2013. december 26.

Nyitótánc december végén

Van olyan, hogy az ember túl sok könyvet olvas?
Hogy már nem érheti meglepetés egy sztori olvasása közben?
Hogy, ahogy halad a regénnyel egyre több- és több hasonlóságot fedez fel más művekkel?

Remélem, hogy ez nem így van, bár legújabb könyvem olvasása során kicsit így éreztem magam.

Akkor vágjunk bele! ;)

2013. december 15.

Egy Bajnok született - Marie Lu: Champion

Az Adventi blogturné ezen állomásán egy sorozat utolsó részét szeretném bemutatni Nektek. Ha esetleg nem ismernétek a sorozatot, vagy még csak a könyvtárban láttátok, az első rész rövid ismertetéséhez kattintsatok ide!
Szóval az ajánlott könyvem egy trilógia bejező kötete. Egy történet vége, amely a jövőben játszódik. Szereplői fiatal suhancokból érett, magabiztos és megbízható felnőttekké váltak a történet sodrásával.

2013. december 9.

Egy Bajnok születése 2/3

Újabb titkok tárulnak fel, érzelmek válnak tisztázottá, barátságok köttetnek, harcok kezdődnek, további tárgyalások válnak szükségessé.

Bár már a Prodigy - Született tehetség során is részletesebben megismerhettük a Marie Lu által teremtett világot, a Champion során még nagyobb betekintést nyerünk ebbe az elképzelt jövőbe.
Amellett, hogy az Amerikai Köztársaság és a Kolóniák történelmébe is bepillanthatunk, megismerjük Antarktikát is. 

Feltárul elénk egy modern világ, amelyben a számok határoznak meg mindent - az élet akár egy számítógépes játék élőben.
Plusz pontot ér, ha valaki fejet hajt üdvözlés képpen, vagy épp megöntöz egy virágot. Mínusz pontot ér, ha valaki lesni próbál egy vizsga során. Mindenki a pontok alapján jut be az egyetemekre, kap állást, és foglalhat el különböző pozíciókat egy cégen belül. Minél több a pontja valakinek, annál nagyobb a tekintélye is.

2013. december 1.

Egy Bajnok születése 1/3

Elérkezett hát ez a nap is.
Sok sorozatot olvastam már. Együtt éltem át a szereplőkkel az izgalmakat, a félelmeket, a vicces sztorikat, a szerelmi félreértéseket, a szomorú híreket. Ez a sorozat mégis valamiben különbözik. Talán többet kellett rá várnom? Nem tudom.
Bár az első két részt magyarul olvastam, a harmadik és egyben a trilógia befejező kötetét már angolul kezdtem el, miután 2013. november 5-én megjelent.
Mára már a kezembe foghatom, olvashatom, forgathatom, fellapozhatom. :)

Életem első blogturnéjára ezzel a könyvvel jelentkeztem, ám úgy gondolom ez a sorozat több bejegyzést ér meg egynél. Annyi érzés kavarog bennem már az olvasás előttről, amelyeket egy írásba nem lehet, és nem is érdemes belesűríteni. 
Az én "mesélésem" közben, és a végső, december 15-ei értékelésre várva pedig olvashatjátok a többi blogger adventi könyvajánlásait a fa alá. Az elsőt például itt:

Most pedig szeretnélek titeket meginvitálni, hogy éljük át együtt Day és June kalandjait, megpróbáltatásait, boldog és szomorú pillanatait Marie Lu tollából, a Champion oldalain át! :)

2013. november 28.

Kiválasztott, beavatott, majd lázadó?

Sokféleképpen találkozom könyvekkel a mindennapok során: az utcán, a metróban, az aluljáróban, az e-bookom képernyővédőjén, illetve persze a moly.hu-n az ajánlások között. Ám most mégis kicsit más miatt kezdtem el a legújabb olvasmányom.
Egy trailer miatt.
Amikor megláttam a könyv "based on" trailer-jét, úgy éreztem, meg kell szereznem, el kell olvasnom. Azonnal meg is rendeltem, és kevesebb, mint egy hétre rá, már mentem is a Westendbe átvenni a csomagom.
A várakozási idő alatt pedig rákerestem kicsit az írónőre, illetve különböző képekre, hogy legyen majd mivel díszíteni a bejegyzésem :)

2013. november 24.

Irány a Vadnyugat!

Legújabb olvasmányom írója nagy talány volt számomra. Nem mondanám, hogy sokat tudtam róla. Csak azt tudtam, hogy az első sorozat, amelyet végig el tudtam olvasni, az ő regényeiből állt. :) És bár nagy hatással volt rám mindegyik kötet, mégsem emlékeztem pontosan, miről szóltak ezek a könyvek. Így elhatároztam, hogy újra elolvasom a részeket, így megbizonyosodva róla, tényleg olyan jó művekről van szó, mint ahogy emlékszem rájuk.
Ám először szeretnélek megismertetni Titeket egy kicsit az író életével!

Karl May (1842 - 1912)
Karl May-ról azt mondják, hogy a legtitokzatosabb írók egyike, illetve, hogy még ma sem tudnak igazán magyarázatot adni regényeinek példátlan sikereire.

2013. november 18.

Elégedetten az élettel

Bár már jó ideje nem írtam Nektek, úgy döntöttem, hogy ma részben könyveket, részben pedig egy szerintem érdekes, különleges illetőt szeretnék bemutatni.
Anyumék október 31-ére beterveztek egy közös előadást hármunknak. Eleinte nem túlságosan rajongtam az ötletért, de mivel Anyum olyan lelkes volt, belementem.

Az előadó: Pál Feri atya.

2013. november 5.

Jane Austen újabb klasszikusa

Nem mondanám, hogy egy klasszikus-rajongó vagyok. Az első klasszikus, amit magamtól olvastam el, az Jane Austen: Büszkeség és balítélet című könyve volt, amibe eleinte csak azért kezdtem bele, mert nem volt más otthon, és Anyum biztosított róla, hogy tetszeni fog.
Egyrészt azért lehetett benne ennyire biztos, mert ismer, másrészt viszont azért, mert együtt néztük meg legalább hússzor a Büszkeség és balítélet sorozat változatát, Colin Firth főszereplésével. :)
A könyv olyan volt, mintha magát a filmet nézném. Minden karaktert, érzelmet, hangulatot eltaláltak a filmben. Ez nem csak egy "based on" film volt, hanem egy igazi könyvadaptáció. Ám ahhoz természetesen, hogy ilyen remek sorozat készülhessen, egy sikertörténetre volt szükség, amely szerethető, megérthető szereplőket tartalmaz, akik a szívünkhöz nőnek, és az emlékezetünkben maradnak, ha jók, ha rosszak.
Ez volt az, ami arra késztetett, hogy belekezdjek még egy Jane Austen regénybe.

2013. október 29.

A Nagyapám, Ifj. Lele József

Ezzel a bejegyzésemmel Nagypapám emléke előtt szeretnék tisztelegni.
Közeledik november 1-je, így amellett, hogy a sírjánál egy virággal köszöntöm Őt, szeretném, ha megismernétek egy kicsit Ti is azt az embert, akire én felnézek.

2013. október 24.

Egy druida és megálmodójának története

Megkezdődött a ZH-időszak. Nektek hogy megy? Én elvagyok vele, ám nagyon jól meglennék nélküle is! ;) Emiatt van az, hogy csak most jutottam el az újabb bejegyzésig.

Úgy vélem, ez a könyv inkább belevaló fiúknak szól, akik szeretik a minden szempontból elképzelt történeteket, illetve a görög mitológiában is érdekeltek valamilyen szinten. A könyv annyira nem fogott meg. Olvastatja magát, annyira nagy hatást mégsem gyakorolt rám, mint pár korábbi olvasmányom.

2013. október 13.

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Újabb kerek számhoz érkeztünk. :)
A mai bejegyzésem lett a blog életének 80. bejegyzése, és bár még távol vagyok a századiktól, lassan, de biztosan mégis csak közeledem felé. ;)

Azon gondolkodtam, hogy milyen különlegességet tegyek bele ebbe a mai bejegyzésbe, mitől lehetne ez kicsit más, mint a többi.
Ám igazából, most a legutóbb bemutatott könyvet szeretném még kicsit boncolgatni, elemezgetni.

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn
Először el sem akartam kezdeni ezt a könyvet, de aztán, amint már írtam Nektek, megszólított a polcról, így hát belekezdtem. Nem bántam meg.

2013. október 6.

Re-Falling in love with books

Amikor elkezdtem írni a blogot, az az álomképem volt, hogy majd hetente legalább egyszer mesélni fogok egy könyvről, amit elolvastam. Mert hát miért ne tudnék egy hét alatt elolvasni egy könyvet, ha néha ötöt is elolvasok ennyi idő alatt?

Ebből is látszik, milyen kezdő voltam! :) Nem képzeltem, hogy lehetnek olyan napjaim, amiken egyszerűen nem megy az olvasás, és lehet olyan, amikor szó szerint nem tudok olvasni. Az elmúlt héten belekezdtem hat könyvbe is. Mindegyik különböző volt, és valamilyen szinten fel is keltették a kíváncsiságomat, ám egyik sem fogott meg.
Ezért leültem a könyvespolcom elé. És ott volt! Nem tudom értitek e mire gondolok, ha azt írom, a könyv megszólított, de így történt. Megláttam, és tudtam, hogy el kell kezdenem.

2013. szeptember 26.

A Vénusz-lakók mindennapjai

Mint mindenkinek, nekem is megkezdődött az iskola, pontosabban az egyetem. Bár új helyre kerültem, sokkal jobban érzem magam, és szerencsémre megismertem egy nagyon jó barátot is. Ám ennek egy a hátránya: kevesebb időt töltök a gép előtt. Vagy ez inkább előny? :) Számomra előny, mert végre kimozdulok itthonról, de a blognak kicsit hátrány. De a lényeg, hogy most itt vagyok, és mesélek Nektek a legutóbbi olvasmányomról.
Már nagyon sokat hallottam Fejős Éva könyveiről. Anyukám és nővérem is olvasott tőle, mégis csak most jutottam el odáig, hogy én is megismerkedjem egyik könyvével.
Három könyv közül végül egy igazi női címmel rendelkező könyvét választottam:
Fejős Éva: Csajok

2013. szeptember 21.

Sulijegyzetekből Nyitótánc

Nemrég újra belefutottam egy Aranymosásos regénybe. Emlékeztek még a pályázatra? A kezdetekkor írtam néhány beküldött írásról, köztük Tavi Kata: Sulijegyzetek című művéről.
Már akkor nagyon tetszett, amikor még csak egy fejezetet ismertem, ám ma már három fejezetre bővült a repertoár. Igazán nem is tudom szavakba önteni, hogy mit gondolok erről a könyvről. Már az első rész is teljesen beszippantott, azonnal tovább akartam olvasni. És most még ez a kettő? Egyszerűen hihetetlenül jók!
Hogy mi az okom arra, hogy erről meséljek? A könyv ősszel meg fog jelenni a Könyvmolyképző Kiadónál Nyitótánc címen.

2013. szeptember 16.

Egy mágikus kert - két eltávolodott testvér

A mai regény írónője Sarah Addison Allen. Bár már olvastam tőle, nem nagyon meséltem Róla. A honlapján találtam egy nagyon aranyos bejegyzést róla, amiben felsorol 7 érdekességet magáról.

1) Gyerekkorában kukás akart lenni. Órákat tudott eltölteni arról álmodozva, hogy a kukás autó hátulján utazik, és minden háznál leugrik, hogy feldobja a szemetet a járgányra.
2) Asheville-ben született, amit a Rolling Stones "Amerika Új Szeszélyvárosának" nevezett.
3) Irodalom szakon diplomázott. Azért ezt választotta, mert lenyűgözte, hogy az olvasásért szakmát kap. Olyan volt, mintha csokievésből vizsgázott volna.
4) Ha meglát egy kóbor cicust, nem tud elmenni csak úgy mellette, és meg van róla győződve, hogy ezt a kis csibészek is tudják.

2013. szeptember 11.

Memoár egy élet fordulópontjáról

Sokfajta könyvvel találkoztam már. Megismerkedtem vidám, vicces regényekkel, természetfellettiben bővelkedő történetekkel, szerelmes, "happy-ending" mesékkel, átdolgozott klasszikusokkal, és voltak olyanok is, amelyek szívhez szólóak, elgondolkodtatóak voltak.

Egy ideje kicsit belefáradtam a sok vámpírba, vérfarkasba, űrlénybe. Ez persze nem zárja ki azt, hogy olvassak ilyen történeteket. :) Szerencsémre eddig igen jó könyveket tudtam kiválasztani. A szereplők szimpatikusak voltak, a történet izgalmas, néha "körömrágósan" idegtépő, és persze mindig volt egy happy-end, ami mosolyt csalt az arcomra. Néha kellenek ilyen könyvek.
Ám mostanában próbálom ezeket elkerülni. A komolyabb, fontos mondanivalóval rendelkező könyveket keresem, kutatom. És találtam egy számomra lebilincselő olvasmányt.

2013. szeptember 8.

Egy különös barátság története

A legújabb olvasmányom már régóta várat magára. A polcról kacsingat egy ideje, ám valamilyen oknál fogva most került a kezembe. Talán azért, mert eljött az idő arra, hogy megtanuljam, hogyan kell elengedni a szeretteink? Hogyan kell elfogadni a nagy veszteségeket? Lehetséges.
Egy biztos: különleges olvasmány volt.
Már olvastam olyan könyvet, amelyben fontosabbak voltak a lélektani elemek, mint a szerelmi jeleneteket, de Delphine De Vigan könyve mégis egy teljesen külön kategóriába tartozik számomra.

2013. szeptember 3.

Egy kis boldogsághormon

Mindenki életében történnek olyan dolgok, amelyektől úgy érezzük, egy részünk elveszett. Valahol a hosszú úton, amely az életünk, rengeteget nyerünk, de majdnem annyit veszítünk is. Sokszor nehéz feldolgozni az eseményeket, és legszívesebben elmenekülnénk a valóság elől.
Nekem már kétszer történt ilyen esemény az életemben, amely elől elbújtam volna, amelynél legszívesebben visszaforgattam volna az idő kerekét.
Már egy ideje könyvet sem tudtam fogni a kezembe. És nem azért, mert nem volt egy darab sem a közelemben. Egyszerűen nem ment. Akárhányszor a kezembe fogtam egyet, és elkezdtem olvasni, az agyam kattogni kezdett minden máson, csak a regényre nem tudtam figyelni.
Aztán megkezdődött az iskola, mint mindenkinek. Nekem is voltak/vannak vele gondjaim. Főleg a kiiratkozással az előző sulimból. A mostani pedig még azért zavaros, mert új. Majd belejövök!
Az első hetekben valahogy vissza kell rázódni az iskolás mindennapokba. Ma reggel még a tévében is ezt hallgattam, amikor ébredezni próbáltam, több-kevesebb sikerrel.
Na de, már ezer éve meséltem újabb könyvről, és nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig várattalak Titeket!

Az a könyv, amely valamennyire vissza tudott húzni a merengésből, a folyamatos rossz gondolatoktól, és a szomorú egyhangúságból Sarah Addison Allen egyik csodaszép regénye. Bár még nem értem a végére, de attól csapjunk bele a lecsóba!

2013. augusztus 25.

Szerelmi Háromszög / 3

A kis "sorozatom" azért kapta a Szerelmi Háromszög címet, mert az volt az alapötlet, hogy 3 romantikus regényről, kisregényről fogok írni. Ez az elképzelés már a második bejegyzésnél meg is dőlt, mivel ott már két könyvről is beszéltem, így hát, remélem nem bánjátok, ha most megint eltérek kicsit az alapötlettől.
Olvastam egy harmadik könyvet, ami romantikus volt, de hogy őszinte legyek, nem tetszett igazán. Túl erotikus volt, túl nyálas, túl kiszámítható... Minden túl-túl rossz volt benne.
Ám (bár kicsit szégyellem is magam emiatt, mert eleinte hülyeségnek, és gagyinak gondoltam) elkezdtem nézni egy sorozatot. Ez volt a második dél-koreai sorozatom életemben. Igen, jól olvastátok, dél-koreai.
Mit tudhatnak a dél-koreaiak, amit egy amerikai sorozat ne adna meg? Vajon mi a jó bennük? Nem beszélnek viccesen? A férfi szereplők nem lányosak? Egyáltalán vannak ott jó színészek?

2013. augusztus 23.

Szerelmi háromszög / 2

Itt is lennék a mini-sorozatom következő részével.
Amint azt már az előző bejegyzésben is elmondtam, a hosszú hétvégén romantikus regényeket olvastam, és innen jött az ötlet a "sorozatra".
Nem tudom, hogy ismeritek e az írónőt, vagy a műveit, én most ismertem meg. A honlapja alapján elég egyértelmű, hogy ő romantikus, humoros regényeket ír, amelyek egy téma köré épülnek fel: "Happily Ever After", vagyis Örökkön-örökké.

2013. augusztus 21.

Szerelmi Háromszög / 1

Először is bocsánat a "csöpke" kihagyásért! A hosszú hétvégén volt a Family Reunion Berlinben :) A nővérem új lakásba költözött a párjával, és elmentünk meglátogatni. Szép hosszú út volt oda-vissza autóval, "csak" 12 óra visszafelé. Brno felett kicsivel hatalmas dugóba kerültünk, két órán keresztül álltunk. Ám az egészből az a lényeg, hogy sok időm maradt így olvasni amellett, hogy életemben először voltam Berlinben.
A hazafelé úton ötlött fel bennem a gondolat, hogy csinálok egy kis "sorozatot". A hétvégén ugyanis három hasonló témájú könyvet is sikerült elolvasnom. Mindegyik romantikus kisregény, novella, mégis más.
Az első könyv, amit bemutatok Nektek

2013. augusztus 14.

Carey Heywood: A Nagy Ő

Valahogy a sok vámpíros-Igézős-űrlényes könyv után, valami egyszerűbbre vágytam. Olyanra, ami romantikus, megmelengeti a szívemet, ha értitek mire gondolok.
Van itthon is sok könyv a polcomon, mégis elkezdtem keresgetni a Kindle Store-ban a romantikus könyvek között. Nem is tudom hány könyvnek töltöttem le egy kis részletét, hogy beleolvassak... Minimum 10-nek. És mi lesz, ha mind megtetszik? Hajaj!
De a lényeg az, hogy még tegnap hajnalban elkezdtem olvasni az egyik könyvet, ami szerencsémre leárazott volt, így csak 3 dolláromba került, hogy tovább olvashassam.
A könyv pedig

2013. augusztus 12.

Onyx - űrlények nyomában

Folyamatosan jelennek meg új könyvek, új sorozatok, vagy épp a régiek újabb részei. Csak kapkodom a fejem, hogy mit olvassak legközelebb.
Minimum 3 könyvet meg is szoktam "versenyeztetni". Legutóbb Marie Lu: Life Before Legend, Kami Garcia és Margaret Stohl: Beautiful Darkness, illetve J. L. Armentrout: Onyx című könyve szállt ringbe azért, hogy elolvassam. :)
És, hogy melyikük nyert? Szerintem a bejegyzés címéből azonnal rájöttök.

2013. augusztus 7.

Lenyűgöző teremtmények * 2

Lehet, hogy ez nem hangzik túl jól pont tőlem, de ezt a könyvet, amiről nemsokára mesélek egy kicsit Nektek, nem mertem elolvasni eddig. Annyira vastag, hogy inkább mindig valami kicsivel vékonyabba kezdtem bele. Ám a hétvégén nagyon unatkoztam, így úgy döntöttem, megnézem a belőle készült filmet. Jeremy Irons és Emma Thompson szereplésével csak jó lehet.
Érdemes, érdekes, megéri!
Legyen a Te polcod éke is! Szerezd be most! ;)

2013. augusztus 3.

A Végzet Ereklyéi 5. kötete

Érdekes dolog ez az olvasás. Van amikor a regény annyira magával ragad, hogy nem is tudom letenni. Van amikor nem fog meg a mondanivaló, és csak vontatottan tudok haladni vele. De a mostani könyv egy teljesen más kategóriába tartozik.
Már vártam a folytatást, sőt! Amikor elolvastam a negyedik részt, még emlékszem milyen érzéssel tettem le. Azonnal akartam ezt a kötetet is.
Aztán apukám hazahozta nekem, nem sokkal a Könyvhét után.

2013. augusztus 1.

A Fuentes fivérek

A mai bejegyzésem főszereplői a Fuentes fivérek.
Először azt hittem, hogy már meséltem Nektek róluk, de rá kellett ébrednem, hogy bár ebben az évben olvastam a könyvet, valamiért elmaradt róla az értékelés. Így most úgy döntöttem bepótolom.

2013. július 29.

Könnyű, mint az Egyszeregy

A mostani könyv is, amiről mesélni szeretnék egy könyvheti újdonság volt.
Amikor megkérdezték tőlem a Könyvhéten, hogy miről szól, nem tudtam válaszolni, ezért utánaérdeklődtem. Azt a választ kaptam, hogy egy csajról szól, akit megerőszakolnak.
Ezután, hogy őszinte legyek nem akartam elolvasni. Féltem, hogy ez egy olyan téma, amelyet bár jó érinteni, lelkileg megviselne az olvasása.
Ám a múlthéten, amikor a Guttenberg Villában megkérdeztem a csajokat, hogy mit olvassak, ezt nagyon ajánlották. Kisebb akadékoskodás után belekezdtem.
És nem bántam meg.

2013. július 26.

Obszidián, avagy E.T hazatelefonál?

A Könyvhét egyik újdonsága volt a Könyvmolyképző kiadónál J. L. Armentrout: Obszidián című könyve. Nagyon sokan vettek is belőle, és nem értettem, hogy miért. Nem olvastam el most sem a fülszöveget, tehát nehéz is lett volna megmondani. :)
Aztán a héten voltam a Guttenberg Villában, ahol egy kisebb, 5 főből álló csoport volt ezen a héten a Könyvmolyos turnuson. Kapva az alkalmon, leültem velük beszélgetni a könyvekről, és megkérdeztem, hogy mit olvassak következőnek? Én az Obszidiánt akartam, mivel abból vittem magammal egy példányt, de azért érdekelt, hogy miket ajánlanak.
A legtöbbjük azt mondta, hogy ez a könyv nagyon hasonlít a Twilight-ra, jobban, mint a Gyönyörű sorscsapás. Illetve, hogy ebben nem vérfarkasok, vagy vámpírok vannak, hanem űrlények, és hogy nem valami jó.
Mindennek ellenére, mivel csak ez a könyv volt nálam, belekezdtem.

2013. július 23.

Egy igazi sorscsapás

A moly.hu-n volt egy tök jó nyári "program", amire jelentkeztem. A lényege az volt, hogy akik részt vettek benne egymásnak ajándékoztak könyvet. Ki volt sorsolva, hogy ki kinek. Mindenki választott az ajándékozottja kívánságlistájáról, és elküldte a kapott címre. Én már nagyon régóta szemeztem Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás című könyvével. Láttam, hogy sokan szeretik, sőt imádják, úgyhogy biztos voltam benne, hogy nekem is tetszeni fog. Lilith, akitől megkaptam, azt mondta, hogy neki nem tetszett, de reméli nekem fog. Remény hal meg utoljára, nem igaz?
Szóval ezt a könyvet szeretném ma bemutatni Nektek.

2013. július 21.

William Marshall, A Legnagyobb Lovag

Már meséltem Nektek egy kicsit a könyvről, hogy elkezdtem olvasni, hogy ki is az írónője, milyen könyveket írt ezen kívül, és hogy miért is kezdett el írni.
Ma sikerült befejezni. Igazából amikor tegnap letettem, már csak 20 oldal volt hátra, de valahogy úgy éreztem, hogy ma is szeretném még egy kicsit olvasni.
Akkor kezdjünk is bele.

2013. július 18.

William Marshall igaz története

Gondolkodtatok már azon, hogy honnan valók a lovagi történetek? Az rendben, hogy leírták, elmesélték, és a lovagi erények mind legendává váltak. De ki írta le ezeket? Miért pont azokat a lovagokat választotta, akiket? És milyen volt a többi lovag? Vagy csak az igazán kitűnőek lehettek lovagok? Voltak egyáltalán olyan lovagok, akik gonoszak voltak, és megátalkodottak?

Nem tudom, hogy ti láttátok e Az első lovag című filmet Richard Geere-rel és Sean Connery-vel. Ha nem, ajánlom megnézésre! Azt viszont én sem tudtam, hogy ez a film Elizabeth Chadwick könyve alapján íródott.

2013. július 16.

Vége a giminek... Az új kezdet néha nehéz

A blog lényege az, hogy elmondhatom a saját véleményem, a saját nézőpontomból mutathatok be egy könyvet. Ám van olyan, amikor egyszerűen nem tudok írni egy adott könyvről. Nem azzal van gond, hogy nincs véleményem, hanem egyszerűen úgy érzem, hogyha kiírom magamból az az jelenti, hogy tényleg vége van, elolvastam.
Eddig ezt elég jól tudtam kezelni, sőt, amikor megosztottam Veletek a gondolataim, jobban is éreztem magam. De az elhatározás most elég sokáig húzódott.
Nem is olyan régen, a vizsgaidőszak kellős közepén kezdtem el olvasni Leiner Laura igen híres könyvsorozatát, a Szent Johanna gimit. Tudtam, hogy milyen sokan imádják, de eleinte nem értettem miért. Voltak olyanok, akik azt mondták, hogy mivel nekik rossz volt a gimi, ezért nem olvassák el, vagy épp olyanok akik azért nem kezdték el, mert most ez a "menő". Az biztos, hogy sokat veszítenek, ha így gondolkodnak.

2013. július 13.

Díj egy bloggertől Nekem?

Azt ti is tudjátok, hogy nem régóta vagyok blogger. Kicsit több, mint fél éve kezdtem el elmondani a véleményemet, értékelésemet az általam olvasott könyvekről. Nem gondoltam volna soha, hogy olyan sokan meg fogják nézni, mint amennyien teszitek, és ezért nagyon nagy KÖSZÖNET!
Ám van még valami, amiről eddig nem is tudtam, és álmomban sem gondoltam volna, hogy én valakitől is kapok ilyet, de megtörtént.
A blogom első követője a Szennycímlap nevezetű blog írója, Juci. Ő volt az, aki miután megkapott egy díjat egy másik bloggertől, Nekem is tovább adta.

2013. július 11.

June, a született tehetség

A nemsokára bemutatásra kerülő könyv nem más, mint a Legenda trilógia második kötete. Marie Lu egy újabb letaglózó művet alkotott, amit lehetetlen volt számomra letenni, amikor pedig vége lett könnyek csorogtak végig az arcomon.
Alkoss róla saját véleményt!
Olvasd el Te is4

2013. július 9.

Kristin Cashore: Zsarát

Az egy hetes nyaralás alatt eléggé le voltam törve, mivel csak egy könyvet olvastam ki. Oké, ez lehet, hogy kicsit hülyén hangzik, de én azért hetente legalább három könyvet el szoktam olvasni, ez mostanában a normális, de múlt héten azzal az eggyel is úgy szenvedtem, mint a kutya.
Aztán el kezdtem olvasni tegnap Kristin Cashore trilógiájának második kötetét, a Fire-t, magyarul Zsarátot.
Egy sorozat, amelynek a polcodon a helye!
Szerezd be a második részt még MA! ;)

2013. július 7.

Nyaralás a Napkirály árnyékában

Már kicsit több, mint egy hete nem írtam nektek. Ennek sajnos, vagy nem sajnos nem én vagyok az oka, hanem a nyár. Ugyanis nyaralni voltam, én szegény, egy gyönyörű, kényelmes apartmanban, 3 percnyire a tengerpartról. Jól van, ne sírjatok, elég jól elvoltam azért, csak annyi volt a bökkenő, hogy nem volt internet. Vagyis wifi volt, csak levédett.
Ám nem feledkeztem meg Rólatok, és ezúton is nagyon szépen köszönöm Nektek, hogy nézegettétek a távollétemben is a kis témakifejtéseimet :)
Most hogy hazaértem, kiugrottam a kocsiból, kipakoltunk, már kapcsoltam is be a gépem, és megkezdtem írni ezt a bejegyzést. Itthon amúgy sokkal fülledtebb idő van, mint Horvátországban. Nem tudom, ti hogy bírjátok ezt a meleget, én már is nehezen. Na de térjünk a lényegre.
Vittem magammal a nyaralásra is természetesen könyveket, és most az egyiket szeretném elmesélni.

2013. június 30.

A 19. század legnagyobb vámpírvadásza

Már beszéltem/írtam Nektek arról, hogy elkezdtem ezt a könyvet: Abraham Lincoln, a vámpírvadász. Magát a művet akkor is nagyon jónak véltem, mégis negatívumként hoztam fel azt, hogy Abraham Lincolnnak ilyen emléket állít Seth Grahame-Smith.
Nemrég, úton Pest felé a vonaton, a végére értem.
Maga a mű három részből áll: A fiú - A vámpírvadász - Elnök. A harmadik, és egyben utolsó rész sikerült szerintem a legjobban. Ez volt a legmegindítóbb, a legelgondolkodtatóbb, a legszomorúbb és egyben a legfelemelőbb is.

2013. június 26.

Egy kis Jane Austen

Anyukám imádja a kosztümös filmeket. Így ismerkedtem meg Jane Austen könyveivel először. A kedvenc sorozatom a Büszkeség és balítélet volt, amiben Colin Firth játszik. De láttam az Értelem és érzelem egy pár részét, a Meggyőző érvekből készült filmet, vagy épp a Jane Austen könyvklubbot, amiben a legtöbb könyve megjelenik.
Ám egyiket sem olvastam mostanáig. Amióta többet olvasok, rájöttem, hogy tényleg jó dolog az olvasás. Elképzelhetem a szereplőket, helyszíneket úgy, ahogy én akarom, nem kell semmi másra hagyatkoznom, és így csak haladok előre a történettel, teljesen beleélve magamat.

2013. június 21.

Az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem vannak olyan személyek az életemben, akik nagyon megfognak. Kíváncsi vagyok arra, hogyan lettek olyanok, amilyenek, hogyan állták ki az élet próbáit, amelyek folyamatosan nehezítették és szomorították életüket, hogyan lettek olyan nagy és kiemelkedő személyiségek.
Az első ilyen, számomra különleges és elgondolkodtató személy Édith Piaf volt. Anyumék nézték épp a róla készült filmet, amikor becsatlakoztam a közös családi mozizásba. Már csak az utolsó 20 percet láttam, ha jól emlékszem, de az is nagyon megfogott. El kezdett kattogni az agyam: Hol született? Mi volt az eredeti neve? Hogy fedezték fel? Volt igaz szerelem az életében? Volt egyszer is igazán boldog? Mi motiválta az élete során? És még sorolhatnám a kérdéseket, de mivel nem róla akarok most mesélni nektek, ezért ezt most későbbre halasztom. :)
Nem sok ember volt még, aki igazán felkeltette az érdeklődésemet, aki arra késztetett, hogy járjak utána élete minden egyes kis részletének. A második, és egyben eddig a legutolsó személy, aki ilyen az Abraham Lincoln.

2013. június 14.

Szerelem több szólamra

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ahogy ránéztem a blogomra, kicsit soknak tűnt Szent Johanna gimi. Szerintetek nem?
Már az utolsó könyvet olvasom a sorozatból, és bár imádom, valamiért most már kicsit elegem is lett belőle. Én szerettem a fantasy könyveket, az elgondolkodtató műveket, a krimiket, így úgy döntöttem elkezdek olvasni valami újat.
A választásom végül egy rövidke szerelmes történetre esett. A választás annyit takar, hogy ez a könyv fent volt az e-bookomon, én meg megnyitottam, hogy beleolvassak milyen, aztán meg egyszer csak vége lett... :)
A könyv pedig:

2013. június 10.

Legyünk csak Barátok, vagy inkább több?

A negyedik rész is elérkezett. A felénél tartunk a négy évnek. A tizedik osztály második féléve.
Szent Johanna gimi - Barátok
Szóval a legutóbbi részről azt állítottam, hogy idegtépő, igaz? Ha tényleg ezt gondoltam, márpedig ezt írtam, akkor nem tudom, hogy ezt a részt milyen jelzővel tudnám illetni. Az idegtépőnél is idegtépőbb?

2013. június 5.

Teljesen Egyedül

Ahogy már egy párszor említettem, számomra a Szent Johanna gimi sorozat egyszerűen letehetetlen. A harmadik könyvet is egy nap alatt olvastam el. És hogy milyen volt?
Huh, hol is kezdjem? Nem tudtam volna elképzelni, hogy lehet az első kettőnél is jobb rész, de higgyétek el nekem: LEHET!
Szent Johanna gimi - Egyedül

2013. június 1.

Csak mi együtt

Megint itt volnék :) Amint befejeztem az első részt, el is kezdtem a másodikat. Nem bírtam ki! Egyszerűen magával ragadtak a történések, és csak olvastam-olvastam és olvastam. Akkor asszem inkább hagyom a körülményeket, és a lényegre térek :)
Szent Johanna Gimi - Együtt

2013. május 29.

Vissza a gimibe! :)

Már nagyon régóta nem írtam... Nem azért mert lusta voltam, vagy mert éppen nem olvastam, csak egyszerűen nem akadt rá időm a vizsgaidőszakban. De ezt inkább hagyjuk is! Beszélni is szörnyű róla, hát még átélni...!
Szóval.
Nemrég volt a születésnapom. Igazából elég biztos voltam benne, hogy mit fogok kapni: könyvet. Végül is bejött... :) Egy gyönyörűűű Kindle e-book-ot kaptam! :) :D Ennek köszönhetően le tudtam tölteni olyan könyveket is, amikre már régóta fájt a fogam, ám laptopon utálok olvasni. Viszont ezt a kis csodát megszerettem :) Ami azt jelenti, hogy már elolvastam két könyvet is rajta, másfél nap alatt, amik közül most csak az egyiket szeretném bemutatni.
Hogy miért ezt a címet adtam a bejegyzésemnek most értelmet fog nyerni :)
A bemutatásra kerülő könyv nem más, mint Leiner Laura: Szent Johanna gimi - Kezdet című könyve :)

2013. május 23.

Gondolatok egy ördögi csóktól

A mai nap igen különleges számomra, mivel ma van a születésnapom! :)
Mégis most egy olyan könyvet szeretnék nektek bemutatni, ami inkább bánattal töltött el az olvasás végeztével, mint boldogsággal. De inkább térjünk is a tárgyra ;)

Iszonyat. Fájdalom. Csodálat. Harag. Tűz. Béke. Kétség.
Láthatjátok, hogy rengeteg Vörös Pöttyös könyvet olvastam már. Tudjátok mi az okom rá? Mindig csempésznek egy kis pozitívumot az életembe. Boldog vég, vagy boldog végre következtető vég, valami  happy mindig van benne.
Ez a könyv más!

2013. május 18.

Sarwat Chadda: Az ördög csókja

Van amikor csak úgy jön az ihlet egy kicsit irodalmibb bejegyzéshez, van amikor pedig el akarom mesélni nektek az élményem csak úgy simán, a saját szavaimmal, semmi ömlengéssel.
Az utóbbi leírás szülötte most ez a bejegyzésem is, vagyis most még úgy érzem, aztán ki tudja mi lesz belőle?
A mai könyv: 
Sarwat Chadda: Az ördög csókja

2013. május 15.

Egy nagybetűs Rajongó

Ismersz nagybetűs Rajongókat? Vagy legalább csak egyet? Aki még rajongása tárgyának beszéd-, öltözködési-, gondolkodási stílusát is átveszi?
Julie Lefkowitz ismer. A Rajongó pedig nem más, mint a legjobb barátnője, Ashleigh. És az ő rajongásának köszönhető a bemutatásra kerülő történet is.
Polly Shulman: Rajongás

2013. május 10.

Kiss in time - Csók, pont jókor





Hamupipőke, Csipkerózsika, Hófehérke, Bella, Ariel, Jázmin. A  mesekönyvek hősnői, akik mindent megtettek a szerelemért, és a szerelmük is mindent megtett értük. Megtanulhattuk tőlük, hogy milyen fontos bízni önmagunkban, az érzéseinkben, és a sokszor kilátástalannak tűnő jövőben. És azt is megtudhattuk, hogy csak egyetlen egy dolog van, ami képes mindent legyőzni. Az pedig nem más, mint a szerelem.






Elgondolkodtatok már rajta ti is, hogy mi történhetett a happy end után?

2013. május 7.

Graceling - A garabonc értékelés

Néha van, amikor nem szeretek olvasni. Ti voltatok már így vele? Most nem arra gondolok, amikor a kötelezőket kell olvasni, meg a szakkönyveket a vizsgákra, hanem amikor elkezdesz egy könyvet saját örömödre, és amikor leteszed... Valahogy sajnálom, hogy ennek a könyvnek is vége lett. Sokszor úgy érzem, hogy a szereplők, akikkel megismerkedem, a barátaimmá válnak. És nem szeretnék megválni tőlük ilyen hamar, ilyen gyorsan, ilyen hirtelen.
Pont ilyen érzésem van a Graceling befejezése után is.
Egy könyv, amely nemcsak a polcod éke lesz...
Szerezd be még ma! ;)

2013. május 6.

Egy mai jelenetem





Láttatok már olyan filmet, amiben elázik a főszereplő? Például akkor, amikor épp a szerelméhez fut, hogy bevallja neki az érzelmeit? Vagy amikor elsétál tőle élete értelme? Meg persze, amikor a főszereplő a Singing in the Rain énekli? :)
Van jó pár film szerintem, amiben ezt láthatjuk, ám nekem ma volt olyan szerencsém, hogy egy filmbe illő jelenetet éljek át.

2013. május 3.

Kristin Cashore: Graceling - A garabonc

Mostanában eléggé el vagyok havazva a sulival, vizsgák, beadandók. Holnap nyelvvizsgázom, izgulok is nagyon. De azért ez nem jelenti azt, hogy nem szakítok egy kis időt az olvasásra, illetve Rátok, hogy meséljek nektek a legújabb olvasmányomról :)
A ma bemutatásra kerülő könyv nem más, mint: 
Kristin Cashore: A garabonc
Ne hagyd ki Te sem!
Szerezd be még most!
100%-osan megéri!

2013. április 29.

B. M. Grapes: Jóslatok hálójában

Egy újabb magyar szerzőtől származó könyv elolvasására szántam el magam nemrég.
Hogy miért pont ezt választottam?
A Könyvfesztiválon volt szerencsém találkozni az írónővel. Előtte kb. 40 oldalt elolvastam a könyvből, hogy ha megkérdezi hogy tetszik, el tudjam neki mondani a véleményem. Persze az is megfordult a fejemben, hogy mi lesz, ha nem tetszik a sztori, ő meg nagy szemekkel néz rám és várja, hogy áradozzak a könyvéről...
Ám egyáltalán nem így történt!

2013. április 25.

Ismerjük meg Tinkát!

Ma megint a Hagyományok Házában voltam. Legutóbb Erdélyi Zsuzsa néni előadását hallgattam meg, most viszont egy fotókiállításra mentem, amit Martin György halálának 30. évfordulójának tiszteletére rendeztek.
Tudjátok ki volt Martin György?
Néptánckutató, zenefolklorista, emellett táncos és tánctanár.
Az ő nevéhez fűződik egy híres kalotaszegi táncos, Mátyás István "Mundruc" egyéniségvizsgálata, a magyar táncdialektusok feltérképezése és még sok más is.
Ám most nem akarok áradozni róla, hogy Ő milyen nagy hatással volt a mai magyar néptáncra és népzenére. Írhatnék akár 5 oldalt is a munkásságról, és nem csak az lenne vele a gond, hogy hiányos lenne. Úgy érzem, máshogy kell bemutatnom Őt Nektek.
A kiállítást egyik tanítványa, Felföldi László nyitotta meg. A rengeteg eszébe jutó emlék közül végül a megismerkedésüket mesélte el: egy előadáson találkoztak. Martin György, vagy ahogy ő hívta, Tinka hajhálóval a fején ült és hallgatta az előadást. A végén felállt, szépen összefoglalta a gondolatait, majd, mint aki jól végezte dolgát, leült. Egyszerűen, mégis nagyszerűen.
Sokan voltak a megnyitón. Főleg régi tanítványok, barátok és a felesége, Borbély Jolán is. Szerintem a megjelentek száma mindent elmond róla.
30 év. 30 éve nem volt egy olyan nagy kaliberű, nagy hatású, tisztelt ember, mint Ő. 40 éven keresztül figyelte meg és írta le Mundruc tulajdonságait, stílusát, miközben tanulmányozta a magyar táncdialektusokat, amelyekről könyveket is kiadott.
Összesen 7 könyvet publikált élete során, és rengeteg kép-, hang-, videofelvétellel bővítette a magyar néptánc és népzene kincstárát.
Felföldi Laci bácsi beszéde után, Halmos Béla és társai muzsikáltak, méghozzá kalotaszegit. Amint a prímás énekelni kezdett az összes látogató, meghívott, barát és tanítvány együtt dalolt vele Tinka emlékének és Tinkának. Felemelő és egyben megható élmény volt, amit nem lehet szavakba önteni. A falak visszhangozták az éneket, amely betöltötte az egész termet, így állítva méltó emléket Martin Györgynek.
Egy olyan férfi, akit ilyen sokan és ilyen mértékben szerettek és tiszteltek, véleményem szerint, megismerendő.
Nem mondom, hogy olvassátok el minden könyvét, de szerintem érdemes megnézegetni a régi idők képeit, amiket ő készített vagy épp róla készültek a gyűjtőutak során.
Az én kedvencem az egyik adatközlőjével készült. Bár azt sajnos nem találtam meg, itt egy hasonló kép:
Ebből is látszik szerintem, hogy bármilyen fontos munkát végzett is, közvetlen és szerethető ember volt, aki azzal foglalkozott, amit mindig is szeretett.
A kis bemutatómat egy Felföldi Laci bácsi által idézett verssel szeretném zárni:


Sík Sándor: Fekete kenyér
Megértettem, hogy kenyérnek születtem

"Van aki toronynak születik, és van aki remetének, 

Van aki őrlő szájnak, és van aki csemegének: 
Engem magnak vetett a Magvető, 
És kenyérnek, annak is feketének.
...
Úgy majd aztán a kemencébe raknak, 
Míg porhanyó leszek és szép piros, 
Meleg cipó, kívánatos. 
Mert kínban kel meg a kenyér 
Emberfalatnak."

Ha szeretnéd megnézni ezt a kiállítást, itt megtudhatsz róla mindent!
Ha szeretnél többet megtudni Tinkáról, kattints ide!

Patyi ;)

2013. április 24.

Julie Kagawa: Vastündérek

Már a Könyvfesztivál előtt elolvastam ezt a könyvet, csak a nagy forgatagban nem volt időm elmesélni róla a véleményem. Most viszont úgy érzem, ideje bepótolni!
Eleinte az volt a terv, hogy erről a könyvről is írok egy kis ízelítőt, aztán meg pár nap múlva egy értékelést, de a bemutató egyszerűen nem fogalmazódott meg.
Igazából ez a Vörös Pöttyös könyv egyáltalán nem hagyott nagy nyomot bennem.
De miről is beszélek? A könyv, amit ma bemutatok és egyben értékelek is nektek Julie Kagawa: Vaskirály című műve.
Már említettem nektek, hogy a fülszöveget nem szoktam elolvasni. Itt nem tudtam megállni...
A történet:
Egy 16 éves lányról kiderül, hogy nem más az apja, mint maga a Tündérkirály, Oberon. A legjobb barátja egyben a testőre. Titkos figyelője pedig a legnagyobb ellensége, Mab királynő fia.
Szerintem ez egy kicsit gagyi, túl sokszor megrágott sztori. De természetesen ez alapján még nem ítéltem el! Mégis az egész könyv olyan, mintha összeollózták volna korábbi történetekből, de még abba sem fektettek túl sok időt, hogy az átvezetéseket kidolgozzák. A három részre osztott könyv első része annyira unalmas volt, hogy azt nem lehet szavakba önteni! A második rész egy fordulattal indult, ami körülbelül 15-20 oldalig tartott, aztán visszaestünk.
A szereplők?
A főszereplőnk, Meghan Chase nekem legtöbbször idegesítő volt. Nincs kifejlődve a karaktere. Össze-vissza sikítozik, aztán hirtelen nagyon bátor lesz, majd megint visszaesik a dilis szőke nő karakterbe. Olyan szereplő, aki nem tesz semmit, minden az ölébe hullik, amikor meg nehézre fordulnak a dolgok, hirtelen mindent rendbe tesz, de persze nem érti, hogy mit csinált, hogyan csinálta, és mi sem érthetjük meg a leírások alapján. Igazából még az is idegesített, hogy Kacor királyt Kacinak becézte.
A hercegünk, Ash még jó karakter lenne: kitartó, erős, Téli herceghez méltón rideg. Ám a fiú és Meghan kapcsolatának alakulása nincs rendesen felépítve. Nincs meg az izgalom, csak sipsz-supsz történik minden. Puck elviselhető. Ő volt az egyetlen, aki meglepetést tudott okozni azzal, hogy csókot kért Meghan-től.
Mégis. Én egy könyvtől kicsit több egyéni hangot várnék. Oberon, Titánia, Mab, Rideg Tom, Kacor király... Valahogy nem az igazi.
300 oldalon keresztül szenvedtem az unalomtól. Kényszerítettem magam, hogy elolvassam, hátha jobb lesz. Nem lett.
Ám! Az utolsó 30 oldal, bár nem volt ebben sem egy izgalmasabb jelenet, tetszett. És amikor Ash megérkezett, hogy elvigye Meghant, úgy éreztem, tudni akarom mi lesz vele.
Egyszerűen hihetetlen! Komolyan mondom ehhez is tehetség kell! Egy könyvnyi unalom után olyan véget írni, hogy el akarjam olvasni a folytatást...? Persze az biztos, hogy most pihentetem egy kicsit és elkezdek valami teljesen mást.
Összegezve: a könyv minden eddig olvasott YA regény összeollózása idegesítő szereplőkkel.
Ha van egy napod, amin tényleg semmi dolgod és nincs más könyv a közelben, akkor olvasd el!
Tudom, hogy nem valami felemelő értékelés, de tényleg ez a véleményem.
Julie Kagawa-ról annyit szeretnék elmesélni nektek, hogy bár kutyaidomárként dolgozott, amint megjelent az első műve, abbahagyta. Megírta a Vastündérek sorozatot. Még nem döntöttem el, hogy jól tette e vagy sem, hogy ennyire sok részt írt neki. Remélem a második sokkal jobban sikerül!

Patyi ;)

2013. április 22.

Egy-két gondolat a Könyvfesztiválról

Gondolkoztam rajta, hogy írjak e a Könyvfesztiválról, vagy ne. Eddig próbáltam magam tartani a "csak könyv" értékelésekhez, de most meg kell szakítanom ezt a sorozatot a rengeteg élmény miatt.
Be kell valljam, szégyen-nem szégyen, hogy én most voltam életemben először Könyvfesztiválon. És ezen is az a hatalmas megtiszteltetés ért, hogy dolgozhattam az egyik könyvkiadónál :)
Hogy hogyan is kezdődött a program számomra?
Már csütörtökön kint voltam, mert a moly.hu-sok standjára kivittem egy a nővérem és általam készített képverset. Tesóm készítette hozzá a gyönyörű szép selyemfestményt, én pedig egy verset írtam.

Az biztos, hogy nem éppen a legjobban sikerült kép, de a lényeget így is láthatjátok :) Hogy tetszik?Tesóm nagyon sokat dolgozott a képpel, érdekes volt megfigyelni az ő munkáját. Amíg én a vershez az általam olvasott könyveket fel tudtam használni, ő kért tőlem egy listát azokról a szavakról, amik először eszembe jutnak, ha az olvasmányaimra gondolok.. És ahogy olvasta a szavakat, elkezdett rajzolni... Szerintem nagyon különleges lett! Sőt! :) Nem is kifejezés! Még több ilyen csodás képért nézzétek meg a blogját: http://napsugarak.wordpress.com/ !! ;) A képversünket pénteken  pedig már el is vitték! :)
Na de hol is tartottam? Igen, csütörtök. Pénteken sajnos nem tudtam menni, de szombaton már 9-kor ott voltam a 10 órás nyitásra... :) Amikor megkaptam a "Kiállító" belépőkártyám... Az a rengeteg könyv... Komolyan mondom: Kánaán! A képzeletbeli kívánságlistám ehhez képest semmi! :)
Majd megkezdődött az árusítás! Jöttek a gyerekek játszani a halhorgászós játékkal, adtunk nekik csokit, karkötőket, könyvjelzőket, olvasásmintákat. Volt egy kislány, hatalmas barna szemekkel. Először teljesen meg volt ijedve tőlem, de aztán mégiscsak engedett a kínálgatásnak, és elvette a horgászbotot. Aztán azonnal ki is halászta a +5% kedvezményt jelentő aranyhalat :) Még jöttek a molyosok (a kitűzőjükről gondoltam, hogy azok) és én is segítettem nekik könyvet választani. Volt egy kisfiú, akinek én ajánlottam az egyik sorozat első részét, és aztán rávette az apukáját, hogy megvegyék :)
Sorolhatnám még a rengeteg történetet. Ám inkább kiemelném a lényeget:
Ez a Könyvfesztivál egy olyan társaságot hoz össze, olyan emberekkel találkozhatsz itt, akikkel lehet, hogy soha nem találkoznál a való életben máshol. Vagy éppen igen, de nem ismernétek meg egymást. Minden ember kedves, mosolyognak, segítőkészek (vagyis akikkel én találkoztam). Bár fárasztó volt a két nap végig ott állni és mosolyogni, nehéznek nem mondanám. Hihetetlenül felemelő érzés volt közöttük lenni, és a kis csapatuk tagjává válni. Vasárnapra már moly.hu-s barátokkal is összefutottam, vettek ők is könyvet, majd ott maradtak beszélgetni. Egyikük még a pakolásnál is besegített.
Ha ti esetleg nem voltatok kint most, én mindenképpen ajánlom, hogy gyertek el a Könyvhétre! Jó, ott sem voltam még valami sokszor... De ott már legalább voltam! ;) És jól éreztem magam. Ezután pedig biztos vagyok benne, hogy nagyon jó lesz!
Hogy mikor? 2013. június 6 - 10-ig! :)
Biztosan rengeteg új kiadás lesz, és sok-sok könyv, amit megismerhettek.

Várlak majd titeket sok szeretettel! :)
Patyi ;)

U.i.: Nemsokára jövök egy újabb értékeléssel! :))

2013. április 21.

A Benina mű értékelése

A Könyvfesztivál nagy forgatagában annyiszor láttam Benina könyvét, hogy eszembe jutott még el sem mondtam nektek mit gondolok róla.. Szóval... Miután a könyvet már bemutattam nektek, a Farkasok nemzetsége sorozatról szeretnék egy kis beszámolót tartani.
Az eleje:
Nagyon tetszett Benina kis levele az olvasóhoz. Valahogy még nagyobb kíváncsisággal kezdtem el olvasni miatta. Olyan közvetlen hangon szólítja meg az olvasóit, mintha ismerné őket, mintha tudná mire van éppen szükségesük. Az pedig kifejezetten tetszett, hogy a magyar történelemből merített ihletet.
Aztán belekezdtem. Eleinte teljesen összekavarodtam a rengeteg névvel. Néha újra kellett olvasnom, mert nem tudtam, hogy ki is volt a fekete hajú? Hogy hívták a terhes nőt? Most akkor ő ki is pontosan? Persze, amint tovább haladtam a műben, már kezdtek tisztázódni a dolgok.
A kezdet alapján azt hittem, hogy két szemszögből fogja bemutatni a történetet, mert voltak elválasztó jelek, de aztán mégsem így történt. Ez egy régi stílusú regény, amit semmiképp nem bántásként kell értelmezni. Van egy mesélő a történetben, akinek a tollából gyönyörű tájleírások születnek, de a szereplők sem szorulnak háttérbe, mivel ahogy alakulnak az érzelmeik a történet során, azokat mind ők maguk mesélik el.
A közepe:
Ahogy Daval és Flavia közeledett egymáshoz, mindig újabb és újabb változásokon mentek keresztül. Nagyon tetszettek a kis szócsatáik! Bár Benina azzal kecsegtet, hogy egy igazi nagy magyar hősbe is beleszerethetünk, nekem valahogy nem sikerült. Sokszor gondoltam azt, hogy: "Ez a pasi nagyon durva!"
Ám úgy tűnik Flaviát ez nem zavarta, mert egyre jobban vonzódott a férfihoz. Természetesen amikor a csókjeleneteket írta le, akkor már egyre szimpatikusabb lett Daval, mert olyankor a leírásból érződött, hogy tényleg fontos neki a lány. Úgy éreztem ők összetartoznak, így talán ez is megakadályozott abban, hogy beleszeressek férfi főhősünkbe.
És természetesen Kajdon személyében megjelent a bonyodalom is. Nagyon sajnáltam Hunort, nekem ő volt a kedvencem a testvérek közül. Kedves volt, segítőkész, szerethető. Sajnos mégis ő szenvedte el a legnagyobb veszteségeket a műben. :(
A vége:
A bonyodalom véget ért. Hőseink boldogan térhettek vissza most már közös otthonukba. Mégis nekem valami hiányzott ebből a happy-end-ből. Igen, szép volt a szerelmi történet. Nagyon szépek voltak a leírások. De nem hozott olyan izgalomba, hogy máris kapkodni akarnék a következő rész után. Úgy érzem, hogy Zomborral minden rendben lesz, szurkolok Ernakh-nak és Gyöngyvérnek, örülök Davalnak és Flaviának. Jó volt megismerni őket, de szerelembe nem estem egyikükkel sem igazán.

Szóval összességében ez egy jó könyv. Érdekes, új történet, mindenféle természetfeletti nélkül, ami bevallom őszintén, nagyon üdítő! Bár néha kicsit zavaros volt számomra a megfogalmazás, azért meg tudtam szeretni a karaktereket, és boldogan tettem le a könyvet.
Annyira a magyar vér nem lobogott fel bennem az olvasás során, mint ahogy vártam, de az biztos, hogy büszke vagyok rá, hogy ilyen hatalmas, erős, magabiztos magyarok leszármazottjaként tartanak számon. ;)
Egy szerethető, káprázatos regény, amit szerintem megéri elolvasni. Én nagyon örülök, hogy részem lehetett benne!

Ezek után egy kicsit meg szeretnélek ismertetni titeket az írónővel és más műveivel.
Benina honlapján megtalálhatjuk az eddig megjelent, megjelenésre váró, illetve a közeljövőben megjelenő műveit. Az egyik leghíresebb sorozata a Bíborhajú.
Ám emellett még van egy Uszonytánc címet viselő sorozata, egy Tükör című műve, illetve online írásait is olvashatjuk.
Amit szerintem érdemes tudni az írónőről, hogy amellett, hogy imád írni, ami szerintem elég egyértelmű, a Megsebzett szabadság gyönyörű rajzait, illusztrációit ő maga készítette. Ameddig nem láttam az általa rajzolt képet Davalról, nem tudtam igazán elképzelni. Én nagyobb szakállat képzeltem, hosszabb hajat, így nagyon megkönnyebbültem, amikor a rajz alapján egy jóképű, erős akaratú férfi képét láttam :)
A kedvenc rajzom a Vihart ábrázoló:

Bár a mű rám pozitív és negatív hatással is volt egyben, az biztos, hogy Beninát megkedveltette velem. Így szándékomban áll elolvasni más sorozatait is, és persze a Farkasok nemzetsége következő részeit!

Patyi ;)

2013. április 17.

Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál 2013

Készültök már?

Ebben az évben kerül megrendezésre a 
XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál
Méghozzá április 18-a és április 20-a között. 
Csütörtöktől vasárnapig fürödhetünk a rengeteg könyvben, ha kilátogatunk a Millenárisba!
Bár már az első két napon rengeteg program vár minket, én mégis szombatra és vasárnapra invitállak titeket a leginkább, ugyanis akkor én is biztosan kint leszek! ;)
A Könyvmolyképző standjánál rengeteg érdekes programban lehet részetek, például imádott íróink dedikálásában. Szombaton találkozhattok 10 órától B.M. Grapes-szel, Csukás Istvánnal 11 órától, Helena Silence-szel 15 órától, Zakály Viktóriával 16-tól és Kemese Fannival délután 5-től. Illetve egy érdekesnek ígérkező beszélgetésben lehet részetek a Könyvmolyképző titkairól délután 1 és 2 óra között!
Vasárnap Spirit Bliss, Szurovecz Kitti, On Sai, Böszörményi Gyula és Simon Tamás vár titeket délelőtt 10 órától 1-1 órára.
Ám nemcsak azért érdemes kijönni, mert dedikáltathatjuk a könyveinket és találkozhatunk élőben is szeretett történeteink íróival!
Újabb könyvmegjelenések várhatók:
  • Maggie Stiefvater: A Látó szerelme
  • A 39 kulcs 9.: Viharjelzések
  • Matthew Quick: Napos oldal
  • Rachel Vincent: Pride (Vérmacskák 3.)
  • Swati Avasthi: Ököl/jog
  • Natasa Dragnic: Minden nap minden órájában
Gyertek és éljetek a rengeteg kedvezménnyel, amivel a Könyvfesztivál jár, és élvezzétek azt a hangulatot, amit sehol máshol nem élhettek át!


Várlak titeket!
Patyi ;)

2013. április 16.

Benina: Farkasok nemzetsége

Egy újabb sorozatba kezdtem. Méghozzá az első, magyar írótól származó Vörös Pöttyös sorozatomba.
Benina: Megsebzett szabadság
A borítója fogott meg először. Lehet, hogy a vörösen ízzó, karmolásra emlékeztető részbe írt cifra betűk miatt, lehet, hogy a kirívó szempár volt az oka, vagy épp a gyönyörű ló miatt, de igazából nem tudnám megmondani. Elemi szinten vonzott magához.
Maga a történet Kr. u. 955-ben játszódik és egy bajor lány, valamint a magyar nemzetség fejének történetét mutatja be. Flaviának egy napon látomása volt, méghozzá arról, hogy megtámadja őket egy sötét szemű, élettelen tekintetű vezérrel rendelkező horda. Bár elmondja családjának, senki sem hallgat rá. Ám ez nem elegendő ahhoz, hogy a baj ne következzen be. Eljönnek értük alig pár nap múlva.
Vazul, a magyar nemzetsége tagja épp Balmazt követi egy újabb portyára, habár a nemzetségfő beleegyezése nélkül indultak el. Egy bajor falut választ ki Balmaz, és lerohanják. Minden a legnagyobb rendben történik, ha lehet így fogalmazni egy rajtaütés során, gyorsan elfoglalják a várost. Ám, amikor Vazul a vár belseje felé üget lován mocorgást hall, és két nőt vesz észre a várfal mellett lévő bokrokban. A két nő megtámadja őt, és megszúrják, de végül mégis elfogják őket a magyarok. Balmaz, mint rabszolgákat, visszaviszi őket a falujukba.

Mire visszaérnek, már megérkezett a nemzetség feje, Daval. A nagy magyar vezér, Vazul egyik fia, feldühödten várja őket. Balmaz, hogy kiengesztelje végül odaadja neki az egyik rabszolgáját. Mindeközben Davalnak csak azon jár az agya, hogy legalább az egyik lányt mentse meg ennek 
az őrültnek a kezei közül.

Flavia teljesen megrökönyödve áll a helyzet előtt. Érti a magyar beszédet, mivel akivel együtt elrabolták, a szolgálója, Gara férje magyar volt. Így sokat hallott e nép hőstetteiről, ruhájuk hagyományáról, legendáikról. Ám bármennyire is hitt a már elhunyt férjnek, menekülni akart ezektől a hatalmas, mennydörgő hangú emberektől.
Több szökési kísérlet után végül feladja egy időre, mivel Davallal megegyezésre jutnak: Flavia ellátja a Vazulnak okozott sérülést, Daval pedig elviszi őt Garához. A legtöbben nem bíznak meg a lányban, Daval mégis reménykedik, hogy Flavia minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy segítsen az apján. Ám a megegyezés nem várt fordulatot hoz mindkettejük életében.
Az erős vonzódás nem megfelelő szó arra, amit éreznek a másik iránt. Bár Daval a legnyugodtabb természetű az egész nemzetségben, Flaviának mégis sikerül őt kihoznia a sodrából, méghozzá igen sokszor. És ez feltűnik a nemzetségfő családjának is. Flavia, Garával való találkozása után, nem érti, hogyan lehetséges, hogy Daval ilyen kedves hozzá. Amikor a férfi először megcsókolja, a lány nem bír ellenállni neki, és olyan érzéseket támaszt benne a nagy magyar, amelyeket szerinte rabszolgaként nem kéne éreznie.
De mint minden szerelmi történetbe, ide is kellett egy kis bonyodalom, amit Kajdon szolgáltat is nekünk. Ő Flavia egy távoli rokona, aki bár szemet vetett a lányra, sosem kapott viszonzást. Így az a terve, hogy visszaszerzi a lányt, és a tulajdonává teszi.
Ám ebbe Davalnak is lesz egy kis beleszólása!
Ebben a műben nemcsak a szerelem küzd a hagyományokkal, hanem egy szerelmes férfi is a múlttal. Vajon sikerül megállítani Kajdont? Beteljesülhet a szerelem? Élhetnek életük végéig boldogan?
Én mindenképp elolvasom, hogy megkapjam a válaszokat ;)

Patyi ;)