Be kell valljam, szeretem a romantikát.
A romantikus regényeket.
Ahogyan körbevonnak egy rózsaszín burokkal, igazi álmot vonva körém.
Ám néha már sok belőlük.
Valahogy túl sok.
Van egy pont, ami után már nem tudok belőlük többet olvasni. Főleg, ha nyers romantikus regényről van szó, amely a való világban játszódik, létezők városokkal, mindennapi emberekkel (már amennyire egy romantikus regény főhőse valóságos, és mindennapi lehet).
Magam sem tudom miért, de most pont egy kedves, romantikus kalandra volt szükségem, melyet Emma Bennet regénye tökéletes módon kivitelezett.