2018. december 30.

ÖTnégyháromkettőegy

2018 egy nagyon különleges év volt számomra.
Tartogatott leírhatatlan boldogságot, sok baráti összejövetelt, különleges találkozást, feledhetetlen koncertélményt, meghatározó olvasmányt és mély gyászt.
Az év végére nehezen választottam olvasmányt, hiszen ezzel mondhatni lezárok egy időszakot, egy újabb mérföldkő kerül a mögöttem álló hosszú útra, egy újabb évnek mondok búcsút. Aztán, amikor elolvastam Rachel Higginson új megjelenésének fülszövegét, úgy éreztem, erre van szükségem.

2018 számomra a veszteség éve is.
Egy régóta dédelgetett szerelem ért véget, és a gyász, ahogyan Elizabeth Carlsont, engem is letaglózott. Bár én nem tudom olyan élesen elkülöníteni a gyász öt szakaszát saját életemben, a Szerelem 5 lépésben című könyv ezeket a stádiumokat hivatott bemutatni.
„Ez a történet nem arról szól, hogyan szerettem bele valakibe.

 Ez a történet arról szól, hogyan tanultam meg ismét élni, miután a szerelem elhagyott.”

2018. december 28.

hóban a fellegekben

Az Időtlen szerelem trilógiát nehezen kezdtem el olvasni, mert balgán azt hittem, gyerekeknek szóló tündérmese. Ám kiderült, hogy egy kalandokkal teli, időutazással fűszerezett romantikus regénysorozat, amelyben a főszereplő az olvasó szeme láttára ér meg a feladatra, hogy saját döntéseket hozzon. Az izgalmak sosem múlnak el, néha egy-egy gyomorgörcs is megesik, vagy épp szívszorító jelenet. És a kérdések is folyamatos gyűlnek, és gyűlnek.
Kerstin Gier belopta magát a szívembe ezzel a három kötettel, és alig vártam, hogy újra olvashassak tőle. Míg a Silber-trilógia kevésbé fogott meg, az új megjelenés gyönyörű borítója azonnal levett a lábamról, és alig vártam, hogy végre a szerkesztésből a polcomra kerüljön a magyar változat.

Már a címe is tökéletes.

2018. december 17.

te felismered a medvét?

Egy könnyed, vicces történetre számítottam. 
Ami megnevettet, elgondolkodtat, és bevezet a hoki rejtelmeibe.
Csak olvastam és olvastam.
A történet vitt magával, dédelgetett, ám valahol mélyen ott lapult bennem az a feszültség érzés, hogy valami történni fog.

Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék

"Egy márciusi késő este egy tinédzser fogott egy dupla csövű sörétes puskát, kisétált az erdőbe, odanyomta a fegyvert egy másik ember homlokához, és meghúzta a ravaszt.
Következzék hát a történet, hogyan jutottunk el idáig."

Amikor a kezdet ilyen, vajon milyen a vég?

2018. december 10.

a perkinsi hepiend

Három történet az első szerelemről. 
A mindent letaglózó, magával ragadó első és igaz szerelemről, ami csak egyszer adatik meg az életben - vagy legyünk kevésbé drasztikusak -, ami csak egyszer adatik meg fiatal korunkban. 
Az a szerelem, amelyet már az első pillanattól érzel, és nem tudod kiverni a fejedből. 

Én is megtapasztaltam ezt a fajta szerelmet. 
Tizenegy éve - huh, öreg lennék? 

2018. december 5.

egy rövidfilm bemutató margójára

Előfordult már Veletek, hogy megtetszett egy szereplő?
Hogy a mindennapjaitok részévé vált, és néha már majdhogynem emlékeztetni kellett magatokat a tényre, miszerint ő egy kitalált karakter?
Előfordult már, hogy egy fiktív történet szereplője megdobogtatta a szíveteket?
Hogy úgy éreztétek, ha létezne, ő lehetne az igazi?
Előfordult már, hogy a fejetekhez kaptatok a kavargó gondolatok miatt, amik egy-egy könyv szereplői körül jártak és jártak, meg nem álltak?

Számomra az első nagy képzeletbeli szerelem egy rendkívül különleges történt apropóján alakult ki:
A vándorló palota. 💛
Miyazaki Hajao remekbe szabott rendezése, amit mindenkinek ajánlok. Még ma is libabőrös leszek tőle, és nem csak azért, mert belehabarodtam az egyik szereplőbe.

Azóta megéltem pár könyves borzongást.
Egy-két szeretni való karaktert, akiket szívesen megismernék a valóságban is.

Úgy mondanám, rajongó típus vagyok.
Képes vagyok fellángolni valami kapcsán, majd észhez kapni és visszafogni a lángjaimat. De a visszafogáshoz idő kell, addig pedig...

Hogy miért beszélek itt össze-vissza rajongásról, lángolásról, és viszonzatlan, egyoldalú szerelem-féleségről?
Mert ennek köszönhetően jutottam el életem első magyar rövidfilm bemutatójára.

2018. december 3.

kegyetlennek kegyetlen

A moly.hu egy igazi csoda.
Le sem tudom írni, mennyi mindent köszönhetek neki. Hány különleges személyt, hány kihagyhatatlan olvasmányt. És milyen sok új tudást. Egy újabb játéknak köszönhetően ismerkedtem meg azzal a könyvvel, ami most igaz kegyetlenséggel bánik velem.
Mert csak 2019. január 8-án jelenik meg a második része. Eredeti nyelven.
Pedig én úgy érzem, nem tudok addig várni.
Nem bírom ki.
Ez már emberkínzás.

De induljunk az elejéről.

Feladat: Olvass 2018-ban populáris könyvet!

2018. november 26.

Lola - második felvonás

Vannak történetek, melyek halk kuncogásra késztetnek.
Vannak történetek, amik felvillanyoznak.
Vannak történetek, amikbe egyszerűen szerelmes lesz az ember.
Vannak történetek, melyek visszarepítenek a múltba.

Anna Oliphant végzős évében azt hittem átéltem a legmélyebb hullámvölgyeket, és legmagasabb hullámhegyeket, ám megismerkedtem Lola Nolannel.

Egy lánnyal, aki nap nap után teljesen új oldalát mutatja meg a világnak. A színek és parókák dominálta mindennapok azonban felborulnak, amikor a szomszédba új család költözik. Pontosan, egy család visszaköltözik.

Ti hogy álltok az első nagy szerelemmel?
No, és az első nagy csalódással?
Az érzéssel, amikor minden levegő kiszorul a tüdőből.
Amikor mintha minden összeomlana.
Mintha tényleg darabokra törne az ember szíve,
és hirtelen úgy érzi, egy rémálomba került, ahonnan nincs menekvés?

2018. november 20.

egy Kepes - több Kepest!

Nemrég, amikor könyvtárba mentem, apukám arra kért, hozzak ki neki egy Kepes András könyvet.
- gondoltam, és kikerestem a polcokon a kérdéses kiadványt. Hazahoztam, elolvasta, tetszett neki.
Nagy figyelmet nem fordítottam rá, örültem a ténynek, hogy jó könyvet hoztam, és kész.

Aztán kiderült, hogy Kepes András Szegedre látogat, és én is kaptam jegyet az előadására.
Őszinte leszek, hallottam már róla, de nem olvastam egy könyvét sem, és nem igazán vagyok tisztában a munkásságával.
Az előadás kezdetekor izgultam, milyen lesz, a Boncz Géza terem tele volt érdeklődőkkel.
És megjelent Kepes András, szakállal.
El is sütötte azonnal az első poént ezzel kapcsolatosan, amitől kicsit az én izgalmam is felengedett.

Aztán elkezdett sztorizgatni.
Mesélt a régi idők kávéházi beszélgetéseiről. 
A kávéházban az a jó, hogy az ember nincs otthon és még sincs levegőn.
Majd jöttek az anekdoták.
Ez van az anekdotákkal - lehet, hogy nem igaz, de sokkal jobb, mint a valóság.
A rengeteg történet.

2018. november 19.

Anna - második felvonás

Vannak könyvek, amik magukkal ragadnak.
Vannak, amik arra késztetnek, gondold újra az életed.
Vannak, melyek reményt adnak.
Vannak, mik mosolyra fakasztanak egy szomorú időszakban.

Vannak sorozatok, amik új energiákkal töltenek fel.
Vannak sorozatok, melyek megjelenésére izgatott vársz.
Vannak sorozatok, mik lezárultnak, számodra mégis újdonságokat rejtenek.
Vannak sorozatok, amelyeket sosem felejtesz el.

A könyvek más-más élethelyzetben, más-más jelentéssel bírnak, új üzenetet hordoznak magukban.
Minden olvasó azt látja meg a sorok között, amire éppen szüksége van.

2018. október 11.

az Első a krimi koronázatlan királynőjétől

Tapasztaltátok már, milyen jó elmenekülni egy könyv lapjaiba? 
Hogy ki tud menteni a hétköznapi melankóliából egy történet, egy idegen meséje? 
És hogy egy mese mennyire szíven tud ütni?
Én most menekülök.
Nem feltétlen azért olvasok, hogy örömet okozzon, inkább azért, hogy máshol legyek.
Máshol, ne a saját világomban, ne a saját életemben, mert most minden fáj, és minden szomorú.
Erőn felül kell teljesítenem, hogy mosolyogjak, nevessek, viccelődjek másokkal. Nagy levegőket kell vennem ahhoz, hogy normálisan tudjak viselkedni.

Menekülök.
A valóság széthullik körülöttem, és csak a könyv marad.
A szereplői, a története, az események, a váltakozó jelenetek.

2018. augusztus 2.

egy KESERÉDES olvasmányról

Ahogy a polcokon sorakozó könyveken járattam a tekintetem jobbra-balra, egyszer csak két csillogó virágmintát fedeztem fel, amik magukra vonzották a tekintetem. Leemeltem a polcról a könyvet, és az egyáltalán nem hatásvadász cím ellenére is úgy döntöttem, minden előzetes ismerkedés nélkül, elolvasom.
Az első két oldal után már fogtam a fejem. Mi történik? Temetés? Nem esküvő? Egyazon napon? 
Nem értettem, hogy hogy lehet egy anyósjelölt ennyire szívtelen, hogy lehet egy anya ennyire szívtelen. Nem értettem, hogy ki kicsoda, és miért néznek a főszereplőre csúnyán, hogy miért olyan a szülők amilyenek. Semmit sem értettem igazán.
Hogy rendben lesznek a dolgok? Mégis hogyan?

Kerry Lonsdale érzelmi kavalkádot okozott alig pár oldal alatt, és ezzel elérte, hogy legszívesebben azonnal a regény végére lapoztam volna, hogy megtudjam a végkifejletet, mert alig bírtam idegekkel.

2018. július 18.

a Zöldmanzárdos-házról

Mostanában egyre nehezebben megy az olvasás. Ahogy esténként befekszem az ágyba, már csukódik is le a szemem. Bármilyen izgalmas is az éppen aktuális történet, nem tud sokáig ébren tartani.
Ám vannak napok, amikor egy kihívás miatt úgy döntök, mindent félredobok (főleg hétvégén) és belevágok egy-egy könyvbe. 
Például, hogy elolvassak 400 oldalt két nap alatt zöld könyvekből.
Így került a kezem közé Anne Shirley története, akivel már igen régóta ismerjük egymást a filmvászonról, de még nem sikerült megismerkedünk a róla szóló könyvek lapjain.

2018. július 10.

Emmie, én LÁTLAK!

Van egy könyv, amiről már nagyon szeretnék mesélni, nagyon szeretném tudni, hogyan alakul a befejezés, ám közben félek is, hogyan alakul a befejezés. Alig merem olvasni. És mindig kételyek között teszem le.
Ám miközben lassan, de biztosan haladok a végkifejlet felé, egy-két könyvvel pluszként megismerkedem.
Így találtam Terri Libenson rövid olvasmányára is, ami megérdemli a kiemelést.

Invisible Emmie.

Amikor elolvastam a fülszöveget, elképzeltem egy cselekményt, a bonyodalom lejátszódását és a kimenetelt is.

"Két teljesen különböző lány története. Emmie csendes, visszahúzódó, művész-hajlamú, Katie népszerű, társaságkedvelő, sportos. Életük egy napon váratlanul összefonódik, amikor egy bizonyos kínos írást tartalmazó cetli rossz kezekbe kerül…"

Ti is igen könnyen ki tudjátok találni a sztori végét, igaz?
Ha úgy gondolkodtok, ahogy én, akkor viszont nagy meglepetésben lesz részetek!

2018. június 27.

filmes vagy könyves CSÓKOT vegyenek?

Ez az én filmem! 
- gondoltam magamban, amikor elkezdtem nézni a beharangozót.
Egy fiatal lány beleszeret az izompacsirta, idősebb srácba, aki valószínűleg ügyet sem vet rá, csak annyi a közös bennük, hogy a lány legjobb barátja = az izomgyuri öccsével.
Úgy éreztem, a hosszúra nyúlt vizsgaidőszak közben megengedhetek magamnak egy másfél órányi kikapcsolódást, így elkezdtem nézni. 
Az elején hatalmasak nevettem! 
Végül úgy döntöttem, el kell olvasnom a könyvet, ami alapján a film készült, mert volt egy olyan megérzésem, hogy ez a történet kicsit többet rejt magában, mint amit az adaptációban megmutattak.

filmadaptáció VS könyv
A nagy kérdés, igaz?

2018. május 31.

+1 klasszikus - pipa!

Be kell valljam, nem olvastam még sok klasszikust.
Jane Austen, őt szeretem.
De hogy az iskolában a kötelezőket? 
Shakespeare, rendben, tőle is olvastam.
Dante.

Ám a regényekben oly sokszor felbukkanó Brontë-nővérektől még egy sort sem.
Úgy döntöttem, hogy ezen változtatok.

Kezembe fogtam a régi könyvet.
Szürke borítóján fekete betűkkel állt az oly sokszor emlegetett cím,
az örök érvényű klasszikus, mely Judy Abbott kedvence:
Üvöltő szelek.

2018. április 6.

Austen-kedvenc

Szeretem Jane Austent.
Az írónőt és a műveit is.
Két kezemen sem tudnám megszámolni, hányszor láttuk itthon a Büszkeség és balítélet filmváltozatát, hányszor "viccelődött" édesapám a rengeteg pletykáktól hemzsegő bállal, hányszor izgultam Elizabeth Bennetért, és az úriember Darcyért, hányszor kuncogtam már előre a jól ismert történet eseményein.
Néztünk mi más Austen regényeket is, ám valahogy egyik sem fogott meg igazán.

Az első Austen regény így kézenfekvően a Büszkeség és balítélet volt, amit olvastam, és rendkívüli élmény volt, ahogyan a regény sorai pontosan megegyeztek a sorozat előmenetelével. A legtöbb részletet majdnem kívülről ismertem, mégis ugyanolyan izgatott voltam minden fordulatnál, mintha először hallanék az adott történésről.

Aztán egy moly.hu kihívás hatására (Fairydust egy rendkívül kreatív elme), amiben ebben a hónapban klasszikusokat ajánlott olvasnom, úgy döntöttem, megpróbálkozok egy újabb Austen irománnyal. 
Az Emmával már korábban próbálkoztam, de őszinte leszek: nem bírtam. Szörnyen idegesítő volt és vontatott számomra - ez van. A Mansfield-i kastély történetét is megismertem már korábban, és Fanny Price szerelmi megpróbáltatásai elragadtattak.

Ám a mostani választottam teljes mértékben levett a lábamról! 

2018. április 5.

a Bábel feszten jártam

Mindig is vonzottak a fesztiválok.
Az igazi felnőtt szórakozás, amivel kecsegtettek. Szülői felügyelet nélkül, azt csinálsz, amit csak akarsz, amikor szeretnéd. 
Ám aztán, valahogy mégsem lettem hatalmas fesztiválpartiarc. 
Igazából, egy fesztiválra sem mentem el úgy, hogy ott is aludtam volna.
De bérletem már volt! Ez valamennyien javít az imidzsemen? 

Viszont nemrég megtapasztalhattam, milyen is, ha az ember teljes egészében részt vesz egy képzeletbeli fesztiválon, ahol dög meleg van, sehol egy árnyék, az őrjöngők felverik a port, a különböző kaják illata száll a levegőm, és mindent műanyagpoharak és a belőlük kiömlött alkohol borít. A fürdési lehetőségekről, és a mosdók higiéniájáról most inkább nem is szólnék ;)

Akkor mégis mi a jó egy fesztiválban?

2018. március 13.

Nyakigláb hosszúlábú apu, avagy egy régi remek

A regényhez mérten itt is próbálják ábrázolni, hogy Judy felnőtté válik, megkomolyodik, "benő a feje lágya", ám ez számomra a könyvben sokkal markánsabban megjelenik a szóhasználatával, körmondataival.

Egyik kedvenc gyerekkori sorozatunk volt Judy Abbott története, A hosszúlábú apu. 
Imádtuk az energikus, cserfes Judy mindennapjait nyomon követni, eleinte nem kedveltük Juliát, mert nagyon fennhordta az orrát, de Sally mindig kis aranyosnak volt titulálva.
És persze ott volt Jervis Pendelton, akiért még a kollégiumi felügyelő is odavolt.

2018. február 19.

Hana. Brady. 1931.

Nem mindig egyszerű szavakba önteni egy könyvélményt.
Van, amikor színtisztán érzem, egy könyv megváltoztatott. Érzem, hogy máshogy tekintek a világra, a nemzetközi szinten történő eseményekre, a külpolitikai ténykedésekre.
Karen Levine Japántól egészen Kanadáig átszeli a világot ebben a történetben, amely minden pontjában a valóságot tükrözi.
Egy kislány történetét tárja az olvasók elé, aki arról álmodozott, hogy egyszer tanár legyen.

Egy cseh kislány élettörténete.
Igaz története,
amely elgondolkodtat,
elszomorít,
és felvilágosít. 
Amely szívhez szól.
Amely megragad.

Név: Hana Brady.
Születési idő: 1931. május 16.

2018. február 12.

"No more Coldwater please", avagy hidegzuhany

Megnyert a cím,
az író különleges neve,
megnyert a borító,
a rövid vélemények,
a fülszöveg.

Ám becsapottnak érzem magam.
Ez a könyv számomra nem számít regénynek, nem tudnám irodalmi kategóriába sem sorolni.
Ez a könyv képes elvenni az embert kedvét is az olvasástól.
Hogy mi hozta ki belőlem ezt a teljesen negatív hozzáállást?

2018. február 8.

Shepherd nem kell, köszönöm

Érdekes, hogy két rendkívül hasonló regény mennyire különböző érzelmeket tud kiváltani az emberből.
Erin Watt The Royals című sorozatának első három részét szó szerint befaltam.
Egyszerűen nem tudtam letenni, csak olvastam és olvastam,
majd tovább olvastam.

Aztán egy rendkívül motiváló molyos játék - Molykalipszis - azt a feladatot adta nekem, hogy depresszió címkével olvassak el egy könyvet.
Így találtam rá Jessica Park nem is olyan régen megjelent könyvére.

2018. január 26.

Royalék bekebeleztek

Mitől lesz jó egy könyv? 
Mitől letehetetlen egy regény?

Az Erin Watt írópáros úgy tűnik, megtalálta a kérdésekre a válaszokat, és közös erővel csigázzák fel olvasókörüket.

2018. január 23.

Két nő a II. világháborúban

Egyszerűen megláttam, és érdekelni kezdett.
Semmit nem hallottam korábban róla, sőt igazából azzal sem voltam tisztában, hogy megjelent.

Aztán elkezdtem olvasni.
Korán keltem, hajnal három körül - nekem ez korán van, és amikor oda jutottam, hogy olvassam a könyvet, egyszerűen nem fogott rá az agyam. Nem tudott lekötni, csak elálmosodtam felette.
A következő nekifutás már kicsit jobb élményt nyújtott - az első két fejezetet letudva, érdekelni kezdett a történet.

A téma a II. világháború, és annak elszánt brit, valamint skót pilótái és kémei.

Elizabeth Wein
Fedőneve: Verity

2018. január 2.

Régi "klasszikusok"

Vége lett egy újabb évnek.
2017.
Rengeteg különleges élménnyel lettem gazdagabb.
Rendkívüli embereket ismerhettem meg.
Voltak pozitív és negatív történések,
tetsző és nemtetsző könyvek.

Az év vége felé haladva két olyan regényt is elolvastam,
amelyet régebben semmilyen körülmények között nem lettem volna hajlandó.
Mert egyszerűen nem érdekeltek.
Akárhányszor mondhatta anyum, vagy épp tesóm,
hogy milyen jók, én nem olvastam el őket.

Ám most valami megváltozott,
és nekikezdtem.
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben,
és Nagy Katalin: Intőkönyvem története.

Az egykori Minerva Nova Kiadó remekei,
amiket mindenkinek nagyon sok szeretettel szeretnék így újévkor ajánlani.
Hogy miért?