2018. január 2.

Régi "klasszikusok"

Vége lett egy újabb évnek.
2017.
Rengeteg különleges élménnyel lettem gazdagabb.
Rendkívüli embereket ismerhettem meg.
Voltak pozitív és negatív történések,
tetsző és nemtetsző könyvek.

Az év vége felé haladva két olyan regényt is elolvastam,
amelyet régebben semmilyen körülmények között nem lettem volna hajlandó.
Mert egyszerűen nem érdekeltek.
Akárhányszor mondhatta anyum, vagy épp tesóm,
hogy milyen jók, én nem olvastam el őket.

Ám most valami megváltozott,
és nekikezdtem.
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben,
és Nagy Katalin: Intőkönyvem története.

Az egykori Minerva Nova Kiadó remekei,
amiket mindenkinek nagyon sok szeretettel szeretnék így újévkor ajánlani.
Hogy miért?



Fehér Klára: Bezzeg az én időmben

Úgy érzem, örök klasszikus.
Kedves nyelvezet, megkapó téma,
és persze Laci.
A mi Lacink. :)

Élveztem a megfogalmazásokat, a régi idők világát, amit én már nem ismerhettem. Különlegessége a kor, melyben játszódik, amikor már főszereplőnk is úgy érzi, nem érheti meg édesanyja korát, majd rá kell jönnie, hogy a mi korunk is tartalmaz megpróbáltatásokat, ha nem is teljesen ugyanazokat, de nagyon is hasonlókat.

Megnevetett, elgondolkodtat, és néhol el is szomorít.
Egy romantikát nem nélkülöző történet, amelyben egy lány beleszeret Laciba, és ettől az egész világ megváltozik.
Vagy mégsem?


Nagy Katalin: Intőkönyvem története

Nem voltam rossz gyerek, mindig imádtam jó jegyeket kapni,
főleg, ha egy tanárt szerettem.
Neki mindig nagyon meg akartam felelni.

Melinda nem sokat foglalkozik a tanárok véleményével,
hisz az ő tanárai sem törődnek az ő életével,
ám igaz, ami igaz,
egy remek kis könyv kerekedett az intőkből,
hisz mindig van ok-okozati viszony, ami fellelhető.
Megmutatja, milyen fontos szerepet játszik a család,
és az őszinte barátok egy ember életében.

Tanulságos, szerethető regény.
Nagyon olvastatja magát, és egyszerűen,
ajánlott olvasmány :)


És az elmaradhatatlan ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése