2016. február 19.

Te meddig mennél el, hogy önmagad lehess?

Arrébb kell tennem.
Túl közel van hozzám.
Nem akarom, hogy a közelemben legyen, amikor elalszom.

Egyszerűen, ahogy a könyv a látószögembe kerül, furcsa érzés fog el. A gyomrom összeszorul, és gombócot érzek a torkomban is. 
Pedig, hogy őszinte legyek, eddig bármilyen könyvet olvastam, nem tudtam nélküle aludni. Mielőtt álomra hajtottam volna a fejem, még pár oldalon keresztül álmodoztam egy másik világban, majd fejem mellett a könyv borítóival lezárt mesevilággal együtt pihentem én is. Ám amikor első este a fejem mellé teszem ezt a regényt, nem tudok elaludni. Egyre arrébb és arrébb húzódom, amíg már majdnem leesek a saját ágyamról.
A kis asztalra teszem nem messze tőlem, a szélére. De ott sem jó. Mintha érezném azt a furcsa kisugárzást, amit már azóta, hogy a könyvesboltban a kezembe vettem.

Amikor beléptem a boltba, azonnal egy adott polc felé vettem az irányt, ám végül segítséget kértem az eladóktól, és egyikük, hosszas töprengésem megtörve, és engem kisegítve, rámutatott erre a könyvre.
- Ez tetszeni fog! - mondta teljes bizonyossággal.

Nem mindennapi regény, leginkább a feldolgozott témát tekintve.