2013. április 29.

B. M. Grapes: Jóslatok hálójában

Egy újabb magyar szerzőtől származó könyv elolvasására szántam el magam nemrég.
Hogy miért pont ezt választottam?
A Könyvfesztiválon volt szerencsém találkozni az írónővel. Előtte kb. 40 oldalt elolvastam a könyvből, hogy ha megkérdezi hogy tetszik, el tudjam neki mondani a véleményem. Persze az is megfordult a fejemben, hogy mi lesz, ha nem tetszik a sztori, ő meg nagy szemekkel néz rám és várja, hogy áradozzak a könyvéről...
Ám egyáltalán nem így történt!

2013. április 25.

Ismerjük meg Tinkát!

Ma megint a Hagyományok Házában voltam. Legutóbb Erdélyi Zsuzsa néni előadását hallgattam meg, most viszont egy fotókiállításra mentem, amit Martin György halálának 30. évfordulójának tiszteletére rendeztek.
Tudjátok ki volt Martin György?
Néptánckutató, zenefolklorista, emellett táncos és tánctanár.
Az ő nevéhez fűződik egy híres kalotaszegi táncos, Mátyás István "Mundruc" egyéniségvizsgálata, a magyar táncdialektusok feltérképezése és még sok más is.
Ám most nem akarok áradozni róla, hogy Ő milyen nagy hatással volt a mai magyar néptáncra és népzenére. Írhatnék akár 5 oldalt is a munkásságról, és nem csak az lenne vele a gond, hogy hiányos lenne. Úgy érzem, máshogy kell bemutatnom Őt Nektek.
A kiállítást egyik tanítványa, Felföldi László nyitotta meg. A rengeteg eszébe jutó emlék közül végül a megismerkedésüket mesélte el: egy előadáson találkoztak. Martin György, vagy ahogy ő hívta, Tinka hajhálóval a fején ült és hallgatta az előadást. A végén felállt, szépen összefoglalta a gondolatait, majd, mint aki jól végezte dolgát, leült. Egyszerűen, mégis nagyszerűen.
Sokan voltak a megnyitón. Főleg régi tanítványok, barátok és a felesége, Borbély Jolán is. Szerintem a megjelentek száma mindent elmond róla.
30 év. 30 éve nem volt egy olyan nagy kaliberű, nagy hatású, tisztelt ember, mint Ő. 40 éven keresztül figyelte meg és írta le Mundruc tulajdonságait, stílusát, miközben tanulmányozta a magyar táncdialektusokat, amelyekről könyveket is kiadott.
Összesen 7 könyvet publikált élete során, és rengeteg kép-, hang-, videofelvétellel bővítette a magyar néptánc és népzene kincstárát.
Felföldi Laci bácsi beszéde után, Halmos Béla és társai muzsikáltak, méghozzá kalotaszegit. Amint a prímás énekelni kezdett az összes látogató, meghívott, barát és tanítvány együtt dalolt vele Tinka emlékének és Tinkának. Felemelő és egyben megható élmény volt, amit nem lehet szavakba önteni. A falak visszhangozták az éneket, amely betöltötte az egész termet, így állítva méltó emléket Martin Györgynek.
Egy olyan férfi, akit ilyen sokan és ilyen mértékben szerettek és tiszteltek, véleményem szerint, megismerendő.
Nem mondom, hogy olvassátok el minden könyvét, de szerintem érdemes megnézegetni a régi idők képeit, amiket ő készített vagy épp róla készültek a gyűjtőutak során.
Az én kedvencem az egyik adatközlőjével készült. Bár azt sajnos nem találtam meg, itt egy hasonló kép:
Ebből is látszik szerintem, hogy bármilyen fontos munkát végzett is, közvetlen és szerethető ember volt, aki azzal foglalkozott, amit mindig is szeretett.
A kis bemutatómat egy Felföldi Laci bácsi által idézett verssel szeretném zárni:


Sík Sándor: Fekete kenyér
Megértettem, hogy kenyérnek születtem

"Van aki toronynak születik, és van aki remetének, 

Van aki őrlő szájnak, és van aki csemegének: 
Engem magnak vetett a Magvető, 
És kenyérnek, annak is feketének.
...
Úgy majd aztán a kemencébe raknak, 
Míg porhanyó leszek és szép piros, 
Meleg cipó, kívánatos. 
Mert kínban kel meg a kenyér 
Emberfalatnak."

Ha szeretnéd megnézni ezt a kiállítást, itt megtudhatsz róla mindent!
Ha szeretnél többet megtudni Tinkáról, kattints ide!

Patyi ;)

2013. április 24.

Julie Kagawa: Vastündérek

Már a Könyvfesztivál előtt elolvastam ezt a könyvet, csak a nagy forgatagban nem volt időm elmesélni róla a véleményem. Most viszont úgy érzem, ideje bepótolni!
Eleinte az volt a terv, hogy erről a könyvről is írok egy kis ízelítőt, aztán meg pár nap múlva egy értékelést, de a bemutató egyszerűen nem fogalmazódott meg.
Igazából ez a Vörös Pöttyös könyv egyáltalán nem hagyott nagy nyomot bennem.
De miről is beszélek? A könyv, amit ma bemutatok és egyben értékelek is nektek Julie Kagawa: Vaskirály című műve.
Már említettem nektek, hogy a fülszöveget nem szoktam elolvasni. Itt nem tudtam megállni...
A történet:
Egy 16 éves lányról kiderül, hogy nem más az apja, mint maga a Tündérkirály, Oberon. A legjobb barátja egyben a testőre. Titkos figyelője pedig a legnagyobb ellensége, Mab királynő fia.
Szerintem ez egy kicsit gagyi, túl sokszor megrágott sztori. De természetesen ez alapján még nem ítéltem el! Mégis az egész könyv olyan, mintha összeollózták volna korábbi történetekből, de még abba sem fektettek túl sok időt, hogy az átvezetéseket kidolgozzák. A három részre osztott könyv első része annyira unalmas volt, hogy azt nem lehet szavakba önteni! A második rész egy fordulattal indult, ami körülbelül 15-20 oldalig tartott, aztán visszaestünk.
A szereplők?
A főszereplőnk, Meghan Chase nekem legtöbbször idegesítő volt. Nincs kifejlődve a karaktere. Össze-vissza sikítozik, aztán hirtelen nagyon bátor lesz, majd megint visszaesik a dilis szőke nő karakterbe. Olyan szereplő, aki nem tesz semmit, minden az ölébe hullik, amikor meg nehézre fordulnak a dolgok, hirtelen mindent rendbe tesz, de persze nem érti, hogy mit csinált, hogyan csinálta, és mi sem érthetjük meg a leírások alapján. Igazából még az is idegesített, hogy Kacor királyt Kacinak becézte.
A hercegünk, Ash még jó karakter lenne: kitartó, erős, Téli herceghez méltón rideg. Ám a fiú és Meghan kapcsolatának alakulása nincs rendesen felépítve. Nincs meg az izgalom, csak sipsz-supsz történik minden. Puck elviselhető. Ő volt az egyetlen, aki meglepetést tudott okozni azzal, hogy csókot kért Meghan-től.
Mégis. Én egy könyvtől kicsit több egyéni hangot várnék. Oberon, Titánia, Mab, Rideg Tom, Kacor király... Valahogy nem az igazi.
300 oldalon keresztül szenvedtem az unalomtól. Kényszerítettem magam, hogy elolvassam, hátha jobb lesz. Nem lett.
Ám! Az utolsó 30 oldal, bár nem volt ebben sem egy izgalmasabb jelenet, tetszett. És amikor Ash megérkezett, hogy elvigye Meghant, úgy éreztem, tudni akarom mi lesz vele.
Egyszerűen hihetetlen! Komolyan mondom ehhez is tehetség kell! Egy könyvnyi unalom után olyan véget írni, hogy el akarjam olvasni a folytatást...? Persze az biztos, hogy most pihentetem egy kicsit és elkezdek valami teljesen mást.
Összegezve: a könyv minden eddig olvasott YA regény összeollózása idegesítő szereplőkkel.
Ha van egy napod, amin tényleg semmi dolgod és nincs más könyv a közelben, akkor olvasd el!
Tudom, hogy nem valami felemelő értékelés, de tényleg ez a véleményem.
Julie Kagawa-ról annyit szeretnék elmesélni nektek, hogy bár kutyaidomárként dolgozott, amint megjelent az első műve, abbahagyta. Megírta a Vastündérek sorozatot. Még nem döntöttem el, hogy jól tette e vagy sem, hogy ennyire sok részt írt neki. Remélem a második sokkal jobban sikerül!

Patyi ;)

2013. április 22.

Egy-két gondolat a Könyvfesztiválról

Gondolkoztam rajta, hogy írjak e a Könyvfesztiválról, vagy ne. Eddig próbáltam magam tartani a "csak könyv" értékelésekhez, de most meg kell szakítanom ezt a sorozatot a rengeteg élmény miatt.
Be kell valljam, szégyen-nem szégyen, hogy én most voltam életemben először Könyvfesztiválon. És ezen is az a hatalmas megtiszteltetés ért, hogy dolgozhattam az egyik könyvkiadónál :)
Hogy hogyan is kezdődött a program számomra?
Már csütörtökön kint voltam, mert a moly.hu-sok standjára kivittem egy a nővérem és általam készített képverset. Tesóm készítette hozzá a gyönyörű szép selyemfestményt, én pedig egy verset írtam.

Az biztos, hogy nem éppen a legjobban sikerült kép, de a lényeget így is láthatjátok :) Hogy tetszik?Tesóm nagyon sokat dolgozott a képpel, érdekes volt megfigyelni az ő munkáját. Amíg én a vershez az általam olvasott könyveket fel tudtam használni, ő kért tőlem egy listát azokról a szavakról, amik először eszembe jutnak, ha az olvasmányaimra gondolok.. És ahogy olvasta a szavakat, elkezdett rajzolni... Szerintem nagyon különleges lett! Sőt! :) Nem is kifejezés! Még több ilyen csodás képért nézzétek meg a blogját: http://napsugarak.wordpress.com/ !! ;) A képversünket pénteken  pedig már el is vitték! :)
Na de hol is tartottam? Igen, csütörtök. Pénteken sajnos nem tudtam menni, de szombaton már 9-kor ott voltam a 10 órás nyitásra... :) Amikor megkaptam a "Kiállító" belépőkártyám... Az a rengeteg könyv... Komolyan mondom: Kánaán! A képzeletbeli kívánságlistám ehhez képest semmi! :)
Majd megkezdődött az árusítás! Jöttek a gyerekek játszani a halhorgászós játékkal, adtunk nekik csokit, karkötőket, könyvjelzőket, olvasásmintákat. Volt egy kislány, hatalmas barna szemekkel. Először teljesen meg volt ijedve tőlem, de aztán mégiscsak engedett a kínálgatásnak, és elvette a horgászbotot. Aztán azonnal ki is halászta a +5% kedvezményt jelentő aranyhalat :) Még jöttek a molyosok (a kitűzőjükről gondoltam, hogy azok) és én is segítettem nekik könyvet választani. Volt egy kisfiú, akinek én ajánlottam az egyik sorozat első részét, és aztán rávette az apukáját, hogy megvegyék :)
Sorolhatnám még a rengeteg történetet. Ám inkább kiemelném a lényeget:
Ez a Könyvfesztivál egy olyan társaságot hoz össze, olyan emberekkel találkozhatsz itt, akikkel lehet, hogy soha nem találkoznál a való életben máshol. Vagy éppen igen, de nem ismernétek meg egymást. Minden ember kedves, mosolyognak, segítőkészek (vagyis akikkel én találkoztam). Bár fárasztó volt a két nap végig ott állni és mosolyogni, nehéznek nem mondanám. Hihetetlenül felemelő érzés volt közöttük lenni, és a kis csapatuk tagjává válni. Vasárnapra már moly.hu-s barátokkal is összefutottam, vettek ők is könyvet, majd ott maradtak beszélgetni. Egyikük még a pakolásnál is besegített.
Ha ti esetleg nem voltatok kint most, én mindenképpen ajánlom, hogy gyertek el a Könyvhétre! Jó, ott sem voltam még valami sokszor... De ott már legalább voltam! ;) És jól éreztem magam. Ezután pedig biztos vagyok benne, hogy nagyon jó lesz!
Hogy mikor? 2013. június 6 - 10-ig! :)
Biztosan rengeteg új kiadás lesz, és sok-sok könyv, amit megismerhettek.

Várlak majd titeket sok szeretettel! :)
Patyi ;)

U.i.: Nemsokára jövök egy újabb értékeléssel! :))

2013. április 21.

A Benina mű értékelése

A Könyvfesztivál nagy forgatagában annyiszor láttam Benina könyvét, hogy eszembe jutott még el sem mondtam nektek mit gondolok róla.. Szóval... Miután a könyvet már bemutattam nektek, a Farkasok nemzetsége sorozatról szeretnék egy kis beszámolót tartani.
Az eleje:
Nagyon tetszett Benina kis levele az olvasóhoz. Valahogy még nagyobb kíváncsisággal kezdtem el olvasni miatta. Olyan közvetlen hangon szólítja meg az olvasóit, mintha ismerné őket, mintha tudná mire van éppen szükségesük. Az pedig kifejezetten tetszett, hogy a magyar történelemből merített ihletet.
Aztán belekezdtem. Eleinte teljesen összekavarodtam a rengeteg névvel. Néha újra kellett olvasnom, mert nem tudtam, hogy ki is volt a fekete hajú? Hogy hívták a terhes nőt? Most akkor ő ki is pontosan? Persze, amint tovább haladtam a műben, már kezdtek tisztázódni a dolgok.
A kezdet alapján azt hittem, hogy két szemszögből fogja bemutatni a történetet, mert voltak elválasztó jelek, de aztán mégsem így történt. Ez egy régi stílusú regény, amit semmiképp nem bántásként kell értelmezni. Van egy mesélő a történetben, akinek a tollából gyönyörű tájleírások születnek, de a szereplők sem szorulnak háttérbe, mivel ahogy alakulnak az érzelmeik a történet során, azokat mind ők maguk mesélik el.
A közepe:
Ahogy Daval és Flavia közeledett egymáshoz, mindig újabb és újabb változásokon mentek keresztül. Nagyon tetszettek a kis szócsatáik! Bár Benina azzal kecsegtet, hogy egy igazi nagy magyar hősbe is beleszerethetünk, nekem valahogy nem sikerült. Sokszor gondoltam azt, hogy: "Ez a pasi nagyon durva!"
Ám úgy tűnik Flaviát ez nem zavarta, mert egyre jobban vonzódott a férfihoz. Természetesen amikor a csókjeleneteket írta le, akkor már egyre szimpatikusabb lett Daval, mert olyankor a leírásból érződött, hogy tényleg fontos neki a lány. Úgy éreztem ők összetartoznak, így talán ez is megakadályozott abban, hogy beleszeressek férfi főhősünkbe.
És természetesen Kajdon személyében megjelent a bonyodalom is. Nagyon sajnáltam Hunort, nekem ő volt a kedvencem a testvérek közül. Kedves volt, segítőkész, szerethető. Sajnos mégis ő szenvedte el a legnagyobb veszteségeket a műben. :(
A vége:
A bonyodalom véget ért. Hőseink boldogan térhettek vissza most már közös otthonukba. Mégis nekem valami hiányzott ebből a happy-end-ből. Igen, szép volt a szerelmi történet. Nagyon szépek voltak a leírások. De nem hozott olyan izgalomba, hogy máris kapkodni akarnék a következő rész után. Úgy érzem, hogy Zomborral minden rendben lesz, szurkolok Ernakh-nak és Gyöngyvérnek, örülök Davalnak és Flaviának. Jó volt megismerni őket, de szerelembe nem estem egyikükkel sem igazán.

Szóval összességében ez egy jó könyv. Érdekes, új történet, mindenféle természetfeletti nélkül, ami bevallom őszintén, nagyon üdítő! Bár néha kicsit zavaros volt számomra a megfogalmazás, azért meg tudtam szeretni a karaktereket, és boldogan tettem le a könyvet.
Annyira a magyar vér nem lobogott fel bennem az olvasás során, mint ahogy vártam, de az biztos, hogy büszke vagyok rá, hogy ilyen hatalmas, erős, magabiztos magyarok leszármazottjaként tartanak számon. ;)
Egy szerethető, káprázatos regény, amit szerintem megéri elolvasni. Én nagyon örülök, hogy részem lehetett benne!

Ezek után egy kicsit meg szeretnélek ismertetni titeket az írónővel és más műveivel.
Benina honlapján megtalálhatjuk az eddig megjelent, megjelenésre váró, illetve a közeljövőben megjelenő műveit. Az egyik leghíresebb sorozata a Bíborhajú.
Ám emellett még van egy Uszonytánc címet viselő sorozata, egy Tükör című műve, illetve online írásait is olvashatjuk.
Amit szerintem érdemes tudni az írónőről, hogy amellett, hogy imád írni, ami szerintem elég egyértelmű, a Megsebzett szabadság gyönyörű rajzait, illusztrációit ő maga készítette. Ameddig nem láttam az általa rajzolt képet Davalról, nem tudtam igazán elképzelni. Én nagyobb szakállat képzeltem, hosszabb hajat, így nagyon megkönnyebbültem, amikor a rajz alapján egy jóképű, erős akaratú férfi képét láttam :)
A kedvenc rajzom a Vihart ábrázoló:

Bár a mű rám pozitív és negatív hatással is volt egyben, az biztos, hogy Beninát megkedveltette velem. Így szándékomban áll elolvasni más sorozatait is, és persze a Farkasok nemzetsége következő részeit!

Patyi ;)

2013. április 17.

Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál 2013

Készültök már?

Ebben az évben kerül megrendezésre a 
XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál
Méghozzá április 18-a és április 20-a között. 
Csütörtöktől vasárnapig fürödhetünk a rengeteg könyvben, ha kilátogatunk a Millenárisba!
Bár már az első két napon rengeteg program vár minket, én mégis szombatra és vasárnapra invitállak titeket a leginkább, ugyanis akkor én is biztosan kint leszek! ;)
A Könyvmolyképző standjánál rengeteg érdekes programban lehet részetek, például imádott íróink dedikálásában. Szombaton találkozhattok 10 órától B.M. Grapes-szel, Csukás Istvánnal 11 órától, Helena Silence-szel 15 órától, Zakály Viktóriával 16-tól és Kemese Fannival délután 5-től. Illetve egy érdekesnek ígérkező beszélgetésben lehet részetek a Könyvmolyképző titkairól délután 1 és 2 óra között!
Vasárnap Spirit Bliss, Szurovecz Kitti, On Sai, Böszörményi Gyula és Simon Tamás vár titeket délelőtt 10 órától 1-1 órára.
Ám nemcsak azért érdemes kijönni, mert dedikáltathatjuk a könyveinket és találkozhatunk élőben is szeretett történeteink íróival!
Újabb könyvmegjelenések várhatók:
  • Maggie Stiefvater: A Látó szerelme
  • A 39 kulcs 9.: Viharjelzések
  • Matthew Quick: Napos oldal
  • Rachel Vincent: Pride (Vérmacskák 3.)
  • Swati Avasthi: Ököl/jog
  • Natasa Dragnic: Minden nap minden órájában
Gyertek és éljetek a rengeteg kedvezménnyel, amivel a Könyvfesztivál jár, és élvezzétek azt a hangulatot, amit sehol máshol nem élhettek át!


Várlak titeket!
Patyi ;)

2013. április 16.

Benina: Farkasok nemzetsége

Egy újabb sorozatba kezdtem. Méghozzá az első, magyar írótól származó Vörös Pöttyös sorozatomba.
Benina: Megsebzett szabadság
A borítója fogott meg először. Lehet, hogy a vörösen ízzó, karmolásra emlékeztető részbe írt cifra betűk miatt, lehet, hogy a kirívó szempár volt az oka, vagy épp a gyönyörű ló miatt, de igazából nem tudnám megmondani. Elemi szinten vonzott magához.
Maga a történet Kr. u. 955-ben játszódik és egy bajor lány, valamint a magyar nemzetség fejének történetét mutatja be. Flaviának egy napon látomása volt, méghozzá arról, hogy megtámadja őket egy sötét szemű, élettelen tekintetű vezérrel rendelkező horda. Bár elmondja családjának, senki sem hallgat rá. Ám ez nem elegendő ahhoz, hogy a baj ne következzen be. Eljönnek értük alig pár nap múlva.
Vazul, a magyar nemzetsége tagja épp Balmazt követi egy újabb portyára, habár a nemzetségfő beleegyezése nélkül indultak el. Egy bajor falut választ ki Balmaz, és lerohanják. Minden a legnagyobb rendben történik, ha lehet így fogalmazni egy rajtaütés során, gyorsan elfoglalják a várost. Ám, amikor Vazul a vár belseje felé üget lován mocorgást hall, és két nőt vesz észre a várfal mellett lévő bokrokban. A két nő megtámadja őt, és megszúrják, de végül mégis elfogják őket a magyarok. Balmaz, mint rabszolgákat, visszaviszi őket a falujukba.

Mire visszaérnek, már megérkezett a nemzetség feje, Daval. A nagy magyar vezér, Vazul egyik fia, feldühödten várja őket. Balmaz, hogy kiengesztelje végül odaadja neki az egyik rabszolgáját. Mindeközben Davalnak csak azon jár az agya, hogy legalább az egyik lányt mentse meg ennek 
az őrültnek a kezei közül.

Flavia teljesen megrökönyödve áll a helyzet előtt. Érti a magyar beszédet, mivel akivel együtt elrabolták, a szolgálója, Gara férje magyar volt. Így sokat hallott e nép hőstetteiről, ruhájuk hagyományáról, legendáikról. Ám bármennyire is hitt a már elhunyt férjnek, menekülni akart ezektől a hatalmas, mennydörgő hangú emberektől.
Több szökési kísérlet után végül feladja egy időre, mivel Davallal megegyezésre jutnak: Flavia ellátja a Vazulnak okozott sérülést, Daval pedig elviszi őt Garához. A legtöbben nem bíznak meg a lányban, Daval mégis reménykedik, hogy Flavia minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy segítsen az apján. Ám a megegyezés nem várt fordulatot hoz mindkettejük életében.
Az erős vonzódás nem megfelelő szó arra, amit éreznek a másik iránt. Bár Daval a legnyugodtabb természetű az egész nemzetségben, Flaviának mégis sikerül őt kihoznia a sodrából, méghozzá igen sokszor. És ez feltűnik a nemzetségfő családjának is. Flavia, Garával való találkozása után, nem érti, hogyan lehetséges, hogy Daval ilyen kedves hozzá. Amikor a férfi először megcsókolja, a lány nem bír ellenállni neki, és olyan érzéseket támaszt benne a nagy magyar, amelyeket szerinte rabszolgaként nem kéne éreznie.
De mint minden szerelmi történetbe, ide is kellett egy kis bonyodalom, amit Kajdon szolgáltat is nekünk. Ő Flavia egy távoli rokona, aki bár szemet vetett a lányra, sosem kapott viszonzást. Így az a terve, hogy visszaszerzi a lányt, és a tulajdonává teszi.
Ám ebbe Davalnak is lesz egy kis beleszólása!
Ebben a műben nemcsak a szerelem küzd a hagyományokkal, hanem egy szerelmes férfi is a múlttal. Vajon sikerül megállítani Kajdont? Beteljesülhet a szerelem? Élhetnek életük végéig boldogan?
Én mindenképp elolvasom, hogy megkapjam a válaszokat ;)

Patyi ;)

2013. április 12.

Kerstin Gier: Időtlen szerelem befejezés

Nem volt túlságosan boldog vége az előző résznek, nem igaz? Bár, ha a szerelmi vallomást vesszük, akkor remélhetőleg minden rendben lesz, csak Gideonnak a megfelelő ember elé kell állnia a kijelentéssel. Én viszont mindenképp gyomorgörccsel vártam ezt a részt... :)
Az Időtlen szerelem trilógia befejező kötete a Smaragdzöld címet kapta.
Akkor kezdjük is a történettel!
Bár Gwendolyn legszívesebben magába zuhanna bánatában, szerencséjére Leslie és Xemerius tartják benne a lelket, és egy újabb feladattal igyekeznek elterelni a figyelmét. Raphael segítségével ugyan már megfejtették a Zöld lovas rejtélyét, ami a saját házuk koordinátáit rejtette, ám itt meg is akadt egy időre a nagy kincskeresés. Viszont csak addig, amíg Xemerius szellem voltát hasznosítva az egész házat át nem kutatta és talált is valami gyanúsat: egy ládát a falba rejtve.
Amint elújságolja a nagy felfedezést Gwendolynnak, el is indulnak, hogy megkeressék, de amellett, hogy semmi esélyük sincs az éjszaka közepén szétverni a falat, és megszerezni a dobozt, Mr. Bernhard rájuk is ijeszt a kutatás közben. Mégis mit keres ott az idős komornyik? Segít. És igen jó bajtársnak bizonyul ;) De vajon mit rejt a titkos ládika? Egyetlen egy személy van, aki talán választ adhat erre a kérdésre, és az nem más, mint Lucas Montrose. Így Gwendolyn elkezdi megtervezni az újabb találkozást.

Na de ugorjunk is át a történet egy másik szálára: Gideonra. Az utolsó elválás követő első találkozás igen szörnyűre sikeredik. A fiú igazából nem tudja, hogy miként kéne a lányhoz viszonyulnia, fogalmazhatnék úgy, hogy nem igazán ért a nők nyelvén. Miután Gwendolyn elviharzik tőle, elindul egy elapszálásra Mr. George társaságában.
Újra 1956-ba utazik, ahol legutóbb találkozott a nagyapjával. Bár Lucasnak még sokmindent nem volt ideje átgondolni, mivel az ő idejében Gwen még csak egy perce tűnt el, mégis nagy lelkesedéssel fogadja a lányt. Emellett pedig egy frappáns tervvel áll elő: Gwen visszautazhatna elapszálás közben az időben az akkori kronográffal. És a lány így is tesz: meglátogatja Lady Tilney-t. Milyen titkokra derül fény? Mit tud a hölgy Lucy és Paul eltűnéséről? Az az egy biztos, hogy nem érte váratlanul Gwen felbukkanása, de hogy-hogy számított rá?
Ám Lady Tilney kikérdezése mellett Saint Germain gróffal és a kronográffal kapcsolatban is rengeteg kérdés felmerül... Mi történik, ha bezárul a vérkör? Saint Germain gróf ki valójában? Honnan jött rá a vérkör titkára? Miért vannak az Őrzők elől is eltitkolt jegyzetei? És mégis mit tartalmaznak azok a jegyzetek?
Viszont a mese-mese mátka helyett, inkább elmondanám, hogy miért ajánlom vagy épp nem ajánlom nektek ezt a könyvet.

A befejező rész a Smaragdzöld címet viseli. Ebből következtethetünk Saint Germain grófra, mivel ő a Smaragd a vérkörben. És véleményem szerint ez a megfelelő cím. Ugyanis ahány kérdés, annyi válasz van ebben a könyvben. :) Minden lehetséges kérdésünkre választ kapunk az első két részben történtekkel kapcsolatban. Hogy került Lucas az alkímialaborba? Miért várta Lady Tilney Gwent elapszálás közben? Mit rejt a holló hatalma? Ki ütötte le Gideont? Ki igazából Lucy és Paul? Mi Saint Germain gróf igazi titka?
Minden rejtély megoldódik, minden összekuszálódott szál kibogozódik. Emiatt igazán izgalmas történet! Ugyanúgy fordulatos, mint az eddigiek.
De!
Valahogy nekem egy kicsit összecsapott volt a vége. Amilyen szépen kidolgozta az egész történetet, olyan gyorsan vetett véget az egésznek. Sipp-supp kiderült minden titok, és számomra egy igen értelmetlen véget is adott. Bár maga a háttérsztori nagyon izgalmas volt, és egyszerűen emiatt a könyv letehetetlen, a lezáró fejezetek szerintem kicsit nyálasra és balgára sikerültek, ha fogalmazhatok így.
Természetesen örülök a happy-end-nek, de asszem ez egy kicsit túl sok happy-end volt még nekem is...
Persze azért még ajánlom elolvasásra az első kettő rész után, mivel a rengeteg zagyvaság összeáll egy egésszé. :)

Szóval Kerstin Gier mindent egybe vetve remek sorozatot alkotott meg, amit mindenkinek ajánlok elolvasásra! Főleg persze a YA rajongóknak ;)
Ami még elmaradt az előző részek bemutatásánál az az írónő megismerése. A honlapja alapján megtudhatjuk, hogy már gyerekként írónak készült, és sok kisregénye "jelent meg" a saját illusztrációival díszítve. Bár volt olyan időszak, amikor nem az írás volt a legfontosabb tevékenysége, de ezt mindig imádta. És legyünk őszinték, örülünk, hogy imádja! :)
Az első regényét saját élettapasztalatai alapján kezdte el írni, ám egyszer csak szereplői saját életre keltek, és így nem egy visszaemlékezés lett belőle, hanem egy igazi regény. A címe: Férfiak és egyéb katasztrófák.
Ma férjévél, fiával és egy macskával él Észak-Rajna-Vesztfáliában.



Remélem tetszett az ismertető, és sikerült felkeltenem az érdeklődésed a sorozat iránt! :)

Patyi ;)

2013. április 10.

Kerstin Gier: Zafírkék

Az Időtlen szerelem trilógia második kötete: Zafírkék.
 
A címből kiindulva ebben a kötetben a Zafírral, vagyis Lucy Montrose-zal kéne megismerkednünk. Én viszont inkább úgy látom, hogy az ez a címe, mert Lucy indítja el az egész történetet... :)
A mű elején azonnal egy olyan titokra derül fény, amely segít egy-két dolgot megértenünk. Lucy és Paul de Villiers ugyanis egyik időutazásuk alkalmával szemtanúja volt, hogy Saint Germain gróf megölte a saját ősét. De mégis miért? Mi jó származott ebből? Hm.
Na de hol is hagytuk abba? Oh, igen!
Miután Gideon és Gwendolyn megmenekültek 1912-ben Lucy és Paul elől, egy templomban bújtak el, ahol Gideon egyszer csak megcsókolta a lányt.
Ám nem sokáig élvezhetjük ezt a pillanatot, mivel amellett, hogy tovább kell menniük, megzavarja őket, pontosabban Gwendolynt egy vízköpő démon, Xemerius.
Elindulnak hát az Őrzőkhöz, de amint odaérnek minden elromlik. Gideon Gwendolynt gyanúsítja meg azzal, hogy odahívta Lady Tilney-hez Lucyt és Pault.
Gwendolyn nem érti  (ahogy én sem) , hogy miért csinálja ezt a fiú hirtelen... Mi változott meg a templom óta? 
Az elapszálás során legalább lesz min töprengeni. 1948-ba küldik, ahol az unalmas egyedüllét helyett, egy látogató várja: Lucas Montrose, a nagyapja. Egy szövetség köttetik unoka és nagyapja között, hogy megfejtsék a Zöld lovas titkát, illetve Lucy és Paul inditékait a kronográf ellopására.

Ám a szerelmi és "múltbéli" bonyodalmak mellett Gwendolynnak egyéb problémái is akadnak: egy soirée-n és egy bálon kell részt vennie. Ehhez meg kell tanulni a menüettet, az akkori politikai viszonyokat ismerni kell és el kell sajátítania az akkori illemet. Ebben a művészlélek, Giordano és a féltékeny unokatestvér, Charlotte van a segítségére. Az igazi segítség mégis James, aki az iskolában tanítja a lányt a szokásokra, vívásra, illemre, táncra.
A történet mindeközben egyre csak bonyolódik és bonyolódik. Gideont egy veszélymentes időutazáson megtámadják. Megjelenik Raphael, Gideon öccse. Mr. Bernhard segít megfejteni a Zöld lovas titkát, de az újabb érthetetlen kódot rejt.




De ki támadhatta meg Gideon? A fiú látta az egyik támadóját: Gwendolynt. Mégis hogy került a lány abba az időbe?
Mit rejhet a megtalált kód? Milyen érdekességeket rejt majd a soirée? Miért akar Saint Germain gróf négyszemközt beszélni Gwendolynnal? Mi egyáltalán a holló hatalma? Hogyan érez Gideon Gwendolyn iránt ezek után?
Annyi kérdésem lenne még! Bár egy-kettőre választ kapunk, a nagyja megmarad, és csak tovább bővül a lista.
Mégis... Ez a regény is fordulatokban gazdag, gyönyörűek a leírások, és a szerelmi szál szó szerint idegtépő. A több új szereplő sem, sőt! Xemerius viccei nélkül talán nem is lenne igazi a történet! Raphael nélkül pedig sok minden rejtve maradna.
Őszintén szólva szerintem a véleményemet úgy tudom a legjobban kifejteni, ha elmondom nektek rám milyen hatással is voltak a könyv különböző részei. Az elején izgultam, hogy mi fog kiderülni. Xemerius jelenetein nagyokat nevettem. Saint Germain gróftól libabőrös lettem. Gideon említésére összeszorult a mellkasam, miközben reménykedtem, hogy bevallja az érzelmeit Gwennek. A soirée-n énekelni és táncolni támadt kedvem, de csak egy darabig persze... :) Lord Alastair feltűnésénél mérges lettem. És még persze sorolhatnám... :)
A lényeg tehát, hogy teljesen bele tudtam magam élni, habár végig zakatolt az agyam és próbálta kirakni a kirakós darabjait.
Úgy vélem rengeteg kérdésre kell választ adni a harmadik és egyben utolsó kötetnek, a Smaragzöldnek.
Remélem ez is olyan jó lesz, mint a többi! :)

Patyi ;)

2013. április 6.

Kerstin Gier: Időtlen szerelem

Ti is láthatjátok az eddigi bejegyzésekből, hogy rengeteg Vörös Pöttyös könyvet olvastam már. Mindegyiket imádtam a maga módján! A legújabb választásom is egy ilyen könyvre esett. Már régóta halogattam az elolvasását, mert kicsit gyerekesnek tűnt a borítója alapján.
A választott mű egy trilógia első része, méghozzá egy német irónő, Kerstin Gier tollából.
Rubinvörös. Zafírkék. Smaragzöld.
Ez a történet az időutazás rejtelmeit tárja fel előttünk. Főszereplőnk, Gwendolyn Shepherd egy átlagosnak mondható lány, aki épp a középiskolás éveit tengeti.. :) Na jó, azért átlagosnak mégsem mondható, mivel egy napon egyszer csak a múltban találja magát. Ezt a családjában öröklődő időutazó génnek köszönheti. 
Ennek hatására ismerkedik meg Gideon de Villiers-szel.
Nem is tudom szavakba önteni igazán, amit erről az első részről gondolok. Minden könyvben vannak kicsit unalmas leíró részek, amik bár szépek, és segítenek tökéletesen elképzelni a helyszínt, néha már túl soknak bizonyulnak. Vagy úgy érezzük, hogy elég lett volna csak 2 oldal leírás, az 5 helyett... Itt viszont nincs ilyen! Ahogy olvasod, csak úgy folyik a történet. Mindig történik valami izgalmas, valami figyelemre méltó, valami, ami miatt tovább akarod olvasni, ami miatt legszívesebben le sem tennéd.
Megismerkedhetünk az Őrzök Rendjével, ami egy titkos társaság. Feladatuk az időutazó génnel rendelkező személyek védelme. Elég nehéz dolguk lehet, ha belegondolunk, hogy akikre vigyáznak egyszer csak eltűnhetek a múltba, ahová ők nem tudják követni őket. Ehhez használják a kronográfot, amivel meg tudják határozni a pontos időpontot, amikorra az időutazó "érkezik" a múltba.
Ám a szerkezet használatához vérre van szükség. Ami azután el is raktározódik a szerkezetben.
Összesen tizenkét időutazó született. Mi történne akkor, ha mindannyiuk vére belekerülne a kronográfba? Veszélyes fegyver lenne belőle? Halhatatlanná tévő gyógyír? Senki sem tudja a választ, de természetesen az Őrzők Rendjének tudósai mindenképp meg akarják tudni, bármi áron.
Amikor a kronográf már a 10 megszületett időutazó vérét tartalmazza Lucy Montrose és Paul de Villiers ellopják. Gideon ezért azt a feladatot kapja, hogy a megmaradt kronográffal térjen vissza a múltba, és szerezzen a többi időutazó véréből.
Gwendolyn véletlenül csöppen ebbe az egészbe, ugyanis nem gondolták róla, hogy ő lenne a különleges gén hordozója. Őt nem képezték ki, nem tanítottak meg neki minden fontos illemszabályt, amiket a múltban alkalmaztak, nem tudja igazán azt sem, hogyan kell megfelelően pukkedlizni, táncolni meg végképp nem tud... 
Ám nemcsak a különleges gén teszi őt érdekes személyiséggé, hanem az a képessége is, hogy látja a szellemeket. Így ismerkedik meg James-szel. Akinek a segítségét kéri a "betanításában" :)
Sokszor azon kaptam magam, hogy hangosan nevetek olvasás közben. Nem csak kuncogok a szereplők viccein, hanem tényleg, már majdnem kacagásnak mondhatnám.. :)
"- Hé! Csak nem a mellemet bámulod? - csattantam fel.

Gideon elvigyorodott. - Nem közvetlenül. - suttogta vissza."
A könyvből már készült film is. Sajnos csak német trailer-t találtam angol felirattal.. De engem komolyan mondom kirázott a hideg miközben néztem... Látni akarom ezt a filmet!
Tudom, hogy lesznek olyan dolgok, amik másképp szerepelnek a filmben, mint a könyvben, de ez mindig így van. És persze már egy-kettő módosítás a trailer-en is látszik. Ám, hogy őszinte legyek, ez most hidegen hagy!
Éppenséggel egyetlen dolog lebeg csak a szemem előtt, méghozzá ez:
Otthon vár rám. Holnap megyek is érte! :)

Köszi, hogy végigolvastad a kicsit hebe-hurgya értékelésem! :)

Patyi ;)

2013. április 4.

Marie Lu: Legenda

Mielőtt elkezdtem olvasni, az volt a célom, hogy egy olyan könyvbe kezdjek bele, ami nem sorozat. De nem tudtam ellenállni... Engem ez az egyszerű borító teljesen megbabonázott. A Legenda trilógia első kötete:
Ékesítse a Te polcod is!
Kattints ide a fülszövegért, és aztán szerezd be! ;)
Helyszín: Amerikai Köztársaság

Év: 2130

Történet:
Day egy törvényen kívüli. June az állam mintakatonája. Metias, June bátyja szolgálat közben életét veszti. A gyanúsított nem más, mint Day. A lány egyetlen céljává az válik, hogy elkapja bátyja gyilkosát.
Megkezdődik a hajsza. De vajon tényleg Day a gyilkos? Eddig még soha nem ölt meg senkit... Metias miben különbözött? Ha nem Day, akkor mégis ki akarhatta megölni a bátyját? Talán a pozíciójára pályáztak? A legjobb barátja, Thomas lépett a helyébe. Ő nem lehetett. Akkor mégis ki?
June a legtöbb eshetőségre felkészül, csak a saját érzelmeivel nem számol, amikor a nyomornegyedbe megy, hogy megkeresse Dayt.
A hatalom fogságában állnak mindketten, de csak egyikük ismeri a valóságot. Rá tudja ébreszteni a másikat a szörnyű igazságokra?

Szereplők:


June

"Sötét haja lófarokban van, a teste karcsú, kisportolt. határozottan áll, az egyik keze a csípőjén, mintha a világon semmi sem tudná megingatni a nyugalmát. Azon kapom magam, hogy az arcában gyönyörködöm."


Day

"Aztán egy hang azt mondja, hogy keljek fel. Ahogy oldalra nézek, egy fiút látok, amint a kezét nyújtja. Csillogó kék szeme van, az arca merő kosz, a fején ócska sapka. De abban a pillanatban úgy érzem, ő a legszebb fiú, akit valaha láttam."



Metias










Tessa





Thomas, Jameson ezredes
A hatalom képviselői, akik vakon hisznek mindabban, amit az Első Polgár képvisel és mond.

Kaede
Az ellenállók tagja.

Kedvenc:
Ollie
Ő nem más, mint June és Metias kutyája. Az egyetlen élőlény, akire a lány számíthat bátyja halála után. Tudom, hogy kicsit furcsa pont őt választanom, de úgy vélem, hogy Ollie egy igazi, kitartó, említésre méltó társ. (És mellesleg, imádom a kutyákat...)

Értékelés:
A könyv két szemszögből íródott: Day és June szemszögéből.
Pozitívum: Ennek köszönhetően megismerkedhetünk a szereplők legtitkosabb érzelmeivel, tudomást szerezhetünk a múltjuk legszebb és legszomorúbb emlékeiről. Így jobban a szívünkhöz nőnek.
Negatívum: Ha nem olvasod el a könyv hátulján a fülszöveget, nem tudod meg, hogy hogyan jön létre a Köztársaság, és pontosan milyen évet is írunk...
Először azt hittem, hogy egy "Éhezők viadala" koppincs, mivel itt is van egy kialakított, diktatórikus rendszer. A próba, hasonló felépítésű, mint a viadal, de itt az iskolákba történő bejutáshoz kell átesni rajta. Mégis, örülök, hogy tévedtem!
Kitartás. Árulás. Remény. Bizalom. Hit. Veszteség. Szerelem. Csalódás.
Mind megjelenik a műben, de nem a megszokott módon.
Számomra ez a könyv megmutatta, hogy bár sokszor úgy érezzük, egyedül vagyunk, csak magunkra számíthatunk, mindig esélyt kell adnunk mások nézőpontjának megismerésére. Sosem tudhatjátok mit hoz a jövő, de bízni kell benne, hogy egyáltalán lesz.

Remélem felkeltettem az érdeklődésetek :)
Érdekesség: minden rajzot Marie Lu készített. Kínából került az Államokba, ott járt már egyetemre is, és a játéktervezést adta fel azért, hogy ilyen nagy sikerű könyveket írjon. :)

A trilógia következő kötete: Prodigy
Olvasd együtt a Trilógia részeit!
Szerezd be a Prodigyt még ma!