Amikor elkezdtem írni a blogot, az az álomképem volt, hogy majd hetente legalább egyszer mesélni fogok egy könyvről, amit elolvastam. Mert hát miért ne tudnék egy hét alatt elolvasni egy könyvet, ha néha ötöt is elolvasok ennyi idő alatt?
Ezért leültem a könyvespolcom elé. És ott volt! Nem tudom értitek e mire gondolok, ha azt írom, a könyv megszólított, de így történt. Megláttam, és tudtam, hogy el kell kezdenem.
A vonatúton még nem kezdtem bele, csak akkor, amikor hazaértem. Azt hiszem, megérte várni erre a könyvre. Minden tekintetben! :)
Hogy mi az a könyv, ami ennyire megfogott? Azt is mondhatnám, visszaadta az olvasásba vetett hitem, mert végre megint lekötött egy mű, olyannyira, hogy csak úgy elrepült a 2 és negyed órás vonat út Pest felé.
Ezúton is köszönöm Neked, Fanni ezt a remek könyvet!
Bár még, hogy őszinte legyek, nem is értem a végére, egyszerűen úgy éreztem meg kell Veletek osztanom ezt az élményemet! :)
Szóval, térjünk a lényegre!
A könyv, amit be szeretnék mutatni Nektek nem más, mint:
Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn
 |
| Egy nem mindennapi Vörös Pöttyös! Legyen meg a Te polcodon is! Megérdemli! |
A könyvvel még akkor ismerkedtem meg, amikor kiadták. Ott voltam az első író-olvasó találkozón, amin részletet olvastak fel belőle, és dedikáltatni lehetett, Helena Silence Enigma című könyvével és Zakály Viktória: Szívritmuszavar művével együtt.
Ha már az én blogomról van szó, őszinte leszek. Engem megijesztett a borító, de komolyan. Valahogy ez a része nem fogott meg, ám a címe annál inkább!
A felolvasott részlet nem volt rossz, de annyira jó sem, és így a három könyv közül ez került a "legutoljára elolvasandó" helyre.
Tudjátok, hogy nem szoktam elolvasni a fülszövegeket, és nem is szeretem előre tudni, hogy egy könyv miről szól, mert abból már talán ki lehet deríteni a végét, így hát itt sem tudtam mit hagytam ki eddig.
Nem bánom, hogy most kezdtem el ezt a könyvet, mert, amint már mondtam, visszaadta a hitem az olvasásba :)
A történet egy utópiát fest le, amely a jövőben játszódik. Manapság is találkozhatunk génmanipulációval a tudományban, ez a könyv pedig mélyebben foglalkozik ezzel a témával.
A hiúság nem tartozik a emberiség becsülendő tulajdonságai közé. Pippa Kenn már tudja ezt, ám mint sok más dolgot, az embereknek ezt is a saját bőrökön kellett megtapasztalniuk. A következmény pedig végzetes volt.
Pippa egyedül él egy erődvárban az erdőben, amelyet még az elődei építettek évtizedekkel ezelőtt, amikor még nem voltak sápadtak sem.
Hogy mik azok a sápadtak? Régen ők is élő, húsvér emberek voltak, ám a rengeteg szépészeti és "kormegállító" beavatkozások hatására, majd a további kísérletezések során kifejlesztett és elterjesztett vírus miatt, átalakultak. Bár valamennyire emlékeznek régi énükre, az éhség és szomjúság érzésének legyőzése vált az életük mozgatórugójává. Emellett pedig csak a csöndet bírják elviselni.
Ezekkel a különös lényekkel veszi fel a harcot Pippa, nap, mint nap azért, hogy élelemhez jusson. És közben csak reménykedik, hogy van még valaki élő rajta kívül a világon.
Egy nap hangzavarra ébred. A sápadtak ordítása mellett igazi emberi hangot vél hallani. És nem hallucinálja.
Amint kiér az erkélyre, meglátja Őt. A fiú kecsesen bánik a karddal, miközben folyamatosan kaszabolja az ellenfeleit, ám túlerőben vannak. Pippa a segítségére siet és megmenti.
Ruben Mack a bátyjával indult útnak otthonából, hogy megkeresse a kolóniákat, ahol állítólag még sok ember él. Nem tudják biztosan mi vár rájuk azon a helyen, de reménykednek, hogy újra normális, sápadt-mentes életet kezdhetnek ott. A dolgok akkor fordulnak rosszra, amikor egy nap kétszer is sápadthorda támadja meg őket , és a második harc közben elszakadnak egymástól.
Azt hiszem itt megállok. Megismerhettétek a leírásból a két főszereplőnket: Ruben Macket és Pippa Kennt. Mindketten génmanipuláción átesett családok leszármazottai, így valamilyen tevékenységben kiemelkedően jók. Pippa például hihetetlenül élesen lát aranyszínű szemeivel.
A könyv már az első oldalon megfogott. Mindig más szemszögéből mutatja be a történet folyását, és a szereplők hangvétele, gondolkodása remekül tükrözi a belsőjüket. Betekintést nyerhetünk a legtöbb karakter lelki világába, mialatt egyszer sem zavar meg minket a szemszögváltás a lebilincselő fogalmazás során.
Lehetséges, hogy Nektek nem ilyen lesz ez a könyv, hogy más hatással lesz Rátok, talán nem fog tetszeni. De...
Na jó, igazából nem tudom miért ne tetszene? :) A leírások alapján teljesen bele tudod élni magad a történésekbe, a szemed előtt látod a képi világát, és mindezt úgy, hogy nincsenek hosszú-hosszú környezetleírások a műben. Az izgalmas jelenetek felépítése pedig nem hagy semmilyen kívánnivalót maga után (azon kívül, hogy tovább akarod olvasnia könyvet).
Mit mondhatnék még? Az egész könyv, Pippa erős személyisége, Ruben poénjai, Victor Kenn naplóbejegyzései, a történelmi események bemutatása egy kerek egészet alkot úgy, hogy folyamatosan csepegteti az izgalmasabbnál izgalmasabb infókat.
Puszi,
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése