2015. június 30.

Saint Anything - Névtelen védőszentem

Sarah Dessen a kedvenc íróim közé tartozik.
Akármely regényét olvastam, mindig elérte, hogy bármennyire is különbözött a világlátásom, a szemlélet-, és gondolkodásmódom a történet főszereplőjéétől, mégis meg akarjam ismerni azt a másfajta hozzáállást, azt az újfajta gondolatmenetet.

Számomra az olvasás egyfajta menedéket nyújt minden egyes alkalommal.
Ezt nem mondanám menekülésnek a világ elől, sem a mindennapi problémák elől, inkább úgy fogalmaznék: számomra az olvasás megnyugvást jelentő menedék, egy zug, ahová elbújhatok, ha a világ épp túl goromba, vagy épp nekem nincs kedvem a világhoz.

Sarah Dessen eddigi összes műve színt hozott a világomba, és felderítette a napomat.
Nem egyszerűen magukkal ragadtak, és boldoggá tettek az olvasás során, hanem tovább ösztönöztek a cselekvésre.
Ösztönöztek arra, hogy ne féljek valami újba belekezdeni.
Ösztönöztek arra, hogy felálljak és menjek tovább, hogy haladjak előre, és sose adjam fel az álmaimat.

Mert minden egyes regénye komolyabb és mélyebb mondanivalóval bír, mint az elsőre látszik.
Ahogyan a legújabb története is, amely egy gyönyörű májusi napon jelent meg, és ahogyan vártam, nem okozott csalódást, sőt!

Hagyj mutassak be Nektek egy regényt, amely egyszerűen úgy jó, ahogy van.

2015. június 27.

Élet egy mesebeli történet után

Vannak olyan napok, amikor nehéz kikelni az ágyból.
Amikor nincs meg az az egyetlen egy kis motiváció, ami miatt úgy érzem, érdemes.
Vannak olyan napok, amikor nem is értem, hogy lehettem annyira magam alatt, hogy nem volt kedvem kikelni az ágyból.
És vannak olyan napok, amelyekre nem is igazán emlékszem, mert egy teljesen más helyen álmodoztam a legtöbb percükben.

Van, amikor ezeket a kihagyásokat könyvek idézik elő.
Van, amikor sorozatok, amik annyira magukba szippantanak, és körbezárnak, hogy néha már abban reménykedem, bárcsak nekem is lehetne ennyire boldog az életem, mint a szereplőknek az utolsó, befejező részekben.

Ma egy ilyen sorozatot fejeztem be.
Teljesen magába zárt, még most is úgy érzem, hogy minden gondolatom e 20 részes koreai csoda körül forog.

Már volt, hogy meséltem Nektek sorozatról, és most újra ezt teszem, mert teljesen beleszerelmesedtem.

2015. június 18.

Egy szerelem különleges története

Egy könnyed szerelmi történetnek indult ez a regény.
Két név tulajdonosáról, akiknek élete a borító alapján összeforr a zenén keresztül.

Eleanor Park


Rainbow Rowell különös írói stílust alkalmazott a mű írása során.

A regényt két szemszögből olvashatjuk, a két főszereplő szemszögéből, meg valahogy mégsem. Mert igazából végig kívülállóként olvassuk a történéseket. Csak amikor épp Eleanor volt a mondat kezdetén nagybetűvel, akkor az övéből, amúgy pedig Park szemszögéből.
Érdekes, hogy egyszer sem kavarodtam meg éppen kinél tartok. Valahogy úgy váltották egymást a szereplők, hogy pont megfelelő egyensúlyt tartottak fent a regény során. Élvezet volt olvasni.
Csak lapoztam és lapoztam, haladtam sorról sorra, és azon kaptam magam, hogy már a felét elolvastam.

2015. június 11.

Amikor a rajongás már olyan, hogy...

Mielőtt elindultam volna a nagy kalandra, vettem két könyvet is az e-bookomra, nehogy valamilyen okból ne legyen esélyem az olvasásra.

Rainbow Rowell könyvei már régóta érdekelnek - mindig is szerettem volna olvasni tőle egy regényt. Ám valahogy nem akart összejönni.
Mostanáig.

Rainbow Rowell: Fangirl

2015. június 7.

Egy pont, amikor el kell engedni

Hosszabb kihagyás után kezdtem el olvasni ezt a könyvet, és igazából abban reménykedtem, ez egy könnyedebb olvasmány lesz.
A borító megfogott egy szinten.
Ma már tudom, hogy legközelebb, ha egy címben valamilyen úton-módon szerepel az "újrakezdés" szó, nem egy könnyed regényre kell számítani - bár erre azért következtethettem volna.

Nem tudom, pontosan mit gondoltam, miről is fog szólni eme iromány, de biztosan nem erre számítottam.