2018. augusztus 2.

egy KESERÉDES olvasmányról

Ahogy a polcokon sorakozó könyveken járattam a tekintetem jobbra-balra, egyszer csak két csillogó virágmintát fedeztem fel, amik magukra vonzották a tekintetem. Leemeltem a polcról a könyvet, és az egyáltalán nem hatásvadász cím ellenére is úgy döntöttem, minden előzetes ismerkedés nélkül, elolvasom.
Az első két oldal után már fogtam a fejem. Mi történik? Temetés? Nem esküvő? Egyazon napon? 
Nem értettem, hogy hogy lehet egy anyósjelölt ennyire szívtelen, hogy lehet egy anya ennyire szívtelen. Nem értettem, hogy ki kicsoda, és miért néznek a főszereplőre csúnyán, hogy miért olyan a szülők amilyenek. Semmit sem értettem igazán.
Hogy rendben lesznek a dolgok? Mégis hogyan?

Kerry Lonsdale érzelmi kavalkádot okozott alig pár oldal alatt, és ezzel elérte, hogy legszívesebben azonnal a regény végére lapoztam volna, hogy megtudjam a végkifejletet, mert alig bírtam idegekkel.