2013. február 5.

Cassandra Clare: Üvegváros

A könyvborító alapján a Végzet Ereklyéi sorozat befejező kötete és bár tudok a Bukott angyalok városáról, mégis egyfajta lezárásként kezelem.
Csontváros. Hamuváros. Üvegváros.
Őszintén szólva, ha csak a címüket tudnám, azt mondanám, hogy egy újabb gagyi trilógia.. De szerencsére, egy kis apai noszogatásra :) , elolvastam a fülszöveget is. Az első gondolatom az volt, hogy izgalmas lehet. Így hát elkezdődött a "Végzet Ereklyéi korszakom". :)
A Csontváros újszerű könyv volt a számomra. Nem olvastam még olyan könyvet, amiben vámpírok, vérfarkasok, mágusok és tündérek együtt szerepeltek. Mégsem zavart, sőőőt... :) Amikor Jace és Clary testvéri kapcsolata kiderült, hát.. Nem az volt életem legjobb pillanata, az biztos. De ebben a részben végig Simon volt a kedvencem.
Hamuváros. Nem teljesen értem, hogy miért ez lett a címe, de elfogadom. A könyv elején végig arra vártam, hogy mikor fog már valami történni Jace és Clary között. Mégis Cassandra el tudta érni, hogy kicsit elfelejtsem ezt a szerelmi szálat és a többi eseményre koncentráljak.
És végül (de nem utolsó sorban? ) Üvegváros. Ebben a részben az írónő a legtöbb szálat elvarrta. Jace és Clary, Jocelyn és Luke.. De Simon még nem találta meg a nagy szerelmet, és Sebastian, vagyis az igazi Jonathan is eltűnt...
Na de beszéljünk kicsit a történetről!
Valentine maradt a főgonosz, aki a Végzet Ereklyéi közül az utolsót keresi, a Tükröt. Clary a második rész végén megtudja, hogy édesanyját hogyan ébresztheti fel, ezért elhatározza, hogy Idrisbe utazik. Ennek Jace nem örül és Simon segítségét akarja kérni, hogy tartsák vissza a lányt, ám egy váratlan támadás után, a Lightwood család és Simon is Alicante-ban köt ki. Szerintem ez egy igen jó kezdet volt, mivel így Clary-nek egyedül kellett "megküzdenie" az odajutással, és így Luke sem maradt hátra :) Ebben a részben ő volt a kedvencem!
Sebastian karaktere igen érdekes volt számomra. Amint megismertem, abban reménykedtem, hogy ő lesz az igazi Jonathan Christopher... És amikor Jocelyn mesélni kezdett a fiáról, a fekete szemeiről, már tudtam, hogy ő az. Egyszerűen nem volt kétséges.
Szóval az egész könyv vége pozitív kicsengésű. Voltak nagyon vicces részek is szerintem, az egyik kedvencem ez volt: 
"Nem igaz, hogy nem bírom - tiltakozott Simon. - Persze eleinte tényleg gyűlöltem. Olyan arrogánsnak és magabiztosnak tűnt, te pedig úgy viselkedtél, mintha ő fingotta volna a passzátszelet ..."

Mindenkinek ajánlom ezt a sorozatot, nem érdemes kihagyni! ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése