Úgy döntöttem, olvasok valami igazán mait.
Valamit, amit sokan ismernek, és szeretnek.
Valamit, amiért milliók rajonganak.
Valamit, ami egy négyrészes könyvsorozat első része.
Valamit, ami szeptember 18-án jelent meg a mozikban.
Valamit James Dashner tollából.
A főszereplőnk, Thomas.
A regény elején egy liftben találja magát. Majd onnan hatalmas zajok, csattogások, kattogások kíséretében egy focipálya nagyságú, falakkal körbezárt terület tárul a szeme elé.
Mármint amennyit lát belőle a sok kíváncsi fiútekintet gyűrűjéből, amely a lift egyetlen kijáratát állja el.
Amikor megkérdezik, hogy hívják, azonnal tudja a választ. Félig.
Nem emlékszik a vezetéknevére, sem a családjára, hogy vannak e testvérei, más rokonai. Ám az "alapvető" dolgokra emlékszik, mint például mi a krumpli, milyen szagot áraszt egy farm, vagy épp, hogy egy ajtónyikordulás hasonlít egy horrorfilm jelenetéhez. Habár a film címét, a szereplőket nem tudja felidézni.
A kezdeti sokkot csak továbbiak tetőzik.
Először az értelmetlen szavak, amiket a Tisztás lakói használnak: bökött, okéság, plotty.
Majd a tény, hogy körülöttük egy hatalmas Útvesztő terül el, amelynek már két éve nem találják a kijáratát, és amelyet esténként az úgynevezett Siratók lepnek el.
Hogy mik is azok a Siratók?
Félig állat-félig gépszerű, undorító lények. A testük nyálkás, és tüskés. Fura hangok kíséretében haladnak előre, általában lassan, ám ha kiszemelnek egy áldozatot, nincs menekvés előlük. És a szúrásuk... A tisztársak azt mondják, az okozza az Átváltozást.
Hogy mi az az Átváltozás?
Talán a megszúrtakból is Siratók válnak? Van ennek egyáltalán ellenszere ezen a kietlen vidéken?
Ám az Átválozás réme, és a Siratókról szóló félelmetes történetek sem akadályozzák meg abban Thomast, hogy ki akarjon jutni az Útvesztőbe felfedezni azt, megtalálni a kijáratot, és hazatérni.
Egyetlen vágyává válik, hogy a Futárok vezére, Minho alatt szolgáljon, és engedéllyel indulhasson útnak a hatalmas labirintusban.
A kiképzése előtt viszont ki kell érdemelnie a Futár pozíciót, amiben hátráltatja a legújabb tisztárs érkezése.
Nem az átlagos egy hónap után érkezik a legújabb Zöldfül, ahogyan a Tisztáson az újakat szólítják. Hanem Thomas után két nappal
És nem egy fiú.
Egy lány.
Egy eszméletlen lány.
Azzal az üzenettel a kezében, hogy ő az utolsó.
Vajon mit jelent, hogy az utolsó?
Milyen változásokra számíthatnak ezután?
A lány felébred valaha?
Thomas amióta megérkezett a Tisztásra, úgy érzi, már korábban járt itt.
Úgy érzi, hogy ismeri a Tisztást. Hogy ismeri az Útvesztőt.
Úgy érzi, hogy valami teljesen nyilvánvalót téveszt szem elől.
Mennyi idejük van még, hogy feltárják a betonlabirintus titkát?
A felmerülő kérdések csak újabb kérdéseket szülnek, miközben néhányukra választ lelünk.
Ám ahelyett, hogy tovább boncolgatnám a történetszálat, térjünk át magára az értékelésre!
Egy igen különleges utópiának lehetünk tanúi eme könyv olvasásakor.
Egy kitalált világba csöppenünk, amiről tudjuk, érezzük, hogy nem valós. Ahogy később a fiúcsapat vezérfélesége, Alby elmeséli, tudnak az Alkotóról. Az elképzelésük alapján egy szervezetről, akik a késlegyek segítségével figyelik meg őket.
A leírások tetszettek: a Tisztás bemutatása, a fiúk ábrázolása, a Siratók körülírása.
Hogy kedvenc szereplőm volt e?
Igazából egyet nem tudnék választani a sok egyén közül.
Nagyon megszerettem Chuck-ot, a Thomas előtti Zöldfült, aki folyamatosan karattyol Thomasnak minden féléről, próbálkozik kötődést, barátságot kialakítani a zavarodott újonccal. Ha egy mondatban kéne összefoglalnom, röviden, azt mondanám, ő az Igaz Barát.
A másik kedvenc Newt volt. Egy születő vezető, aki tudja, mik az igazi értékek, és hogy mi a legfontosabb egy csapat összetartásához.
És végül, Minho. A Futárok elöljárója. Ami benne tetszett? Hogy nem félt bevallani, ha elbukott, ha kudarcot vallott. Fel mert állni, kimondani, és aztán támogatni azt, aki tehetségesebbnek bizonyult.
Magára a történetre az a mondás felel meg a legjobban, hogy:
"A remény hal meg utoljára."
Ezek a fiúk már több éve az Útvesztő és a Tisztás foglyai, mégsem adták fel a harcot a megfejthetetlennek tűnő labirintussal szemben. Igazi túlélők.
Ami a negatívumot illeti... Thomas belső monológjai néha kicsit idegesítőek voltak, néha számomra értelmetlenek, ám ez betudható a rászakadt helyzetnek is.
És ami a végét illeti. Az Epilógus felkeltette az érdeklődésem a következő részek iránt.
Vajon mi lesz bennük?
Netán Thomasékat követjük tovább, vagy teljesen új szálon indulunk el?
Bemutatnak egy másik csoportot? Egy másik csapatot, akiket más tesztnek vetnek alá?
Megismerjük e a titokzatos szérumot, ami a részleges emlékezetkiesést okozza?
Belelátunk e mélyebben a VESZETT-be? A feliratba, amely a késlegyek hátán lelhető fel?
Kapunk e átfogóbb képet erről az utópiáról? Azon kívül, hogy volt egy Kitörés, sok-sok napkitörés, mely pusztulásba taszította a bolygónkat?
Szóval, igen, rengeteg kérdés.
Egyre több és több.
És a lényeg: megéri!
Igen, megéri elolvasni. Egy újabb megismerhető világ, újabb szereplők, akiket a szívünkbe zárhatunk, és újabb kérdések, amikre fantáziánk segítségével kereshetjük a válaszokat.
És ha már az elején felhoztam a filmet.
Ugyebár szeptember 18-ától a mozikban.
Arról annyit, hogy már Newt miatt megéri megnézni! ;)
Ám az Átválozás réme, és a Siratókról szóló félelmetes történetek sem akadályozzák meg abban Thomast, hogy ki akarjon jutni az Útvesztőbe felfedezni azt, megtalálni a kijáratot, és hazatérni.
Egyetlen vágyává válik, hogy a Futárok vezére, Minho alatt szolgáljon, és engedéllyel indulhasson útnak a hatalmas labirintusban.
A kiképzése előtt viszont ki kell érdemelnie a Futár pozíciót, amiben hátráltatja a legújabb tisztárs érkezése.
Nem az átlagos egy hónap után érkezik a legújabb Zöldfül, ahogyan a Tisztáson az újakat szólítják. Hanem Thomas után két nappal
És nem egy fiú.
Egy lány.
Egy eszméletlen lány.
Azzal az üzenettel a kezében, hogy ő az utolsó.
Vajon mit jelent, hogy az utolsó?
Milyen változásokra számíthatnak ezután?
A lány felébred valaha?
És a legfontosabb kérdés:
van kiút az Útvesztőből?
Úgy érzi, hogy ismeri a Tisztást. Hogy ismeri az Útvesztőt.
Úgy érzi, hogy valami teljesen nyilvánvalót téveszt szem elől.
Mennyi idejük van még, hogy feltárják a betonlabirintus titkát?
A felmerülő kérdések csak újabb kérdéseket szülnek, miközben néhányukra választ lelünk.
Ám ahelyett, hogy tovább boncolgatnám a történetszálat, térjünk át magára az értékelésre!
Egy igen különleges utópiának lehetünk tanúi eme könyv olvasásakor.
Egy kitalált világba csöppenünk, amiről tudjuk, érezzük, hogy nem valós. Ahogy később a fiúcsapat vezérfélesége, Alby elmeséli, tudnak az Alkotóról. Az elképzelésük alapján egy szervezetről, akik a késlegyek segítségével figyelik meg őket.
A leírások tetszettek: a Tisztás bemutatása, a fiúk ábrázolása, a Siratók körülírása.
Hogy kedvenc szereplőm volt e?
Igazából egyet nem tudnék választani a sok egyén közül.
Nagyon megszerettem Chuck-ot, a Thomas előtti Zöldfült, aki folyamatosan karattyol Thomasnak minden féléről, próbálkozik kötődést, barátságot kialakítani a zavarodott újonccal. Ha egy mondatban kéne összefoglalnom, röviden, azt mondanám, ő az Igaz Barát.
A másik kedvenc Newt volt. Egy születő vezető, aki tudja, mik az igazi értékek, és hogy mi a legfontosabb egy csapat összetartásához.
És végül, Minho. A Futárok elöljárója. Ami benne tetszett? Hogy nem félt bevallani, ha elbukott, ha kudarcot vallott. Fel mert állni, kimondani, és aztán támogatni azt, aki tehetségesebbnek bizonyult.
Magára a történetre az a mondás felel meg a legjobban, hogy:
"A remény hal meg utoljára."
Ezek a fiúk már több éve az Útvesztő és a Tisztás foglyai, mégsem adták fel a harcot a megfejthetetlennek tűnő labirintussal szemben. Igazi túlélők.
Ami a negatívumot illeti... Thomas belső monológjai néha kicsit idegesítőek voltak, néha számomra értelmetlenek, ám ez betudható a rászakadt helyzetnek is.
És ami a végét illeti. Az Epilógus felkeltette az érdeklődésem a következő részek iránt.
Vajon mi lesz bennük?
Netán Thomasékat követjük tovább, vagy teljesen új szálon indulunk el?
Bemutatnak egy másik csoportot? Egy másik csapatot, akiket más tesztnek vetnek alá?
Megismerjük e a titokzatos szérumot, ami a részleges emlékezetkiesést okozza?
Belelátunk e mélyebben a VESZETT-be? A feliratba, amely a késlegyek hátán lelhető fel?
Kapunk e átfogóbb képet erről az utópiáról? Azon kívül, hogy volt egy Kitörés, sok-sok napkitörés, mely pusztulásba taszította a bolygónkat?
Szóval, igen, rengeteg kérdés.
Egyre több és több.
És a lényeg: megéri!
Igen, megéri elolvasni. Egy újabb megismerhető világ, újabb szereplők, akiket a szívünkbe zárhatunk, és újabb kérdések, amikre fantáziánk segítségével kereshetjük a válaszokat.
És ha már az elején felhoztam a filmet.
Ugyebár szeptember 18-ától a mozikban.
Arról annyit, hogy már Newt miatt megéri megnézni! ;)
Puszi,
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése