2013. március 31.

Cassandra Clare: A herceg

Már igen régóta várat magára a Pokoli szerkezetek trilógia második kötete, vagyis A herceg. :) Egy ideje elkezdtem olvasni, de sajnos nem volt időm befejezni, mostanáig.
Úgy gondoltam ezt az értékelést egy-két szereplő részletesebb bemutatásával kezdem.






Jem.
Bár a betegségével még mindig küzd, mindent megtesz azért, hogy ezt senki ne vegye észre rajta.  Vajon még megtalálhatják az ellenszert?
A kapcsolata Tessával igen sok dologban megváltozik. Csak azt nem tudtam biztosan, a lány hogyan reagál majd rá. Ti mire számítotok? Barátság vagy szerelem?








Will.
A könyv elején kiderül, miért olyan a fiú, amilyen. Csak egyetlen egy ember segíthet neki: Magnus. De miért pont most lett olyan fontos a változás?
"- Elveszíteni őt? - Magnus egyszerre megvilágosodott. Ültében kihúzta magát, és összeráncolta a homlokát. - Szóval mégis Tessáról szól ez az egész. Tudtam!
Will sápadt arcába hirtelen pír szökött. - Nem csak róla.
- De szerelmes vagy belé.
Will rámeredt. - Hát persze, hogy az vagyok."

Sikerülhet felszabadulnia? Elmondhatja az érzéseit valaha Tessának? De mi lesz, ha elkésik velük? Ha a lány már másba szeret bele? Ha elválnak útjaik?
Én drukkolok neki, mivel ebben a részben olyan rejtett érzéseiről szerezhetünk tudomást, ami szerintem közelebb hozzá őt az olvasóhoz... Vagyis az én szívemhez közelebb került, az biztos.




Magnus.
Mit is mondhatnék róla? Szerintem mindenki imádja őt a maga módján, mert egyrészt vicces, másrészt különleges szereplő, akiről, ha olvastuk a Végzet Ereklyéi sorozatot, háttérinfókkal is rendelkezünk - méghozzá nagyon jó háttérinfókkal. :) Ahogy a könyvben áll:
"Miért tűnik minden boszorkánymester gonosznak? Persze Magnus kivételével, de a lány úgy sejtette, Magnus számos szabály alól kivételt képez."


Tessa.
Eleinte kedveltem ezt a karaktert, ám a könyv vége felé közeledve, egyre jobban nem tudtam megérteni. Miért nem lehet minden kicsit egyszerűbb? Miért nem lehet egy ember egy emberbe szerelmes?
Az első részből arra következtethetünk, hogy Willbe szerelmes, bár a fiú nagyon megbántotta. De akkor mi van Jemmel? Csak észreveszi, hogy a fiú vonzódik hozzá. Akkor miért nem állítja le? Miért nem vallja be neki a Will iránti érzelmeit? Miért akarja egyáltalán elnyomni azokat az érzéseket? Mit érez igazából Jem iránt? Nem értem... Bármennyire is furcsa egy egyén Will Herondale, érződik a szavaiból, és a cselekedeteiből, hogy fontos neki a lány. Tessa mégis megkérdőjelezi nemcsak a fiú, hanem a saját érzéseit is.
Remélem tényleg igazán számít neki Jem... Ti kinek szurkoltok?





Még mesélhetnék Jessamine-ről, Nate-ről, Charlotte-ról, Henry-ről, Sophie-ról, vagy akár a Lightwood fivérekről, illetve bemutathatnám a legújabb szereplőnket, Cecily Herondale-t. Ám úgy gondolom, hogy bemutattam a legfontosabbakat, a három főszereplőt, illetve Magnust, mint a legkedveltebb karaktert, úgyhogy beszéljünk kicsit a sztoriról magáról.

A történet.
A könyvben először találkozhatunk a Klávé minden tagjával, megismerkedhetünk Will mélyen őrzött titkaival, Sophie érzéseivel, Tessa múltjával, Mortmain szövetségeseivel, Henry új találmányaival, Charlotte félelmeivel, Jessamine és Nate kapcsolatával, a Lightwood fivérek sorsával.
A regény izgalmas, fordulatokban gazdag, és mindig fenntartja a olvasó figyelmét. Most is számíthattok Will Herondale beszólásaira és Magnus vicces megjegyzéseire, így a párbeszédek sem unalmasak sosem :)
Amikor végre elég időm volt, hogy leüljek és elolvassam, nem keltem fel három órán keresztül az ágyból, csak olvastam és olvastam. Számomra letehetetlen volt.
Ám mindenképp a vége vitte a prémet! Minden könyvben fel kell építeni a történet izgalmait, hogy azok kiteljesedhessenek. Itt az utolsó 100 oldal leírhatatlanul idegtépő volt. Alig mertem elolvasni... Szurkoltam Henry-nek és Charlotte-nak, Willnek, valamilyen szinten Jemnek is, izgultam Sophie-ért, rettegtem Tessa választásától...
A vége? Tényleg ez a vége? Számomra elfogadhatatlan. Hol a következő réééééész?
A befejezés után éppenséggel már megrendeltem angolul, a héten megyek is érte, amint kinyit a könyvesbolt. Szerintem ez elég jól mutatja, milyen remek könyv is ez... :)

Hoztam nektek egy kis ízelítőt a könyvből, a trailert. Nem az igazi, de ez volt Cassandra Clare honlapján is.. Nézzétek meg!

Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődésedet a sorozat második része iránt. Véleményem szerint ez minden tekintetben sokkal jobb, mint Az angyal volt! Mindenképpen olvassátok el! Tényleg érdemes! Hihetetlenül jó könyv! :)

Patyi ;)

2013. március 30.

Marcus Lord: T, mint Testvériség




Mára egy olyan pályázót szeretnék bemutatni az Aranymosásból, aki már pozitív lektori jelentést is kapott. Így talán kicsit nagyobb lelkesedéssel tudjátok elolvasni a kis regényrészletet, mivel nagyobb az esély a kiadásra, vagyis a mű folytatásának megismerésére.




Marcus Lord: T, mint Testvériség című történelmi regényére esett a választásom.
Igazából nekem a címe tetszett meg nagyon, felkeltette az érdeklődésem. A másik ok, hogy szeretem a történelmet, érdekes dolgok kerülhetnek elő a háttérsztorikból. Ám ez a könyv mégsem egy igazi történelmi regény.
A történet nagy része nem valós tényeket dolgoz fel, hanem azokat inkább megváltoztatja akár időben, akár térben, akár személyében. Mindezt azért, hogy egy érdekes, magával ragadó és elgondolkodtató történettel járuljon elénk.
Amikor ezt olvastam az első gondolatom az volt, hogy akkor melyik adat igaz és melyik nem? Honnan tudom majd, hogy igazi történelmi eseményt olvasok e, vagy egy kitaláltat? Őszintén szólva, szerintem ez nem számít. Úgy kell ezt a könyvet is olvasni, mint minden mást: elkezded és belemélyedsz.
Már a részletben is három különböző helyszínnel és idővel találkozunk: 1961 - Rouen, 1962 - New York és 1462 - Balkán.
Az első szakaszban egy jósnő tűnik fel a városban, ám ez nem okoz nagy megmozdulást a városban. Ám megtudhatjuk, hogy 1961. május 2-án Angers-ben egy szörnyűség történt.
A második szakasz 1962. május 2-án játszódik, vagyis egy évvel a normandiai szörnyűség után, de most New Yorkban. Vajon kapcsolódik valahogy egymáshoz a két esemény és a helyszínek? Két rendőr néz egy látszólag részeg embert, és várják, hogy átlépje a körzethatárt, és már ne az ő gondjuk legyen.
A történelemből tudhatjuk, hogy minden mindennel összefügg... Ezek a történések mégis hogyan?
A harmadik szakasz a legeseménydúsabb, és a legfélelmetesebb is egyben. Egy csata végén a hadifoglyok között találjuk magunkat, ahol a szultán kimondja az ítéletet: miután neki 140 emberét végezte ki az ellenség, ő háromszor annyin fogja ezt megtorolni. Itt végre megismerkedhetnünk egy igen fontosnak tűnő szereplővel, Cirbannal. Vajon ő fontos szerepet játszhat majd a műben? És hogy válhatott egy olyan szörnyű ember hadnagyává, mint Vlad?
Nagyon sok kérdés merült fel bennem a részlet olvasása közben, de nekem nagyon tetszett! A leírások olyan jól sikerültek, hogy el tudtam őket képzelni, összeszorult a gyomrom is tőlük. Hihetetlen precizitással írta le a történéseket, mintha maga a szerző is ott lett volna.
Tetszik, kifejezetten tetszik. És tovább olvasnám!

Ti hogy vagytok vele?
Itt el tudjátok olvasni. Szerintem érdemes kicsit megismerkedni Marcus Lorddal :)



Marcus Lord. Sajnos miután beírtam a keresőbe túl sok találatot kaptam, de azt hiszem megtaláltam a nekünk megfelelőt is. :) Egy műve már jelent meg korábban, pontosabban 2008-ban. A címe: Szerelmem, Tel Aviv.
"Az évtized talán legpörgőbb regénye, ami részint Tel-Avivban, részint viszont Gázavárosban, a Jasszer Arafat halála utáni képlékeny időszakban játszódik." 
"A több cselekményszálon futó, sodró lendületű könyv egy darabka igazi Közel-Kelet. Akció, kaland, feszültség, utánozhatatlan atmoszféra."

Nekem elég jónak hangzik... :)
Ezt is érdemes lenne elolvasni! :)



Köszi, hogy elolvastad a mai bejegyzést is! Remélem, hogy sikerült kicsit felkeltenem az érdeklődésed a regény iránt :)

Patyi ;)

2013. március 28.

Felkai Ádám: Gengsztertanonc



Már igen régen meséltem nektek az Aranymosás pályázóiról.




Nem tudom láttátok e, de a korábban bemutatott Tavi Kata: Sulijegyzetek című részlet, pozitív lektori jelentést kapott a bekérés után. :) 
Szóval, ezen felbuzdulva, most meg szeretnélek titeket ismertetni Felkai Ádám: Gengsztertanonc című regényrészletével. A leírás szerint ez egy kalandregénynek készül.
A főszereplőnk, Pocskovics Kornél nagy álma, hogy gengszter lehessen. A történet in medias res-szel kezdődik, ugyanis Kornél egy kocsmában odalép Fejszéhez, a város egyik ismert gengszteréhez. A hatalmas férfi tudomást sem vesz a vékonyka, magas Kornélról, csak tovább mered a sörére. A fiú kitartóan várja, hogy észrevegyék, ám Fejsze egyszer csak feláll és kisétál a kocsmából fizetés nélkül.
Kornél követi őt végig az utcákon, ameddig el nem érnek az elhagyatott tanösvényig. Ott pedig egy olyan dolog történik, amire egy igazi gengsztertől nem számítanánk: Fejsze rohanni kezd. Kornél pedig természetesen utána.
Amikor Fejsze nem bírja tovább, megáll, főszereplőnk pedig értetlenkedve áll a példaképe előtt. Erre a hatalmas, félelmetes, tekintélyt parancsoló gengszter csak annyit mond:
"- Mert erőszak-allergiám van."

Hogy miért pont ezt a részletet választottam?
Engem már a címe is megfogott: Gengsztertanonc. De emellett az is tetszik benne, hogy ez egy kalandregény. Sok olyan történetet olvashatunk, ahogy már párszor említettem, amikben természetfeletti szereplők vannak, szerelmi szál meg egy-két izgalmas harcjelenetet. Ám kalandregényt már nagyon régen olvastam, és szívesen látnék egyet egy magyar írótól. :)
A leírások nekem nagyon tetszettek. Azonnal el tudtam képzelni a környezetet, a kocsmát, az utcát, Kornélt, Fejszét, mindent. Nagyon jól meg van írva. Nem unalmas alapleírás, már itt is érezhetjük a feszültséget a két férfi között, a félelmet, ami az emberekből sugárzik, miközben a gengszter elsétál mellettük.
Ami érdekelne, hogy miért akar Kornél pont gengszter lenni? Azt megtudhatjuk, hogy már a gimiben eldöntötte, hogy az akar lenni, de mi késztette erre az elhatározásra? És Fejsze mégis milyen gengszter, ha "erőszak-allergiája" van? Hm-hm. Jó lenne megtudni, nem?


Úgy érzem, érdemes lenne tovább olvasni!
Szerintem 10-ből egy 8-ast simán megérdemel, ha nem többet... :)

Olvassátok el ti is! Ide kattintva elérhetitek.


Felkai Ádámról annyit sikerült kiderítenem, hogy nem kezdő író, ugyanis már e-book-ként megjelent egy műve, Hasfelmetsző Klub címmel. Méghozzá nem is olyan régen, és egy krimi. A leírás alapján: "Izgalmas, fordulatos, humoros, letehetetlen krimi! És mai magyar. Bármit is jelentsen ez!" Asszem érdemes lenne ezt is elolvasni egyszer, biztos jó kis történet.. :)


Remélem sikerült kicsit felkeltenem az érdeklődéseteket! :)





Terveim szerint holnap újra jelentkezem egy Aranymosásos bemutatóval. Addig is sziasztok! :)

Patyi ;)

2013. március 26.

Erdélyi Zsuzsanna művei

Kicsit megkésve, de itt vagyok. :)
Ma voltam egy számomra igen érdekes előadáson, amiről most szeretnék nektek beszámolni. Természetesen itt is lesz szó könyvről is, de mint már megszokhattátok, először a szerzővel szeretnélek kicsit megismertetni titeket.

Erdélyi Zsuzsanna.
Néprajzkutató, folklorista.
Mit érdemes tudni az életéről?
1921-ben született, vagyis most 92 éves. Bár magyar-olasz-filozófia szakon végzett, 1948-ban bekerült a Lajtha-csoportba, ami néphagyományok- és népzenekutatással foglalkozott. Lajtha László 1963-as halála után is a csoport tagja maradt, ám 1966-ban úgy döntött, önállósul. Ezt követően jutott el 1968. december 17-én  egy nagyberényi asszonyhoz, akitől először hallotta a nagypénteki imát.

Pontosan mivel foglalkozik?
Zsuzsa néni archaikus népi imádságokat gyűjt. A mai napig.
Méghozzá nem mindennapiakat. Úgy véli ezek az emberek számára létfenntartó szövegek. Létezésükről az egyház sem tudott Zsuzsa néni megjelenéséig. Ami még különleges ezekben az imákban, hogy szájról-szájra terjedtek. Nagymama adta át az unokájának a tudást generációról-generációra. Ám nemcsak magyar népi imákkal ismerkedhetünk meg, hanem olasz, grúz, albán, moldvai, akár sváb szövegekkel is.
Ezekről az imákról, illetve egy kicsit a történelmi hátterükről olvashatunk két könyvében is.
Aki ezt az imádságot...
Ez a könyv nemcsak azért nagyon szép, mert gyönyörű régi imákat olvashatunk benne, hanem az alcíme miatt is: Élő passiók. Ezzel utalt azokra az idős emberekre, férfiakra és asszonyokra, akik a segítségére voltak. Mindazok, akik emlékeztek a nagymamájuk, nagypapájuk által megtanított imákra, és fel is merték őket idézni Zsuzsa néni előtt. Ők olyan szentek, akik nélkül ez a csodálatos hagyaték nem jöhetett volna létre.
Hegyet hágék, lőtőt lépék
Ebben a könyvében majdnem minden imádságot megtalálhatunk, amiket Zsuzsa néni összegyűjtött. Olvashatunk az olaszországi Calabriában felfedezett Mária-siralomról, a néniről aki megosztotta ezt a tudást a szerzőnővel és sok más érdekes történetről is.

Miért éreztem úgy, hogy meg szeretném veletek osztani ezt az élményemet?
Amikor beléptem a kis terembe, ahol az előadást tartotta, először észre sem vettem, mivel az első sorban ült. De aztán, rövidebb előkészületek után, odasétált a mikrofonhoz, és minden szem rászegeződött. Elkezdett mesélni az életéről. Elmesélte, hogyan élte meg azt a pillanatot, amikor a 98 éves, nagyberényi nénivel találkozott. Egy fordulópont.
És ennek a fordulópontnak köszönhetően vált belőle egy olyan ember, aki élő példája annak, hogy amit igazán akarunk, és amiért minden erőkkel küzdünk, elérhető, megszerezhető. Bár a cél eléréséhez sok mindennel kellett szembenéznie. Igazi, az ő szavaival élve, "megszállott őrült" volt.
Az ideológia és az egyház fenntartásai mellett a szakmával is meg kellett küzdenie. Mivel nem tanult néprajzot, nem hitték el, hogy képes lehet egy ilyen gyönyörű tudásanyag megfelelő feltárására, feldolgozására.
"Az élet szcenikai tér." Mit ért ez alatt? Az ember, valamilyen oknál fogva, hívhatjuk isteni beavatkozásnak, vagy sorsnak, de mindig oda kerül, ahol éppen lennie kell, azzal kerül össze, akire éppen szüksége van. Ilyen volt a 98 éves nagyberényi asszony Zsuzsa néninek is. Nélküle nem lenne az, aki.

Az előadás végén csak ültem, és néztem ezt a hölgyet. Két órás előadás volt, és végig csillogó szemmel mesélt. Róla elmondhatjuk, hogy egész életében azzal foglalkozott, amit igazán szeretett. Amikor az imádságok régi felvételeit hallgattuk, akár ima volt, akár siralom, végig mondta a szövegeket, és teljesen elmerülve nézte az öreg kazettalejátszót.
Sokszor én arra sem emlékszem, hogy a múlt héten ilyenkor mit csináltam. Ő pontos dátumokat és neveket mondott folyamatosan. Mikor kérte fel Lajtha László, hogy csatlakozzon a csoportjába, mikor ismerte meg az első imádságot, hogy hívták az olasz vagy éppen a magyar asszonyt, aki ezt az imádságot mondta és még sorolhatnám... :)
Lenyűgözött.
Az előadás végén közölte, hogy még 1,5 könyv tervbe van véve. Kis "reklámként" pedig hozzátette, hogy egyet most adott le a kiadónak. :) Hihetetlen nem?

Amit úgy gondolom, hogy lényeges megemlítenem: akár hívő valaki, akár nem, ezek az imák a mi múltunkat is jelentik. Valaha a mi őseink is ismerték ezeket, mondták ezeket, és továbbadták. bár ma már nem igen nagy divat a régi időkről beszélgetni a nagyival, lehetséges, hogy még ő is emlékszik ezekre a imádságokra... :)

Sosem lehet tudni mit rejt a jövő, ám a múltat annál jobban megismerhetjük.

Készült már Zsuzsa nénivel TV-interjú is. Ha gondoljátok nézzétek meg, érdemes!

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést! :)

Patyi ;)

2013. március 24.

Entangled - értékelés

Emlékeztek mit mondtam? Minden könyv más és más. Soha nem tudhatod igazán, mire számíthatsz, hogy milyen végkifejletet olvashatsz. Valamilyen szinten néha sikerül kikövetkeztetnünk az olvasott művek végét. Általában én mindig ezzel próbálkozom olvasás közben, ti nem tudom hogy vagytok vele.

Ám ez a könyv? 
Entangled.

Ez a könyv teljesen más volt, mint amit eddig valaha olvastam. Hogy mi az általános elvárás egy Vörös Pöttyös könyvnél? Izgalom, szerelmi szál, egy kis természetfeletti beütés, vagy valamitől legyen nagyon-nagyon különleges a főszereplőnk.

Cat Clarke első írásáról nagyon sok kritikát olvastam el. Sokan írták, hogy nem értették a végét, hogy most mi is történt pontosan. Valaki csak jobban összekuszálódott tőle... :) Féltem, hogy nekem is ilyen lehet majd a vége, de a helyzet az, hogy ez a mű.. Nem igazán tudom szavakba önteni a gondolataim ezzel kapcsolatban.
Rengetegen kerülnek olyan helyzetbe, ami miatt úgy érzik, hogy jobb lenne elmenekülni a világ elől, jobb lenne egy kis időre eltűnni, és egyedül lenni, minden gondunk, bajunk nélkül. Ám, aki egyszer is, igazán megérzi, hogy milyen egyedül lenni, nem akarja még egyszer átélni.
Azok, akikre mindig számíthatunk, a családtagjaink. Ők mindig ott vannak nekünk, ha segítségre van szükségünk. És a legjobb barátaink? Nem azért hívjuk őket a legjobbaknak, mert bízunk bennük, tudjuk, hogy mindig is támaszkodhatunk rájuk? De mi lesz velünk akkor, amikor a családunk nem figyel ránk, elhanyagol minket, és a legjobb barátunk hátba támad?
Mindezt azok után, hogy az édesapád, akit a világon mindennél jobban szerettél, öngyilkos lett? Azok után, hogy életedben először érzed magad igazán biztonságban, és igazán szeretve?

Sokszor azt hisszük, hogy tudjuk mi nekünk a legjobb, és tudjuk, hogy mire számíthatunk az élettől. Mindig reménykedünk a pozitív végkifejletben. Ez a mű sok csavarral rendelkezik, érdekes fordulatokkal, amikre talán nem is számítanánk. De ha igazán odafigyelünk, minden puzzle darabka a helyére áll, minden világossá válik, és minden, ha lehetséges, boldogan ér véget.
A lényeg? Nem más, mint hogy mindig tarts ki magad mellett! Tudnod kell, hogy önmagad nélkül, senki vagy. Nem mások határoznak meg téged, hanem te magad! Csak bíznod kell a jövőben, hogy legalább az ismeretlen még tartogat számodra olyan dolgokat is, amik boldoggá, kiegyensúlyozottá tehetnek.

Ez egy olyan mű, amit szerintem nagyon is érdemes elolvasni!
Igazán elgondolkodtató könyv, amely olvasása során tényleg feltárulnak előttünk az élet nagy kérdései, és talán még válaszokat is találunk rájuk...

Ajánlom mindenkinek!

Patyi ;)

2013. március 23.

Cat Clarke: Entangled - Összekuszálva

Bár, nem volt rossz dolog, hogy egy bejegyzéshez millió meg 1 képet is tudtam találni, azért inkább maradnék a könyvbemutatásoknál, -értékeléseknél :)
Ma Cat Clarke: Entangled című Vörös Pöttyös könyvét kezdtem el olvasni.
Hogy ki is Cat Clarke? Mint eddig a legtöbb írónővel, vele is szeretnélek titeket megismertetni egy kicsit :)


A blogja alapján megtudhatjuk, hogy Zambiában született, majd onnan Skóciába költöztek a szüleivel. A középiskolában, mint a legtöbb ember, arról álmodozott, hogy talán nem kell majd továbbtanulnia. Már ekkor is imádott olvasni, ami máig is igaz rá. :) Az egyetemen abban reménykedett, hogy nem kell majd dolgoznia. De, mint mindenkinek másnak, neki is munkába kellett állnia. A kiadás mellett döntött, aminek köszönhetően sok-sok könyvvel megismerkedett és Londonba költözött.
Az általam olvasott könyv az első műve, amit nagyon sokáig írt, ám végül sikeresen befejezte. Ennek köszönhetően ma már visszaköltözött Skóciába, és ott írja további műveit.
Ami még szerintem egy fontos tudnivaló róla, hogy: imádja a sapkákat... :)
Véleményem szerint egy nagyon különleges nő, és egy kicsit  pozitív értelemben furcsának is találom.
Az egyénisége mindenképp átjön a könyvében is.




Az Entagled - Összekuszálva egy igen érdekes műre sikeredett. Hogy miről is szól pontosan? Jó kérdés... :)
A főszereplőnk Grace, egy tizenhét éves lány, aki egyik nap egyszer csak egy fehér szobában ébred, és nem emlékszik, hogyan került oda. Ti mit éreznétek ilyen helyzetben? A szobában van ágy, íróasztal tollakkal, és rengeteg papírral, valamint tartozik hozzá egy szép, fehér fürdő is.
Így hát, a történetünk róla szól. Azokat a sorokat olvashatjuk, amiket ez a lány ír a kapott papírokra. Visszaemlékezések. Egy puzzle darabjai tárulnak elénk minden egyes rész elolvasásával. Utat törünk magunknak a homályba.
Megismerkedhetünk Sallel, Grace legjobb barátnőjével. Hogy milyen is ez a barátság? Még mindig tart e? Milyen érzéseket ébresztett Grace-ben a veszekedésük? Ezekről olvashatunk... És ezek hatására egyre jobban, és mélyebben megismerhetjük a főszereplőnk.
Bemutatja nekünk Natet, a fiút, akivel egy este a buszmegállóban találkozott. Aki sokat jelent számára.. De vajon mit takar pontosan a sokat? Igaz szerelemről beszélhetünk e?
És ott van még Ethan. Ő pedig nem más, mint az a fiú, akivel Grace akkor találkozott, amikor öngyilkos akart lenni egy park padján. Ez az a srác, aki nap, mint nap bejön a fehér szobába, ételt hoz neki, új törülközőt, pizsamát, papírokat... De vajon mit akar tőle? Miért tartja fogva? Miért rabolta el? Illetve, egy fontosabb kérdés, hogyan is történt mindez pontosan?
Rengeteg kérdés. Talán még a kapott válaszokkal sem tudnánk igazán mit kezdeni, ha nem látnánk az összképet.

Minden regény különleges a maga módján. Ez azért mondható másnak, mint a többi, mert az adott embert megpróbálja teljesen bemutatni. Megmutatja, mennyire fontos, hogy szeressük önmagunk, hogy támogassuk a szeretteinket, barátainkat. Egy elgondolkodtató mű arról, milyen is lehet az élet. Mindig meg kell becsülnünk, amink van, mivel ha elveszítettük, akkor bármennyire is siránkozunk, nem kaphatjuk már vissza.

Szerintem érdemes elolvasni :)
(De ez még csak az a vélemény, amit a felénél mondtam... :) Majd meglátjuk!)

Patyi ;)

2013. március 21.

What's next?


Olvastad a Végzet Ereklyéi sorozatot? 




Imádtad?



Megnéznéd filmen?





Érdekel kik lesznek a szereplők?



Kérdések hadával kezdtem meg a 20. bejegyzésem a blogomban :)
Kitaláltátok már miről fog szólni?
A sok töprengés után végül úgy döntöttem, hogy viszek egy kis színt könyvbemutatások, -értékelések közé :) Ne legyen számotokra unalmas, hogy könyv-könyv hátán látható itt, de mégis a könyvekkel kapcsolatosan szerettem volna ezt a bejegyzést is megírni :) Remélem tetszeni fog, amire a választásom esett, és érdekesnek találjátok majd.
De térjünk is a tárgyra...
A mai témám tehát: Csontváros - a film
Először a szereplőket szeretném bemutatni. Ki lesz a főszereplőnk, Clary? Vörös hajú, zöld szemű lány, alacsony termet. A kiválasztott nem más, mint Lily Collins.
Őszintén szólva, amikor én először megláttam, nem voltam túlságosan elragadtatva. Én Clary-t jóval visszahúzódóbbnak, szelídebbnek képzeltem el, mint amilyenek Lily tűnik. De reménykedem benne, hogy meglepetést fog okozni, és nagyon jó lesz a szerepében! Csak nem véletlenül választották ki.. :)

Akit másodjára szeretnék bemutatni nem más, mint Simon. Szemüveges, szőkés hajú, kicsit vékonyka srác, magasabb, mint Clary... Ezzel a szereppel Robert Sheehan-t tisztelték meg.
Ez a kép a sok retusálásnak, photoshopnak köszönhetően szerintem nagyon jó lett :) Őt elfogadom. Bár kicsit én helyesebbnek képzeltem meg kevésbé vörösesnek,de mivel mindenkinek más az ízlése.. Lehet valakinek ő a tökéletes Simon. :) 

Harmadik, bemutatásra várakozó szereplőnk, Alec. Őt mindenképpen Magnus-szal együtt szeretném bemutatni. Tudom, hogy már róluk is tettem fel képeket, de asszem Alecről még ezt nem láttátok... :)

Szóval, szóval.. Alec Lightwood szerepét Kevin Zegers kapta. Ti mit szóltok? Az első gondolatom, hogy félelmetes. A második, hogy alacsony. A harmadik meg, hogy most komolyan? Ő az a szereplő, akit tényleg teljesen, de komolyan mondom teljesen másképp képzeltem el. Magasabbnak, kedvesebb arcúnak.. Nem mintha már lenne visszaút.. Reménykedem.. Nagyon.. Hogy nem fogja elrontani nekem az összhatást..
Magnus. Magnus Bane. Amikor először megláttam Godfery Gao-t kicsit furcsának találtam, kicsit másképp képzeltem azért ezt a szereplőt is.. De ahogy megtaláltam róla ezt a képet... Számomra tökéletes Magnus Bane! :) Véleményem szerint őt nagyon jól választották ki.
A következő szereplő nem más, mint egy lány, vagyis Isabelle Lightwood. Hosszú fekete haj, magas, vékony. Egy kicsit "fagyos" lányt képzeltem el, ha fogalmazhatok így. A választás pedig nem másra esett, mint  Jemima Westre.
Hm.hm. Ez a kép szerintem megint nagyon jó lett. Bár a színésznő nem teljesen olyan, mint amilyen Isabelle külseje volt a képzeletemben, ezzel a nézéssel engem megvett. És el is tudom hinni, hogy ő megfelelő a Lightwood lány szerepére. Ti hogy vagytok vele? Majd meglátjuk a filmben milyet alakít.. :)
Most pedig elérkeztünk az utolsó szereplőnkig, aki igen fontos szerepet játszik a történet alakulásában. Az arany oroszlánra hasonlító, magas, szőke hajú, aranyló szemű fiú... Jace Wayland.
Vélemény?
Ezen a képen még nem is annyira szörnyű. Szegény Jamie Bower.. Mindenki Alex Pettyfer-t szerette volna erre a szerepre. Természetesen Alex jól néz ki, meg minden, de nekem ehhez a szerephez már túl öreg lett volna. A lényeg csak az, hogy a képen látható színész fogja játszani az első számú férfi főszereplőt. Miután annyi rossz megjegyzést olvastam róla, én elhatároztam, hogy jót írok róla!
Nem választották volna ki, ha nem elegendő egy ilyen szerepre. Biztosan remek színész. És most valljátok be őszintén! Ha ránéztek erre a képre, nem egy félelmetes fiút láttok? Nem pont ilyennek mutatkozik Jace mindenki előtt? Amikor Clary először meglátja a Pandemonium-ban? Emlékeztek? Több arca is van ennek a karakternek, aminek még biztosan nem láttuk a felét sem a forgatáson készült fotókról. Szóval adjunk neki esélyt ;)
És igen a forgatás! Már megkezdődött, a film pedig augusztusban kerül a mozikba, remélhetőleg! Mit gondoltok a trailer-ről?

Én, személy szerint, már nagyon várom a filmet! Természetesen már le van fixálva, hogy kivel megyek, melyik moziba.. Meg minden egyéb. Csak a jegy hiányzik, na meg a film a mozikból :)
Remélem tetszett ez a kis ízelítő a filmről :)
Ha még többet szeretnétek róla tudni, kattintsatok ide.

Köszi, hogy elolvastad ezt a bejegyzést is! :)
El sem tudod képzelni, mekkora öröm ez számomra!

Patyi ;)

2013. március 20.

Cassandra Clare: Az angyal

Bocsánat, hogy csak most írok megint, de sajnos ZH-időszak van az egyetemen, így elég nehéz volt elszakadnom a szakkönyvek fölül. Azok meg gondolom titeket sem érdekelnek igazán, így nem írok róluk értékelést, ha nem gond. :) Pedig lenne egy-két hozzáfűznivalóm, az biztos.. :D

Na de a lényeg, hogy egy újabb könyvet szeretnék nektek bemutatni, amit nem más írt, mint Cassandra Clare. Arra jöttem rá, hogy bár már 4 könyvét bemutattam nektek, még semmit nem mondtam az írónőről.

Szóval ki is pontosan Cassandra Clare?
Magyar szerzőktől igen megszokott, hogy álneveket használnak az íráshoz, méghozzá angol neveket. Cassandra Clare-ről a blogja alapján megtudhatjuk, hogy Teheránban született Judith Rumelt néven. Az általunk ismert név tehát csak egy kitalált, írói álnév. :) Őszintén szólva, erre nem számítottam... :) Szóval, születése után rengeteget utazgattak a szüleivel. Megismerkedett Svájccal, Angliával és Franciaországgal is közelebbről. A sok költözés hatására, csak a könyvekben talált igazi megnyugvást, így ő is igazi moly volt :)
Bár a középiskolában is írt pár művet, hogy lenyűgözze az osztálytársait, végül Manhattan látképe adott neki olyan inspirációt, ami a leghíresebb regénye megírására ösztönözte: 2004-ben megkezdte a Csontváros írását.
Mint tudjuk, a Csontváros egy trilógia első köteteként indult, amely hatalmas sikert aratott az olvasók körében. A Végzet Ereklyéi végül 6 részre bővült, viszont számunkra most nem ez a fontos.
Cassandra megírta a Végzet Ereklyéi sorozat előzményét is, aminek egy újabb trilógiát köszönhetünk. :) A Pokoli szerkezetek első része pedig nem más, mint Az angyal, amivel meg szeretnélek titeket ismertetni.

Őszinte leszek veletek. Amikor megkaptam a könyvet, le sem esett, hogy ez a Csontváros előzménye. Tudom én, hogy oda van írva az előlapjára, de én csak elkezdtem olvasni, és olvasni... Nem fogott meg. Egyáltalán nem tudtam beleélni magam a történetbe. Nem tudtam, hogy most ki-hol-mit is csinál pontosan... Miért vagyunk ott ahol? Most akkor ki az a Will és Jem? Most melyikük is mondta az előző mondatot?
Sosem szoktam elolvasni a könyv hátulján lévő fülszöveget, mert abból elég sok mindenre fény derül, ami miatt akár izgulni is lehetne egy műben, de itt kivételt tettem. Elolvastam hát, és megtudtam a könyv lényegét, és azt is, hogy ez a Csontváros előzménye... Itt kezdett el érdekelni a dolog! :)
Bár nem tudom még most sem azt mondani, hogy igazán letepert volna ez az írás a sok-sok izgalmas jelenettel. Talán azért jó volt, hogy elolvastam, mert a Bukott angyalok városában összemosódik a két történet, és így ismertem az újonnan megjelent szereplőket. De nagyon nehezen sikerült eljutnom a végéig.
Természetesen ebben is van egy "akciójelenet", ami még tetszett is, de komolyan! Ám ahhoz, hogy eljuss az izgalmas részekig, át kell verekedned magad kb a könyv felén. Viszont megéri!
Nekem a vége megint csak tetszett. Eddig az összes Cassandra Clare által írt mű vége tetszett. Ugyanis az első gondolatod az, amikor elolvasod, hogy most akkor MI VAAN? Ide a következő résszel!!!! :)
Szóval ajánlom elolvasásra! :)

De mégis mit?
Az angyalban is több főszereplővel ismerkedhetünk meg. A női főszereplőnk nem más, mint Tessa Gray, aki Angliába utazik a bátyjához, miután nagynénje meghalt. Ám a kiszállásnál két félelmetes nővel találkozik, akik egy sötét "kastélyba" viszik őt, és rákényszerítik, hogy változzon át valakivé, aki nem önmaga. Nem úgy, hogy, tegyük fel, férfi ruhát adnak rá, vagy azt követelik, hogy játssza el az unokahúguk. Odaadnak neki egy tárgyat, ami régen valaki másé volt, és arra kell koncentrálnia, majd történik valami, amiről Tessa sem tudja mi, és ő felveszi annak az embernek az alakját, akié a tárgy volt.. Bár ez a "művelet" iszonyú fájdalmakkal jár a lány számára, minden tőle telhetőt megtesz a nővérek kedvéért, mivel  bátyja életével fenyegetik. Az egyetlen esélye az lenne, ha valaki megszöktetné őt és a bátyját is egyben.
Két férfi főszereplőnk Jem és Will. Ők mindig együtt harcolnak, és segítik egymást, illetve Árnyvadászok. Nekik vannak az igazán izgalmas harci jeleneteik... :) Ám az eseménydús harci jelenetek mellett, Willnek nagyon sok vicces részt is "köszönhetünk", ezek közül az egyik kedvencem pedig:
"– Olvastátok a Csodálatos mechanikus szerkezetek lexikonját? – Még csak nem is hallottam róla – felelte Will. – Vannak benne titokzatos, ködbe burkolózó, kietlen mocsarak? Szellemszerű leányok, akik romos várak termeiben kísértenek? Egy jóképű hős, aki a gyönyörűséges, ámde nincstelen hajadon segítségére siet?
– Nincsenek – felelte Magnus. – Van egy szaftos rész a fogaskerekekről valahol a közepén, de a többi elég száraz.
– Akkor Tessa sem olvasta – állapította meg Will."
Hogyha olvastátok a Végzet Ereklyéit, akkor örömmel értesítelek titeket arról, hogy Magnus ebben a trilógiában is szerepel, méghozzá nagyon sokszor :))


Természetesen itt is van egy főgonoszunk. Miatta izgalmas azok a részek, amikor már nem a bemutatás, és a szereplők megismertetése történik, hanem zajlik a cselekmény.
Ami nekem még igazán figyelemreméltó volt az a szerelmi szál. Nem tudom, hogy kinek szurkoljak, de komolyan! Ahogyan a Summoning-ban már eldöntöttem, hogy Dereknek szurkolok, itt nem tudok dönteni még most sem.. Pedig már a könyv végére értem. Majd meglátjuk mit hoz a jövő. :) Vagyis a Pokoli szerkezetek második része, A herceg.


Köszi szépen, hogy elolvastad ezt a kicsit hosszúra sikeredett bemutatót :)
Remélem felkeltettem valamennyire az érdeklődést eziránt a sorozat iránt! 

Patyi

2013. március 18.

Megmentettük Júliát?

Tegnap este meséltem nektek kicsit a legújabb olvasmányomról, Suzanne Selfors: Mentsük meg Júliát! című regényéről.


Ma délelőtt végül ki is olvastam a könyvet, és ... Kezdeném is az értékeléssel :)

Mint minden megírt történetnek, ennek is vannak előnyei és hátrányai is egyben.
Először egy kicsit szeretnék a pozitív dolgokról mesélni nektek, azokról, amik nekem tetszettek a sztoriban. Elsőként, nekem maga az írásmód, a "beszédstílus" nagyon bejön :) Nem tudom ti hogy vagytok vele, ha már olvastátok, vagy ha már olvastatok ilyesmi regényeket, de én szeretek olyan műveket olvasni, amik egy ember szemszögéből úgy mutatják be a történéseket, hogy lehető legbehatóbban megismerjük a szereplőnket.
Mindamellett, hogy a főszereplőnket már-már barátunknak tekinthetjük a sok-sok megismert információnak köszönhetően, a többi szereplőről is olyan ismérveket, tulajdonságokat tudunk meg, amit lehet, hogy egy személytelenül megírt regényben nem kapnánk meg. Ott mindenkit egy kicsit felületesebben bemutatnak, vagy épp pont, hogy mindenkit nagyon bemutatnak... Na de nem is ez a lényeg. Szerintem ehhez a kis történethez kellett az, hogy Mimi mesélje el az egészet, és ne egy kívülálló szereplő.
A következő pozitívum nekem maga az alaptörténet. A legtöbb ember, aki már elérte az adott kort, kötelező olvasmányként találkozhatott a Rómeó és Júliával. De van valaki közületek, aki el tudja mondani, hogy milyen volt Júlia? Azon kívül, hogy szerelmes Rómeóba, és nem szerelmes Párisba? Vagy milyen volt Benvonlio? Rómeó barátja.. És még? Ebben a kis történetben olyan részleteket tudhatunk meg a jól ismert nevekről, amiket eddig homály fedett.. Megtudjuk hogy is nézett ki Mercutio, miket szeretett, milyen ruhákban járt, és hasonlók.. :) A legjobban engem Benvolio jelleme lepett meg, mert nekem nagyon szimpatikus volt az eredeti mű alapján.. Jó persze biztos azért, mert a jófiúk közé tartozott... :)
A mesélt történet vége szerintem el lett találva. Nekem pont elég fordulat volt benne ahhoz, hogy szívesen olvassam, de mégse éreztem azt, hogy ez már túl sok, kicsit lehetne egyszerűbb. Persze, ne számítsatok hatalmas attrakciókra, mégiscsak egy varázslattal teli meséről beszélünk.. :)

Na de mielőtt még azt hinnétek, hogy csak pozitívumokat sorolok a könyvekről.. Jöjjön egy-két negatívum is.
Ami nekem nem tetszett, az a két főszereplőnk szerelmi szála.. Számomra túlerőltetett volt. Persze, nekem is szimpatikus volt Troy, meg biztos kedves srác, de nem lett volna egyszerűbb egy olyan szereplőt "kitalálni", aki az elején nem olyan visszataszító, a végén pedig nem olyan túúl jófiú? Nekem jobban tetszett volna, ha egy kicsit összetettebb a karakter, és nemcsak azt látjuk először, hogy olyan-amilyen, aztán meg sip-sup átváltozik azzá a lovaggá, aki után minden lány elalél.
A két főszereplőnk szerelmi szálából adódóan nekem a legeslegvége, mármint a "Még néhány szó..." rész, nem tetszett. Megint csak az a jelző jut eszembe, hogy túlerőltetett. Vagyis itt talán fogalmazhatnék úgy is, hogy ez túl-happy-end volt. 

Természetesen kellenek ilyen történetek is egy ember élete során, amiket ha elolvas, úgy érzi, hogy még van remény, bármi lehetséges az életben, csak igazán hinni kell benne.. Talán igaz, talán nem. Megpróbálni sosem árt, az biztos ;) Shakespeare szavaival élve:
"Árulónk a kétség:
Attól foszt meg, mit könnyedén elérnénk,
Ha volna merszünk."

2013. március 17.

Suzanne Selfors: Mentsük meg Júliát!

A mai napom elég érdekesre sikerült, úgyhogy még csak 100 oldalt sikerült elolvasnom a legújabb könyvemből, Suzanne Selfors: Mentsük meg Júliát! című Vörös Pöttyös regényéből.


De mit érdemes tudnunk az írónőről? Megtaláltam a honlapját, ám ott nem volt túl sok minden róla.. Aztán tovább keresgettem, és találtam egy, szerintem, nagyon jó bemutatkozást tőle.



"I started writing at age 39, the very morning I sent my youngest child off to school. And I can't seem to stop.  I love it. It's one of the most satisfying and terrifying experiences of my life. It started with dark, ancient world historicals for adults but a few years in I realized that what I loved most were the books I was reading with my children. So I wrote a middle grade novel and that was my first sale. And on it goes...
What all my books have in common is that little bit of magic. From a mermaid that can grant wishes, to a girl who is transported into a Shakespearean play, to a farm where magical ingredients are grown. I write what I love to read and hopefully, my stories will find readers and I'll have the honor of doing this for a while.
Happy Reading!"



A lényeget lefordítva :)
39 évesen kezdett el írni és azóta nem is tud leállni. Bár eleinte felnőtteknek szóló, ókori időkben játszódó műveket írt, pár év után ráébredt, hogy ő igazán azokat a könyveket szereti, amikből a gyerekeinek olvas fel. És így kezdődött a pályafutása, mint "tini-könyv" író.
Minden könyvében van egy közös vonás, és ez nem más, mint a varázslat. Olvashatunk egy hableányról, aki bármit kívánhat, egy lányról, aki egyszer csak Shakespeare egyik drámájába csöppen, vagy épp egy farmról, ahol mágikus erejű zöldségek nőnek.
A legjobban a végső gondolata tetszik: "Olyan műveket írok, amilyeneket én is szívesen olvasok, és remélhetőleg az én történeteim is eljutnak az olvasókhoz, és így az a megtiszteltetés érhet, hogy még írhatok egy darabig."

Szóval, szóval. :) Itt van tehát Suzanne Selfors, aki igazi varázslatos könyveket szeret írni, amivel elkápráztatja olvasóit. Vajon sikerül neki velem is? :)

Maga a mű egy olyan előszóval kezdődik, amilyenben régen volt részem. Ugyanis ebben az előszóban, egy olyan írói eszközzel találkozhatunk, mint amilyet utoljára Az arany emberben észleltem. :) Mimi Wallingford, mint főszereplő, szemszögéből olvashatjuk el az egész könyvet, és ebben az előszóban egy úgynevezett "megerősítést" kapunk arról, hogy ez a történet valós, megtörtént. Érdekes.. Főleg egy ilyen mágikus regény során.. :)
Na de nem szabad itt fennakadni. Megjelenik Troy Summer. Az eszméletlenül helyes, tehetséges, Mimi korabeli srác, akiért mindenki odavan, természetesen a főszereplőnket kivéve.. :) (Biztos összejönnek... )
A két főszereplőnk bemutatása után meg is kezdődik a történet, méghozzá egy igen szörnyű jelenettel, ami Mimi lámpalázának "köszönhető". A lány rosszul lesz a színpadon, annyira izgul.. Bár ilyenben még nem volt részem, szerintem Suzanne Selfors nagyon jól leírja Mimi minden érzését, gondolatát, és így teljesen bele tudom élni magam az olvasásba.
Úgy gondolom az alapötlet nagyon jó: két színészpalánta, akik épp Shakespeare: Rómeó és Júliáját adnák elő, az igazi darabba csöppen. Helyt kell állniuk egy teljesen más kultúrával, szokásokkal, ruházattal rendelkező korban, ami koránt sem olyan könnyű, mint gondolnánk :)
Amit sajnálok az az, hogy nekem eddig kicsit lassan indult be a történet, mivel már az egyharmadát elolvastam, és épp hogy megismertem minden fontos szereplőt.. :) Remélem azért maga a végkifejlet fordulatos, izgalmas, fondorlatos lesz :)
Majd meglátjuk...
Tehát, a mai és úgy tűnik, hogy kicsit holnapi feladat is:

MENTSÜK MEG JÚLIÁT!

Patyi ;)

2013. március 15.

North of Beautiful - értékelés

Nemrég fejeztem be Justina Chen Headley könyvét, a North of Beautifult.


Azon a véleményen vagyok, hogy ezt a könyvet mindenkinek el kéne olvasnia, minimum egyszer. Mivel ez a könyv lerántja a leplet arról a kérdésről, ami a legtöbb embert, főleg a nőket foglalkoztatja: "Mi a valódi szépség? "
Sokszor hallhatjuk, hogy az igazi szépség nem a külső, hanem a belső szépség, de ezt valahogy nagyon nehéz elfogadni, megérteni, amíg olyan lányok vesznek minket körbe, akiket mi tökéletesnek látunk. Vajon tényleg azok?
Terra Cooper vékony, magas, hosszú combjai vannak, eredeti, gyönyörű szőke haja van, és hatalmas, igéző szemei, tekintete. Csak egy tűzfolt van az arcán, ami ha jobban belegondolunk, akár szépségfoltnak is titulálható. Ő mégis csúnyának érzi magát, és rengeteg réteg sminkkel próbál egy olyan embert mutatni a világ felé, aki valójában nem is létezik.
Ám amikor egy baleset folytán megismerkedik Jacobbal, megváltozik az élete, mivel más nézőpontból kezdi el látni a világot, méghozzá a fiú nézőpontjából.
Terra bátyjának, Merc-nek köszönhetően a lány eljut Kínába az édesanyjával, ahová Jacob, és az ő anyukája, Norah is velük tart. Én még sosem voltam Kínában, de már rengeteg filmet, képet láttam, és olvastam róla. De emellett egy tiniknek szóló könyvben sem olvastam még Kínáról, csak Amerikáról, Angliáról, talán még néha Franciaországról. Ezért a könyv ezen része is nagy érdeklődéssel töltött el, szívesen képzeltem magam elé a bemutatott tájakat, épületeket.



Mint minden könyvben, ebben is kellett egy olyan szál, ami a gyönyörű tájleírások mellett kis izgalomban tartja az olvasót. Ez a szál Terra és Jacob kapcsolata volt, mivel a lánynak volt barátja, méghozzá nem is más, mint a suli birkózócsapatának leghelyesebb tagja, Erik. De szerencsére Terra már elég hamar felismerte, melyik fiúban rejtőznek igazi értékek, mégis ott a hiba, hogy nem mert szakítani Erikkel. Nem bízott eléggé a szépségében, és természetesen a személyiségében, Önmagában, hogy másnak is kellhet.
Nem nehéz a visszahúzódó példát követni, ám nagyon merésznek kell lenni ahhoz, hogy valaki kilépjen az Őt meghatározó képekből, elméletekből, elgondolásokból, és felvállalja önmagát, úgy ahogy van. Mert lehet, hogy nem fog így kelleni egy-két embernek, néhányan kinevetik, kibeszélik a háta mögött, de abban is biztos lehet, hogy aki így megszereti, az tényleg őt szereti, őt támogatja, és kitart mellette még világ a világ! :)

Ez a könyv egy olyan gondolatot visz végig, amely mindenki számára rejt meglepetéseket, elgondolkodtató gondolatokat és megoldásra váró kérdéseket.
Az értékelésemet egy, számomra sokat mondó idézettel zárnám:
"Vannak dolgok, amik maradandóak. Minden tapasztalat, jó vagy rossz, amiből tanulni lehet. Egy árva kislány mosolya. Egy fiú, aki a Valódi Északra mutató iránytű.

Jacob arcába néztem, semmi nem állt közöttünk. Közelítettem egy lépést. Aztán még egyet. És még egyet.
- Itt vagyok - mondom neki. - Én vagyok."

Olvassátok el!
Tényleg nagyon megéri! ;)

Patyi

2013. március 14.

Justina Chen Headley: North of Beautiful

A mai olvasmányom egy-két dologban eltér a hagyományos Vörös Pöttyös könyvektől.
A címe: North of Beautiful - Iránytű Önmagamhoz.

Az írónőjéről eddig még nem hallottam, ezért kicsit utánajártam. Justina Chen Headley a blogja szerint már 8 éves kora óta arról álmodott, hogy író lehessen, és már fiatal korában is papírra vetett különböző műveket. Az egyetem elvégzése után egy kis időt dolgozott más körökben, de végül mégis visszatalált az íráshoz, méghozzá a fiataloknak szóló könyvek írásához.

A könyvírás mellett még most is foglalkozik más témájú dolgokkal, de mindenben arra törekszik, hogy a fiataloknak segítsen. :)
Nekem már a képről is nagyon szimpatikusnak tűnik!

Tőle származik tehát az Iránytű Önmagamhoz, ami több díjat is, közöttük az Év könyve díjat is elnyerte.

Azért érzem úgy, hogy ez a könyv eltér az eddig, általam olvasott Vörös Pöttyös könyvektől, mert ebben a regényben nem találkozunk, egy kicsit alacsony, de a maga módján szép, tökéletes alakkal és különleges képességekkel rendelkező főszereplővel, aki összetalálkozik a magas, helyes, kicsit mogorva, de felé nyitó, természetfeletti képességekkel rendelkező fiúval, akivel végül egymásba szeretnek... És még sorolhatnám a szokásos történeteket.



Ám ez a könyv ebben is más. A főszereplőnk, Terra Cooper egy szép, szőke hajú, kék szemű lány, aki bár mindent megtesz, hogy tetsszen a fiúknak (hajnalban kel, hogy fusson és hasizomgyakorlatokat végez, odafigyel a táplálkozására ...) mégsem lehet tökéletes. Az arcát egy tűzfolt "díszíti", amit több kiló alapozóval, és korrektorral sem lehet igazán eltünteni.
A fiú, akivel megismerkedik a könyvben, egy goth fiú, Jacob. Fekete hosszú kabátban, fekete nadrágban, fekete felsőben, feketére lakozott körmökkel, feketére festett szemekkel(!), és feketére festett szájjal járkál az utcán, úgy általában... :) Mégis összebarátkoznak, mert mindkettejüknek az a "különleges képességük", hogy valamilyen születési rendellenességgel születtek, ahogy a könyvben nevezik.
Ebben a műben egy, az egyetemista évei előtt álló tini életének dilemmáival ismerkedhetünk meg. 
Hogyan ismerjük meg önmagunk? Miként tárjuk fel másoknak a bennünk rejlő különlegességeket?

Bár még nem jutottam a könyv végére, magával ragadott.
Vannak benne számomra nagyon vicces jelenetek, de elgondolkodtatóak is, meg persze olyanok, amelyekben néha felismerem az általam is megélt dilemmákat..
Szerintem ez a trailer igen jól sikerült, valamennyire elkapta a könyv lényegét. Nézzétek meg, és alkossatok ti is véleményt! :)

Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket! :)

Patyi

2013. március 12.

Maggie Stiefvater: The Raven Boys - A Hollófiúk

Ez a hetem egy kis betegeskedéssel indult, ami az olvasás szempontjából igen előnyösnek bizonyult... :)
A mai napon Maggie Stiefvater: A Hollófiúk című könyvét olvastam el.


Hogy őszinte legyek, engem már a borítója is nagyon megfogott! Mégis miről szólhat ez a könyv? Aztán elolvastam a hátulját:
"Nem látó csak két esetben pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján; vagy te vagy a lény igaz szerelme... vagy te ölted meg őt."

Ez már is még izgalmasabbá tette a könyvet! Így nekikezdtem az olvasásnak.
A főszereplő, Blue Sargent, akinek az édesanyja látó, és ezt a tudását jósnőként kamatoztatja. Házukban együtt élnek édesanyja, Maura két látó barátnőjével, Calla-val és Persephone-val.
Már az első fejezetből megtudhatjuk, hogy milyen hátrányokkal jár egy ilyen képességű szülő... Blue-nak már kiskorában megjósolták, hogy ha megcsókolja szerelmét, az bele fog halni. Milyen lehet ilyen tudattal felkelni nap, mint nap? A lány végül úgy határoz, hogy nem lesz szerelmes, nem törődik a fiúkkal, főleg azokkal nem, akik a helyi elit suliba, az Aglionby Akadémiára járnak.
Ám a sors úgy hozza, hogy Szent Márk éjszakáján, amikor nénikéjével, Neeve-vel a szellemek sorát figyelik, és jegyzik fel nevüket, Blue meglát egy fiút, aki nem akarja elárulni a nevét... Mégis ki ez a fiú? Az egyenruhája alapján az Aglionbybe jár, vagyis Hollú fiú. Annyit árul csak el, hogy a neve Gansey.
Ekkor egy újabb szereplővel ismerkedhetünk meg, méghozzá nem mással, mint Gansey-vel. Egy gazdag család sarja, akinek minden vágya, hogy megtalálja Glendower, a halott király sírját. Mégis miért szeretné ezt? És milyen akadályokkal kell megküzdenie, hogy elérje célját?
Barátai, Adam, Ronan és Noah mindenben támogatják őt, mégha néha nem is hisznek a varázslatos elképzeléseiben. Ám amikor minden valósággá válik, legszörnyűbb rémálmaik is beleértve, csak egymásra számíthatnak!
Bár az útjuk keresztezi egymást, Blue és Gansey csak barátokként tekintenek egymásra, és a csók még csak fel sem merül... Vagy mégis?
Amíg a Látó lányaként, Blue minden energiát felerősít, egyben segítséget is nyújt Gansey-nek és barátainak a keresésben, ami viszont nem csak az ő érdeklődésüket keltette fel, hanem egy másik, régi akadémiai diák, Whelk figyelmét is.
Hogyan jussanak el a sírhoz? Mik azok a Ley-vonalak? Mit jelölnek? Hol húzódnak?
Blue miért láthatta Gansey szellemét? Melyik állítás igaz rá? Az igaz szerelme, vagy a gyilkosa lesz a fiúnak? 


Rengeteg izgalommal átszőtt történet, amely több szálon fut, ezzel is arra késztetve olvasóját, hogy csak olvasson-olvasson-olvasson...! :)

Trailert, ami tényleg a könyv lényegét fogná meg, nem találtam.
Szerintem ugyanis ebben a könyvben nem a szerelmi szál a legfontosabb, sőőt! Igazán nem is beszélnék szerelmi szálról. Itt a legnagyobb hangsúly a történeten van, azokon az izgalmakon, amik a rejtély megfejtése során bontakoznak ki!






Maggie Stiefvatertől már olvastam korábban a Shiver trilógiát, és az is nagyon tetszett. De ez a könyve még jobban megfogott!
Az írónőről többet megtudhattok itt!





Mindenképp elolvasandó! :)

Patyi

2013. március 11.

A Sötét Erő trilógia befejező kötete

Kelley Armstrong Sötét Erő trilógiájának harmadik, egyben befejező kötete:
The Reckoning: A leszámolás.




Mivel a második részt úgy zártuk le, hogy négytagú kis csapatunk megérkezett Andrew-hoz, innen folytathatjuk a történet nyomon követését.
Ebben a részben megismerkedhetünk az alaptörténet egy-két homályos részletével, Chloé képességének mértékével, Derek félelmeivel, Tori múltjával és Simon rejtett érzéseivel.
Csak egyetlen egy cél lebeg mind a négyük szeme előtt: hogy visszamenjenek és kiszabadítsák Rae-t és Lauren nénit az Edison Csoport fogságából. Ám ehhez segítségre van szükségük, ami Andrew kis titkos szövetségének képében áll a rendelkezésükre. 
Derek kivételével mindenkivel el kezd foglalkozni egy idősebb és tapasztaltabb egyén, aki ugyanolyan természetfeletti képességekkel rendelkezik. Chloé egy Margaret nevű nekromantát kap mesteréül, akivel "csak" annyi a gond, hogy nem hisz a lány képességében. Az első órán egy temetőbe viszi, a lány tiltakozása ellenére, mivel úgy gondolja, ő maga sokkal, de sokkal jobb nekromanta, mint Chloé valaha is lehet! Ennek következményeit szerintem ti is el tudjátok képzelni...
Simon Andrew-t kapja meg tanáraként, aki, bár nagyon segítőkész és kedves, csak egyszerűbb varázsigéket tanít a fiúnak, aminek nem sok hasznát tudja venni egy nagyobb harc közben.
Tori tanára, Gwen, igen rendesnek tűnik, de valami mégsem stimmel...
Derek pedig, vérfarkas lévén (akiket nem vesznek be semmilyen Variánsok által alkotott titkos szövetségbe), nem kap senkit, akitől megkérdezhetné mindazt, ami olyan régóta foglalkoztatja már.
Chloé első órája után felmerül a kérdés: mennyire bízhatnak meg tanáraikban? Honnan tudják, hogy ők nem az elpusztításukat tervezgetik? Segíthetnek nekik a képességeik irányításában?
Ám a rengeteg, az erőikkel felmerülő kérdéssel mellett, egy igen izgalmas szerelmi szálat is kapunk.. :) 




Ugye, már mondtam, hogy én Dereknek szurkolok? Nem tudom ti hogy vagytok vele, de ha Simon-pártiak vagytok, akkor ti kitörő örömmel fogadjátok majd, amikor a varázslófiú elhívja Chloét randira, és a lány igent mond. A végkifejlet mi lesz? Chloé-t tényleg Simon érdekli? És mi van Derekkel? Miért pont Chloé segítségét kéri az átváltozások alkalmával? Vajon milyen tervei vannak a lánnyal?
Ezek mellett a kérdések mellett, amelyekre természetesen válaszokat is kapunk majd, újabb rejtvények is felmerülnek, amikor Tori Margaret számítógépén kezd el kutakodni.
Vajon Margaret az ő oldalukon áll? Andrew segíteni fog nekik kiszabadítani a hátramaradt barátaikat? Kit, Simon és Derek apja életben van még? Megtalálhatják valaha? Ki lakott a most általuk elfoglalt házban ezelőtt? Miért lát Chloé képeket, egy vérrel borított kisfiúról? Ki az a szellem, aki megpróbálja megölni? Milyen határai vannak a képességeiknek? Mire való az édesanyjától kapott talizmán?

Ez a könyv, véleményem szerint, rengeteg izgalmat rejt, amely a humortól, és a frappáns beszólásoktól sem mentes, így téve még nagyon élménnyé az olvasást! Számomra egyszerűen letehetetlen volt!

Egy kis ízelítőnek megint elhoztam a trailer. Nézzétek meg! :)

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket a sorozat iránt, és elolvassátok. Nagyon megéri!

Patyi

2013. március 9.

Tavi Kata: Sulijegyzetek

A mai napon egy újabb Aranymosásos regényrészletet szeretnék kicsit "reklámozni". :)


Tavi Kata: Sulijegyzetek című részlete 10-ből 7,4 csillagot kapott, ami szerintem egy igen jó arány!
Amire először felfigyeltem az egy kis kép volt a cím alatt. Méghozzá ez:





Ti mit gondoltok?
Nekem először az jutott eszembe, hogy nem túl nagy szám egy ilyen képet berakni.. Sőőőt.. Kicsit gagyinak is tartottam, MINDADDIG még el nem kezdtem az olvasást. :)






A főszereplőnk, Kárpáti Lilla egy 14 éves lány, aki arra vetemedik, hogy megossza velünk a gimnáziumi élet pozitív és negatív oldalait, a saját példáján keresztül.
A visszaemlékezést a gimi elkezdése előtti nyáron kezdi, amikor is az édesanyjával épp vásárolni voltak az iskolakezdéshez: füzetek, ceruzák, tollak, stb. De ő inkább elkalandozott a gondolataiban, és a hipermarket könyvespolcán.. :)
A könyvekről szóló rész az egyik kedvencem! Mostanában sokat gondolkoztam azon, hogy miért van minden könyvben vámpír, vérfarkas, meg tündér, kobold, árnyvadász? Már nem lehet egy kalandos, vicces regényt írni természetfeletti szereplők nélkül? És itt is ugyanezt a kérdést teszi fel Lilla anyukája.
Úgy vélem a kérdés egyben magába foglalja a választ is, ugyanis ezt a regényt mindenképp szeretném elolvasni, természetfeletti ide vagy oda!  :)
Na de a könyvek után térjünk át egy kicsit izgalmasabb szálhoz.. Krisztiánhoz. :) A szomszéd fiú, akit Lilla csak Pofátlan Bunkónak hív, amire állítólag rá is szolgált, mellesleg helyes, magas, izmos, és kosarazik... :)
Máris kezd izgalmassá válni a történet, amikor is megtörténik az első "beszélgetés" a főszereplőink között... :)
Tavi Kata írásmódja nagyon tetszik. Fiatalos, vicces, és magával ragadó is egyben!
Olvassátok el, és győződjetek meg róla magatok is! :)

Véleményem szerint 8 csillagot (ha nem többet!) is simán megérdemelne a 10-ből! Szerintetek?

Patyi