Erdélyi Zsuzsanna művei

Kicsit megkésve, de itt vagyok. :)

Ma voltam egy számomra igen érdekes előadáson, amiről most szeretnék nektek beszámolni. Természetesen itt is lesz szó könyvről is, de mint már megszokhattátok, először a szerzővel szeretnélek kicsit megismertetni titeket.

Erdélyi Zsuzsanna.

Néprajzkutató, folklorista.

Mit érdemes tudni az életéről?

1921-ben született, vagyis most 92 éves. Bár magyar-olasz-filozófia szakon végzett, 1948-ban bekerült a Lajtha-csoportba, ami néphagyományok- és népzenekutatással foglalkozott. Lajtha László 1963-as halála után is a csoport tagja maradt, ám 1966-ban úgy döntött, önállósul. Ezt követően jutott el 1968. december 17-én  egy nagyberényi asszonyhoz, akitől először hallotta a nagypénteki imát.

Pontosan mivel foglalkozik?

Zsuzsa néni archaikus népi imádságokat gyűjt. A mai napig.

Méghozzá nem mindennapiakat. Úgy véli ezek az emberek számára létfenntartó szövegek. Létezésükről az egyház sem tudott Zsuzsa néni megjelenéséig. Ami még különleges ezekben az imákban, hogy szájról-szájra terjedtek. Nagymama adta át az unokájának a tudást generációról-generációra. Ám nemcsak magyar népi imákkal ismerkedhetünk meg, hanem olasz, grúz, albán, moldvai, akár sváb szövegekkel is.

Ezekről az imákról, illetve egy kicsit a történelmi hátterükről olvashatunk két könyvében is.

Aki ezt az imádságot...

Ez a könyv nemcsak azért nagyon szép, mert gyönyörű régi imákat olvashatunk benne, hanem az alcíme miatt is: Élő passiók. Ezzel utalt azokra az idős emberekre, férfiakra és asszonyokra, akik a segítségére voltak. Mindazok, akik emlékeztek a nagymamájuk, nagypapájuk által megtanított imákra, és fel is merték őket idézni Zsuzsa néni előtt. Ők olyan szentek, akik nélkül ez a csodálatos hagyaték nem jöhetett volna létre.

Hegyet hágék, lőtőt lépék

Ebben a könyvében majdnem minden imádságot megtalálhatunk, amiket Zsuzsa néni összegyűjtött. Olvashatunk az olaszországi Calabriában felfedezett Mária-siralomról, a néniről aki megosztotta ezt a tudást a szerzőnővel és sok más érdekes történetről is.

Miért éreztem úgy, hogy meg szeretném veletek osztani ezt az élményemet?

Amikor beléptem a kis terembe, ahol az előadást tartotta, először észre sem vettem, mivel az első sorban ült. De aztán, rövidebb előkészületek után, odasétált a mikrofonhoz, és minden szem rászegeződött. Elkezdett mesélni az életéről. Elmesélte, hogyan élte meg azt a pillanatot, amikor a 98 éves, nagyberényi nénivel találkozott. Egy fordulópont.

És ennek a fordulópontnak köszönhetően vált belőle egy olyan ember, aki élő példája annak, hogy amit igazán akarunk, és amiért minden erőkkel küzdünk, elérhető, megszerezhető. Bár a cél eléréséhez sok mindennel kellett szembenéznie. Igazi, az ő szavaival élve, "megszállott őrült" volt.

Az ideológia és az egyház fenntartásai mellett a szakmával is meg kellett küzdenie. Mivel nem tanult néprajzot, nem hitték el, hogy képes lehet egy ilyen gyönyörű tudásanyag megfelelő feltárására, feldolgozására.

"Az élet szcenikai tér." Mit ért ez alatt? Az ember, valamilyen oknál fogva, hívhatjuk isteni beavatkozásnak, vagy sorsnak, de mindig oda kerül, ahol éppen lennie kell, azzal kerül össze, akire éppen szüksége van. Ilyen volt a 98 éves nagyberényi asszony Zsuzsa néninek is. Nélküle nem lenne az, aki.

Az előadás végén csak ültem, és néztem ezt a hölgyet. Két órás előadás volt, és végig csillogó szemmel mesélt. Róla elmondhatjuk, hogy egész életében azzal foglalkozott, amit igazán szeretett. Amikor az imádságok régi felvételeit hallgattuk, akár ima volt, akár siralom, végig mondta a szövegeket, és teljesen elmerülve nézte az öreg kazettalejátszót.

Sokszor én arra sem emlékszem, hogy a múlt héten ilyenkor mit csináltam. Ő pontos dátumokat és neveket mondott folyamatosan. Mikor kérte fel Lajtha László, hogy csatlakozzon a csoportjába, mikor ismerte meg az első imádságot, hogy hívták az olasz vagy éppen a magyar asszonyt, aki ezt az imádságot mondta és még sorolhatnám... :)

Lenyűgözött.

Az előadás végén közölte, hogy még 1,5 könyv tervbe van véve. Kis "reklámként" pedig hozzátette, hogy egyet most adott le a kiadónak. :) Hihetetlen nem?

Amit úgy gondolom, hogy lényeges megemlítenem: akár hívő valaki, akár nem, ezek az imák a mi múltunkat is jelentik. Valaha a mi őseink is ismerték ezeket, mondták ezeket, és továbbadták. bár ma már nem igen nagy divat a régi időkről beszélgetni a nagyival, lehetséges, hogy még ő is emlékszik ezekre a imádságokra... :)

Sosem lehet tudni mit rejt a jövő, ám a múltat annál jobban megismerhetjük.

Készült már Zsuzsa nénivel TV-interjú is. Ha gondoljátok nézzétek meg, érdemes!

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést! :)

Patyi ;)