Mit jelent a szabadság?
Hogy kimondhatjuk minden egyes gondolatunk következmények nélkül?
Hogy bármilyen extravagáns öltözékkel kiléphetünk az utcára?
Hogy ma már nem néznek ki egy utcán váltott csókért?
Hogy azt szeretjük, akit akarunk?
Hogy olyan iskolába megyünk, amilyenbe akarunk?
Hogy oda utazunk, ahova szeretnénk?
Szabadság.
Elgondolkodtató.
Külföldön szeretek könyvesboltokban nézelődni, valahogy más élmény, mint egy itthoni boltban. Különlegesebbek a könyvek talán, vagy csak a borítók szebbek, a kihelyezések megkapóbbak, az akciók megnyerőbbek, nem tudom.
De így találtam rá Cory Leonardo regényére Alastair megmosolyogtató kalandjáról.
" Roses are red
Violets are blue
Cherries are sweet
and Alastair too. "
I am a bird
This is my story.
Hirdeti a könyv fülszövege, amit eddig olvastam el a megvétel pillanatában. Díjnyertes iromány, és amint elkezdtem olvasni, meg is értettem, miért.
Alastair egy jákópapagáj igen erős önérzettel, aki egy állatkereskedés hátsó szobájában kel ki a tojásból nem sokkal testvére, Aggie előtt. Erőteljes személyisége igazi harcias madárrá teszi őt, akit nem lehet csak úgy idomítani és szeretgetni, vagy éppen ápolni. Minden álma, hogy húgával eljusson az igazi hazájába, amit habár még sosem látott, mégis úgy érzi, ismeri. Egy nagy pálmafán szeretne élni, ahol a mindig vidám és kedves Aggie kiélhetné kreatív hajlamait, míg a borongós Alastair könyvek lapjain nyamnyogva tölthetné mindennapjait.
Mert minden papírnak más íze van számára. Attól függően, milyen regény, novella, vers, tudományos mű íródott-e rá.
Ez a történet hihetetlenül különleges,
szerethető,
elgondolkodtató,
édes,
keserű,
néhol félédes,
de sosem száraz.
Mosolyt csal az arcodra,
szeretetről és kitartásról mesél,
családi kötelékekről,
és felteszi a kérdést:
meddig érdemes harcolni?
Igazi élmény.
Örülök, hogy megismerhettem Alastair, Aggie, Fritz és az idős Mrs Plopky történetét.
Puszi,
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése