2019. február 4.

az iskari legendája

Namsara?
Mi az a namsara?
Ki az a namsara?

Amikor először megláttam a borítót, és rajta a hatalmas, számomra ismeretlen szót, érdekelni kezdett a történet. Utánanéztem, hogyan értékelte a külföldi olvasókör – éljen a goodreads –, majd amikor megjelent magyarul, a molyon is kutakodtam.
Régen sem szerettem a fülszövegek olvasását, mert sokszor elárulták a történeteket, vagy épp sugallták a végkifejletet. Ám ehhez a könyvhöz elég volt a fülszöveg első egy-két mondatát elolvasnom, hogy tudjam, el szeretném olvasni.
 „Mindenek ​kezdetén volt Namsara, az égből és lélekből formált ifjú, aki nevetést és szeretetet hozott magával, bárhová ment. Ám ahol fény van, ott sötétségnek is kell lennie – így megjelent Iskari, a vérből és holdfényből formált leány, a pusztító, a halálhozó."


Asha egy fiatal lány, akit egy sárkány örök időkre megjelölt. Az emberek félnek félig égett arcára nézni, mely sérülést az Őssárkány, Kozu okozott. A gyerekkori baleset után vált az iskarivá, a halálhozóvá, a király saját gyilkológépévé. Még egy vadászatról sem tért haza sárkány nélkül, és a történetünk is egy újabb veszélyes vadászattal indul.
Fingaard a drakszorok hazája, kiket a szkrálok nemzettsége szolgál az utolsó sárkánykirálynő uralkodása óta.
Miközben megismerjük az iskarit és Fingaard népét, feltárulnak előttünk az ősi történetek, melyeket a régi időkben minden egyes nap meséltek az emberek, akik a sárkányokkal vállt vállnak vetve harcoltak hazájukért. Ám ezek a történetek ma már tiltottak, mert míg mesélőjükre halált hoznak, a sárkányokat erővel ruházzák fel. És nem utolsó sorban, az Ősisten hitét táplálják.
"az iskari elmesélt neki még egy [...] történetet. Egy lányról, aki bestiákra vadászott, hogy enyhítse a fájdalmat a szívében. És a sárkányról, aki örökre megváltoztatta őt."
Ez a könyv számomra egy felüdülés volt a valós kegyetlenséget és szívtelenséget ábrázoló Vadhattyúk után, amelyet sokáig fogok még emlegetni. 
Belemerültem Asha történetébe és csak úgy faltam a lapokat, egyiket a másik után – néha előre kukkantva, bár tudom, ilyet nem illik. 

Tetszett, ahogyan egy kitalált világ karaktereinek segítségével Kristen Ciccarelli az ember sokszínűségét volt képes ábrázolni, megmutatva, hogy lehet, máshonnan származunk, ugyanolyan értékesek vagyunk. Tetszettek az ősi történetek, amik előbukkantak a történetszálat megszakítva, mégis illeszkedve az eseményekhez. Tetszett, ahogy a tiltott történetekhez újabb és újabb mesék kapcsolódtak, ezáltal a hagyományt nem ápolva, hanem éltetve. Tetszett, ahogyan a főbb szereplők hatottak egymásra, és megváltoztatták a másik hozzáállását a világhoz.
A kedvenc részem azonban az eskü és Willa története.
"A Halál ekkor dermesztő hideggel árasztotta el a szívét, hogy megfagyassza benne a szerelmet – ám Willa nem engedett neki. A Halál ezután emésztő tűzzel próbálta elporlasztani az emlékeit – ám Willa megóvta őket. 
A Halál végül ellenállhatatlan erejű szelet bocsátott rá, hogy átkényszerítse a kapun – ám Willa belekapaszkodott a rácsokba, és nem hagyta magát. 
Így hát a Halál feladta, és otthagyta a nőt a kapuban; azt gondolta, hogy majd az idő megtöri a konokságát. Willa azonban nem rendült meg, egészen addig várt, amíg Elorma leélte az életét, és odalépett a kapuhoz. Abban a pillanatban, hogy meglátta a férfit, Willa elengedte a rácsokat. 
– Mi tartott ilyen sokáig?"
Szép szerelmi elgondolás.

Ami pedig a sárkányokat illeti, róluk mindig az Így neveld a sárkányodat jut eszembe. Ciccarelli sárkányait megismerve felsejlett bennem Fogatlan, és első találkozása a sárkányt ölni képtelen Hablattyal.  

Egy negatívum, amihez a történetnek semmi köze:
A mesélés gördülékenyen haladt – volna, azonban a magyar szerkesztés hagy némi kivetnivalót maga után. Elütések, a szövegben maradt értetlen betűk, szavak, értelmetlen mondatok. Amilyen lendületes volt a történet, egy-egy nyelvi hibába ütközni olyan érzés volt, mintha egy vaskos betonfalba ütköztem volna.

Élvezetes történet,
jó karakterek,
szép mondanivaló.

Nekem tetszett - ha ezt még nem mondtam eleget ;)
Puszi,
Patyi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése