2018. május 31.

+1 klasszikus - pipa!

Be kell valljam, nem olvastam még sok klasszikust.
Jane Austen, őt szeretem.
De hogy az iskolában a kötelezőket? 
Shakespeare, rendben, tőle is olvastam.
Dante.

Ám a regényekben oly sokszor felbukkanó Brontë-nővérektől még egy sort sem.
Úgy döntöttem, hogy ezen változtatok.

Kezembe fogtam a régi könyvet.
Szürke borítóján fekete betűkkel állt az oly sokszor emlegetett cím,
az örök érvényű klasszikus, mely Judy Abbott kedvence:
Üvöltő szelek.

2018. április 6.

Austen-kedvenc

Szeretem Jane Austent.
Az írónőt és a műveit is.
Két kezemen sem tudnám megszámolni, hányszor láttuk itthon a Büszkeség és balítélet filmváltozatát, hányszor "viccelődött" édesapám a rengeteg pletykáktól hemzsegő bállal, hányszor izgultam Elizabeth Bennetért, és az úriember Darcyért, hányszor kuncogtam már előre a jól ismert történet eseményein.
Néztünk mi más Austen regényeket is, ám valahogy egyik sem fogott meg igazán.

Az első Austen regény így kézenfekvően a Büszkeség és balítélet volt, amit olvastam, és rendkívüli élmény volt, ahogyan a regény sorai pontosan megegyeztek a sorozat előmenetelével. A legtöbb részletet majdnem kívülről ismertem, mégis ugyanolyan izgatott voltam minden fordulatnál, mintha először hallanék az adott történésről.

Aztán egy moly.hu kihívás hatására (Fairydust egy rendkívül kreatív elme), amiben ebben a hónapban klasszikusokat ajánlott olvasnom, úgy döntöttem, megpróbálkozok egy újabb Austen irománnyal. 
Az Emmával már korábban próbálkoztam, de őszinte leszek: nem bírtam. Szörnyen idegesítő volt és vontatott számomra - ez van. A Mansfield-i kastély történetét is megismertem már korábban, és Fanny Price szerelmi megpróbáltatásai elragadtattak.

Ám a mostani választottam teljes mértékben levett a lábamról! 

2018. április 5.

a Bábel feszten jártam

Mindig is vonzottak a fesztiválok.
Az igazi felnőtt szórakozás, amivel kecsegtettek. Szülői felügyelet nélkül, azt csinálsz, amit csak akarsz, amikor szeretnéd. 
Ám aztán, valahogy mégsem lettem hatalmas fesztiválpartiarc. 
Igazából, egy fesztiválra sem mentem el úgy, hogy ott is aludtam volna.
De bérletem már volt! Ez valamennyien javít az imidzsemen? 

Viszont nemrég megtapasztalhattam, milyen is, ha az ember teljes egészében részt vesz egy képzeletbeli fesztiválon, ahol dög meleg van, sehol egy árnyék, az őrjöngők felverik a port, a különböző kaják illata száll a levegőm, és mindent műanyagpoharak és a belőlük kiömlött alkohol borít. A fürdési lehetőségekről, és a mosdók higiéniájáról most inkább nem is szólnék ;)

Akkor mégis mi a jó egy fesztiválban?

2018. március 13.

Nyakigláb hosszúlábú apu, avagy egy régi remek

A regényhez mérten itt is próbálják ábrázolni, hogy Judy felnőtté válik, megkomolyodik, "benő a feje lágya", ám ez számomra a könyvben sokkal markánsabban megjelenik a szóhasználatával, körmondataival.

Egyik kedvenc gyerekkori sorozatunk volt Judy Abbott története, A hosszúlábú apu. 
Imádtuk az energikus, cserfes Judy mindennapjait nyomon követni, eleinte nem kedveltük Juliát, mert nagyon fennhordta az orrát, de Sally mindig kis aranyosnak volt titulálva.
És persze ott volt Jervis Pendelton, akiért még a kollégiumi felügyelő is odavolt.

2018. február 19.

Hana. Brady. 1931.

Nem mindig egyszerű szavakba önteni egy könyvélményt.
Van, amikor színtisztán érzem, egy könyv megváltoztatott. Érzem, hogy máshogy tekintek a világra, a nemzetközi szinten történő eseményekre, a külpolitikai ténykedésekre.
Karen Levine Japántól egészen Kanadáig átszeli a világot ebben a történetben, amely minden pontjában a valóságot tükrözi.
Egy kislány történetét tárja az olvasók elé, aki arról álmodozott, hogy egyszer tanár legyen.

Egy cseh kislány élettörténete.
Igaz története,
amely elgondolkodtat,
elszomorít,
és felvilágosít. 
Amely szívhez szól.
Amely megragad.

Név: Hana Brady.
Születési idő: 1931. május 16.

2018. február 12.

"No more Coldwater please", avagy hidegzuhany

Megnyert a cím,
az író különleges neve,
megnyert a borító,
a rövid vélemények,
a fülszöveg.

Ám becsapottnak érzem magam.
Ez a könyv számomra nem számít regénynek, nem tudnám irodalmi kategóriába sem sorolni.
Ez a könyv képes elvenni az embert kedvét is az olvasástól.
Hogy mi hozta ki belőlem ezt a teljesen negatív hozzáállást?

2018. február 8.

Shepherd nem kell, köszönöm

Érdekes, hogy két rendkívül hasonló regény mennyire különböző érzelmeket tud kiváltani az emberből.
Erin Watt The Royals című sorozatának első három részét szó szerint befaltam.
Egyszerűen nem tudtam letenni, csak olvastam és olvastam,
majd tovább olvastam.

Aztán egy rendkívül motiváló molyos játék - Molykalipszis - azt a feladatot adta nekem, hogy depresszió címkével olvassak el egy könyvet.
Így találtam rá Jessica Park nem is olyan régen megjelent könyvére.

2018. január 26.

Royalék bekebeleztek

Mitől lesz jó egy könyv? 
Mitől letehetetlen egy regény?

Az Erin Watt írópáros úgy tűnik, megtalálta a kérdésekre a válaszokat, és közös erővel csigázzák fel olvasókörüket.

2018. január 23.

Két nő a II. világháborúban

Egyszerűen megláttam, és érdekelni kezdett.
Semmit nem hallottam korábban róla, sőt igazából azzal sem voltam tisztában, hogy megjelent.

Aztán elkezdtem olvasni.
Korán keltem, hajnal három körül - nekem ez korán van, és amikor oda jutottam, hogy olvassam a könyvet, egyszerűen nem fogott rá az agyam. Nem tudott lekötni, csak elálmosodtam felette.
A következő nekifutás már kicsit jobb élményt nyújtott - az első két fejezetet letudva, érdekelni kezdett a történet.

A téma a II. világháború, és annak elszánt brit, valamint skót pilótái és kémei.

Elizabeth Wein
Fedőneve: Verity

2018. január 2.

Régi "klasszikusok"

Vége lett egy újabb évnek.
2017.
Rengeteg különleges élménnyel lettem gazdagabb.
Rendkívüli embereket ismerhettem meg.
Voltak pozitív és negatív történések,
tetsző és nemtetsző könyvek.

Az év vége felé haladva két olyan regényt is elolvastam,
amelyet régebben semmilyen körülmények között nem lettem volna hajlandó.
Mert egyszerűen nem érdekeltek.
Akárhányszor mondhatta anyum, vagy épp tesóm,
hogy milyen jók, én nem olvastam el őket.

Ám most valami megváltozott,
és nekikezdtem.
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben,
és Nagy Katalin: Intőkönyvem története.

Az egykori Minerva Nova Kiadó remekei,
amiket mindenkinek nagyon sok szeretettel szeretnék így újévkor ajánlani.
Hogy miért?