2018. augusztus 2.

egy KESERÉDES olvasmányról

Ahogy a polcokon sorakozó könyveken járattam a tekintetem jobbra-balra, egyszer csak két csillogó virágmintát fedeztem fel, amik magukra vonzották a tekintetem. Leemeltem a polcról a könyvet, és az egyáltalán nem hatásvadász cím ellenére is úgy döntöttem, minden előzetes ismerkedés nélkül, elolvasom.
Az első két oldal után már fogtam a fejem. Mi történik? Temetés? Nem esküvő? Egyazon napon? 
Nem értettem, hogy hogy lehet egy anyósjelölt ennyire szívtelen, hogy lehet egy anya ennyire szívtelen. Nem értettem, hogy ki kicsoda, és miért néznek a főszereplőre csúnyán, hogy miért olyan a szülők amilyenek. Semmit sem értettem igazán.
Hogy rendben lesznek a dolgok? Mégis hogyan?

Kerry Lonsdale érzelmi kavalkádot okozott alig pár oldal alatt, és ezzel elérte, hogy legszívesebben azonnal a regény végére lapoztam volna, hogy megtudjam a végkifejletet, mert alig bírtam idegekkel.

2018. július 18.

a Zöldmanzárdos-házról

Mostanában egyre nehezebben megy az olvasás. Ahogy esténként befekszem az ágyba, már csukódik is le a szemem. Bármilyen izgalmas is az éppen aktuális történet, nem tud sokáig ébren tartani.
Ám vannak napok, amikor egy kihívás miatt úgy döntök, mindent félredobok (főleg hétvégén) és belevágok egy-egy könyvbe. 
Például, hogy elolvassak 400 oldalt két nap alatt zöld könyvekből.
Így került a kezem közé Anne Shirley története, akivel már igen régóta ismerjük egymást a filmvászonról, de még nem sikerült megismerkedünk a róla szóló könyvek lapjain.

2018. július 10.

Emmie, én LÁTLAK!

Van egy könyv, amiről már nagyon szeretnék mesélni, nagyon szeretném tudni, hogyan alakul a befejezés, ám közben félek is, hogyan alakul a befejezés. Alig merem olvasni. És mindig kételyek között teszem le.
Ám miközben lassan, de biztosan haladok a végkifejlet felé, egy-két könyvvel pluszként megismerkedem.
Így találtam Terri Libenson rövid olvasmányára is, ami megérdemli a kiemelést.

Invisible Emmie.

Amikor elolvastam a fülszöveget, elképzeltem egy cselekményt, a bonyodalom lejátszódását és a kimenetelt is.

"Két teljesen különböző lány története. Emmie csendes, visszahúzódó, művész-hajlamú, Katie népszerű, társaságkedvelő, sportos. Életük egy napon váratlanul összefonódik, amikor egy bizonyos kínos írást tartalmazó cetli rossz kezekbe kerül…"

Ti is igen könnyen ki tudjátok találni a sztori végét, igaz?
Ha úgy gondolkodtok, ahogy én, akkor viszont nagy meglepetésben lesz részetek!

2018. június 27.

filmes vagy könyves CSÓKOT vegyenek?

Ez az én filmem! 
- gondoltam magamban, amikor elkezdtem nézni a beharangozót.
Egy fiatal lány beleszeret az izompacsirta, idősebb srácba, aki valószínűleg ügyet sem vet rá, csak annyi a közös bennük, hogy a lány legjobb barátja = az izomgyuri öccsével.
Úgy éreztem, a hosszúra nyúlt vizsgaidőszak közben megengedhetek magamnak egy másfél órányi kikapcsolódást, így elkezdtem nézni. 
Az elején hatalmasak nevettem! 
Végül úgy döntöttem, el kell olvasnom a könyvet, ami alapján a film készült, mert volt egy olyan megérzésem, hogy ez a történet kicsit többet rejt magában, mint amit az adaptációban megmutattak.

filmadaptáció VS könyv
A nagy kérdés, igaz?

2018. május 31.

+1 klasszikus - pipa!

Be kell valljam, nem olvastam még sok klasszikust.
Jane Austen, őt szeretem.
De hogy az iskolában a kötelezőket? 
Shakespeare, rendben, tőle is olvastam.
Dante.

Ám a regényekben oly sokszor felbukkanó Brontë-nővérektől még egy sort sem.
Úgy döntöttem, hogy ezen változtatok.

Kezembe fogtam a régi könyvet.
Szürke borítóján fekete betűkkel állt az oly sokszor emlegetett cím,
az örök érvényű klasszikus, mely Judy Abbott kedvence:
Üvöltő szelek.

2018. április 6.

Austen-kedvenc

Szeretem Jane Austent.
Az írónőt és a műveit is.
Két kezemen sem tudnám megszámolni, hányszor láttuk itthon a Büszkeség és balítélet filmváltozatát, hányszor "viccelődött" édesapám a rengeteg pletykáktól hemzsegő bállal, hányszor izgultam Elizabeth Bennetért, és az úriember Darcyért, hányszor kuncogtam már előre a jól ismert történet eseményein.
Néztünk mi más Austen regényeket is, ám valahogy egyik sem fogott meg igazán.

Az első Austen regény így kézenfekvően a Büszkeség és balítélet volt, amit olvastam, és rendkívüli élmény volt, ahogyan a regény sorai pontosan megegyeztek a sorozat előmenetelével. A legtöbb részletet majdnem kívülről ismertem, mégis ugyanolyan izgatott voltam minden fordulatnál, mintha először hallanék az adott történésről.

Aztán egy moly.hu kihívás hatására (Fairydust egy rendkívül kreatív elme), amiben ebben a hónapban klasszikusokat ajánlott olvasnom, úgy döntöttem, megpróbálkozok egy újabb Austen irománnyal. 
Az Emmával már korábban próbálkoztam, de őszinte leszek: nem bírtam. Szörnyen idegesítő volt és vontatott számomra - ez van. A Mansfield-i kastély történetét is megismertem már korábban, és Fanny Price szerelmi megpróbáltatásai elragadtattak.

Ám a mostani választottam teljes mértékben levett a lábamról! 

2018. április 5.

a Bábel feszten jártam

Mindig is vonzottak a fesztiválok.
Az igazi felnőtt szórakozás, amivel kecsegtettek. Szülői felügyelet nélkül, azt csinálsz, amit csak akarsz, amikor szeretnéd. 
Ám aztán, valahogy mégsem lettem hatalmas fesztiválpartiarc. 
Igazából, egy fesztiválra sem mentem el úgy, hogy ott is aludtam volna.
De bérletem már volt! Ez valamennyien javít az imidzsemen? 

Viszont nemrég megtapasztalhattam, milyen is, ha az ember teljes egészében részt vesz egy képzeletbeli fesztiválon, ahol dög meleg van, sehol egy árnyék, az őrjöngők felverik a port, a különböző kaják illata száll a levegőm, és mindent műanyagpoharak és a belőlük kiömlött alkohol borít. A fürdési lehetőségekről, és a mosdók higiéniájáról most inkább nem is szólnék ;)

Akkor mégis mi a jó egy fesztiválban?

2018. március 13.

Nyakigláb hosszúlábú apu, avagy egy régi remek

A regényhez mérten itt is próbálják ábrázolni, hogy Judy felnőtté válik, megkomolyodik, "benő a feje lágya", ám ez számomra a könyvben sokkal markánsabban megjelenik a szóhasználatával, körmondataival.

Egyik kedvenc gyerekkori sorozatunk volt Judy Abbott története, A hosszúlábú apu. 
Imádtuk az energikus, cserfes Judy mindennapjait nyomon követni, eleinte nem kedveltük Juliát, mert nagyon fennhordta az orrát, de Sally mindig kis aranyosnak volt titulálva.
És persze ott volt Jervis Pendelton, akiért még a kollégiumi felügyelő is odavolt.

2018. február 19.

Hana. Brady. 1931.

Nem mindig egyszerű szavakba önteni egy könyvélményt.
Van, amikor színtisztán érzem, egy könyv megváltoztatott. Érzem, hogy máshogy tekintek a világra, a nemzetközi szinten történő eseményekre, a külpolitikai ténykedésekre.
Karen Levine Japántól egészen Kanadáig átszeli a világot ebben a történetben, amely minden pontjában a valóságot tükrözi.
Egy kislány történetét tárja az olvasók elé, aki arról álmodozott, hogy egyszer tanár legyen.

Egy cseh kislány élettörténete.
Igaz története,
amely elgondolkodtat,
elszomorít,
és felvilágosít. 
Amely szívhez szól.
Amely megragad.

Név: Hana Brady.
Születési idő: 1931. május 16.

2018. február 12.

"No more Coldwater please", avagy hidegzuhany

Megnyert a cím,
az író különleges neve,
megnyert a borító,
a rövid vélemények,
a fülszöveg.

Ám becsapottnak érzem magam.
Ez a könyv számomra nem számít regénynek, nem tudnám irodalmi kategóriába sem sorolni.
Ez a könyv képes elvenni az embert kedvét is az olvasástól.
Hogy mi hozta ki belőlem ezt a teljesen negatív hozzáállást?