Elvesztem.
Nem találom a megfelelő szavakat.
Az ihlet elhagyott.
Furcsa olvasmány volt ez a könyv.
Különleges.
Nem mindennapi.
És furcsa.
Igen, tudom, ezt már mondtam, ám ez az első, ami eszembe jut.
Az eddigi regények, amiket olvastam, tudtomon kívül olyan szereplőkkel rendelkeztek, akik valamilyen szinten hasonlítottak rám. Átéltek hasonló élményt. Túljutottak olyan nehézségeken, amiken már én is, vagy amik még pont előttem állnak.
Eddig nem tisztázódott le bennem annyira ez a tény, mint most.
A legutóbbi regény olvasásakor.
Ugyanis - bármennyire is sajnálom a dolgot - alig tudtam olvasni a könyvet.
Különleges nyelvezete volt, amely (gondolom) a fiatalabb korosztályt hívatott az irodalom felé invitálni, engem mégsem fogott meg.
Könnyű olvasmánynak mondanám a mondatok szerkesztési elvét alapul véve.
Ám az alaptörténetet nézve, rendkívül komoly, nehéz témáról kell szót ejteni.