Elvesztem.
Nem találom a megfelelő szavakat.
Az ihlet elhagyott.
Furcsa olvasmány volt ez a könyv.
Különleges.
Nem mindennapi.
És furcsa.
Igen, tudom, ezt már mondtam, ám ez az első, ami eszembe jut.
Az eddigi regények, amiket olvastam, tudtomon kívül olyan szereplőkkel rendelkeztek, akik valamilyen szinten hasonlítottak rám. Átéltek hasonló élményt. Túljutottak olyan nehézségeken, amiken már én is, vagy amik még pont előttem állnak.
Eddig nem tisztázódott le bennem annyira ez a tény, mint most.
A legutóbbi regény olvasásakor.
Ugyanis - bármennyire is sajnálom a dolgot - alig tudtam olvasni a könyvet.
Különleges nyelvezete volt, amely (gondolom) a fiatalabb korosztályt hívatott az irodalom felé invitálni, engem mégsem fogott meg.
Könnyű olvasmánynak mondanám a mondatok szerkesztési elvét alapul véve.
Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában
Hadd legyek őszinte: a borító miatt kezdtem el olvasni.
Már megint ebbe a hibába estem.
A Vörös Pöttyös sorozatból kiindulva egy könnyedebb, vidám véghangú regényre számítottam, ami színfoltja lesz a forró hétköznapoknak.
Ám ez a könyv, számomra semmilyen szemszögből nem Vörös Pöttyös kategória.
Rendben, oké, maximum abból kiindulva, hogy a főszereplők tizenöt évesek. Ennyi.
A történet egy fiú szemszögéből íródik.
Angel Aristotle Mendoza.
Avagy csak simán Ari.
Ari nehezen találja a kapcsolatot a külvilággal, nem szeret igazán ismerkedni, és valahogy másként látja a világot, mint a többi fiatal körülötte. Ez az elgondolás mindaddig megállja a helyét, még meg nem ismeri Dante Quintanát, aki nyitott személyiségével és szeretetreméltóságával Ari első igazi barátja lesz.
Nem tudok nem őszinte lenni veletek.
Nem megy egyszerűen a jópofizás a regénnyel csak amiatt, mert a fő témája a homoszexualitás.
Furcsák voltak a rövid fejezetek.
Néha azt sem értettem, mire gondol Ari. Meg min elmélkedik annyit.
Nem értettem az érveit egy adott gondolatmenet kapcsán.
A balesetes dolgot sem.
A szülőket sem.
És úgy az egész regényt sem.
Természetesen szép gondolat, hogy a homoszexualitást már ilyen korban úgymond "népszerűsítsék", hátha így a világnak felnyílik a szeme arra, hogy a szerelem tényleg milyen sokszínű és sokféle.
De nekem akkor sem jött be.
Meglehetett volna ezt sokkal jobban is írni.
És ami a világmindenség titkait illeti?
Előttem feltáratlanul maradtak.
Sajnos.
Bocsánat.
Remélem a következő regény jobban fog tetszeni.
Puszi,
Patyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése