Egy vándorló palota története

A mai egy igen rendhagyó blogbejegyzésnek számít. :)

Méghozzá azért, mert a kedvenc mesémet szeretném bemutatni Nektek.

A történetet Magyarországon 2005-ben mutatták be.

A nővérem talált rá, és ösztönzött engem és Anyut is arra, hogy menjünk el megnézni a moziban. Így történt, hogy beültünk a szegedi Belvárosi moziba egy régies vetítő terembe és vártuk, hogy elkezdődjön a várva várt movie.

Miyazaki Hayao, A vándorló palota rendezője egy Oscar-díjas japán rajzfilmkészítő.

A vándorló palota pedig jelenleg a Disney által forgalmazott legutolsó, tradicionális animációs technikával készült film.

A megalkotott világ egy varázslatos hely. Nemcsak azért, mert az először megismert kisvárost gyönyörű lankás, hegyes terület veszi körül, hanem mert boszorkányok és varázslók színesítik a mindennapokat. Az ország, melyben főszereplőnk, Sophie lakik épp háborúban áll. Így a kisvárosban rengeteg katona állomásozik, akik miatt nem célszerű fiatal lányoknak az utcán egyedül járkálni.

Sophie egy kalapkészítőben dolgozik, ami a mostohaanyjáé. Kis szobájában ismerkedünk meg vele, amikor épp az aznapi utolsó kalapot készíti és hallgatja a többi lányt a kalapboltban, amint a híres Howl varázslóról beszélnek.

Az a hír járja, hogy Howl elrabolja a gyönyörű lányok szívét.

Sophie viszont se a katonák, se a hírhedt Howl varázslótól nem fél, és útnak is indul, hogy meglátogassa nővérét, aki a város másik végében dolgozik. 


Út közben azonban különleges élményben lesz része. Egy hihetetlenül kék szemű, szőke, fiatal férfi menti meg két katona zaklatásától, akiről később kiderül, hogy varázsló - ugyanis menekülésként a levegőbe emelkednek.

Azonban nem csak a szárnyalás dobogtatja meg Sophie szívét azon a napon, hanem a különleges fiatalember is, aki először vette őt észre igazán, kiemelve a nagy tömegből.

Ám az egyensúly ebben a világban is fent áll: vannak gonosz és jó varázslók,  boszorkányok. Azt mindenki biztosra veszi, hogy a "sötétek" táborát gazdagítja a Puszták boszorkánya. Amikor a kalapboltba zárás után egy pökhendi nő lép be, Sophie megpróbálja kitessékelni az üzletből - ezzel magára haragítva a boszorkányt, aki átkot szór a fiatal lányra.

Az átok, amiről senkinek sem beszélhet pedig nem más, mint hogy egy idős néni lesz belőle. Emiatt pedig el kell hagynia a szülői házat, és hőn szeretett kalapboltját, amit még édesapjától örökölt.

A hosszú út tehát kezdetét veszi.
Egy idős hölgy testébe zárt fiatal lány, aki még sosem volt szerelmes, saját magát csúnyának, és jelentéktelennek gondolja.

Mi lesz, ha összetalálkozik a világ egyik legnagyobb varázslójával, és a szolgálatába áll, mint takarítónő?
Vajon Howl tényleg a gonosz varázslók közé tartozik?
Vajon Sophie képes lesz megszabadulni az őt sújtó átoktól?
Vajon kitalálja mi Calsipher, a tűzdémon és Howl közös titka?

Igen ritkán szeretek embereknek filmeket, meséket ajánlani, mivel mindenkinek annyira más az ízlése, a gondolkodásmódja arról, milyen egy igazán jó film, de ez egy más kategória.

Úgy vélem, ezt a mesét mindenkinek érdemes legalább egyszer megnéznie.

És nem csak a szerelmi szál miatt, ami kialakulni látszik a történetben, nem a cuki kisfiú miatt, aki varázslónak tanul, nem a furcsa kutya miatt, aki alig tud ugatni. Hanem a történet lényege miatt, a történet szíve-lelke miatt.

Azért, amit ad az embernek, amikor megnézni.
Amikor megérzed, hogy bár egy teljesen más világban élnek, nekik is vannak igazi nehézségeik. Ki kell állniuk önmagukért, és egymásért. A családjukért, a barátaikért.
Amikor rájössz, hogy bár sokszor könnyebb magad kivonni dolgokból, és a háttérbe vonulva figyelni az eseményeket, akkor nem is élsz igazán, nem tapasztalod meg azokat a dolgokat, amikre szükséged lehet elkövetkezendő harcaidban.

Szóval, összességében: ajánlom! :)

Remélem, hogy Rátok is olyan hatással lesz az egész történet, a gyönyörű zene, és a szerethető, sosem egyszínű karakterek, mint rám.

Sok puszi,
Patyi ;)

U.i.: továbbiak Miyazaki Hayao-tól itt. ;)