2014. október 27.

Egy idézet...

Most vettem észre, milyen régóta olvasom az adott olvasmányom...
Hát milyen dolog ez? Váratni titeket...
Bocsánat érte! Túl sok most a suli kicsit.

A gondolatom közben épp beléptem a molyra, gyors kihívás-csekkolásra, és akkor ezt a szerencsesütit kaptam:

(Mikszáth Kálmán: Nemzetes uraimék)



Igen, csak késik.

Ám ígérem, már nem sokáig!
Pénteken jövök egy különleges kis regénnyel Charlotte Roth-tól ;)


Addig is...
Jó lapozgatást!


Puszi,
Patyi ;)