2017. február 23.

Hamu, piros, arany, avagy Meyer a harmadikon

Néha nehezen tudom szavakba önteni, hogy egy könyvben éppen mi tetszik.
Hiszen amikor megkérdezik, hogy pontosan mit olvasok, én lelkesen elkezdem mesélni, hogy kiborgokról, farkasokkal keresztezett emberekről, űrhajókról, holdlakókról olvasok. És miközben ömlik belőlem a szó, látom az értetlenség jeleit hallgatóságomon, látom, ahogy megjelenik arcukon a kérdés: "És ebben mégis mi a jó? Ez gagyi, semmi értelme..." 
Pedig igenis is van.

És igenis jó!

Marissa Meyer: Cress

Olvastam már kiborg Hamupipőről, űrhajós Piroskáról, és most elüldözött, holdlakó Rapunzelről.

2017. február 2.

Levél az Írónak

Kedves Böszörményi Gyula!

Habár én nem tudom olyan szépen formálni és alakítani a mondatokat, ahogyan Ön, azért megpróbálom szavakba önteni az érzést, ami a hatalmába kerít, miközben a könyveit olvasom.

Hadd kezdjem azzal a ténnyel, hogy egy Böszörményi-könyv esetében nem az ijedség fog el, mikor meglátom a vastag(abb) olvasmányokat, és nem eltántorítanak az oldalakon átívelő történetek, hanem elszomorítanak: hisz akár több mint hatszáz oldal legújabb olvasmányom Öntől, én többet szeretnék.
Telhetetlen vagyok.
Elnézést.