2014. május 7.

Könyvfesztiváli szerzeményem

Érdekes dolog ez a blogírás, mesélés a különböző könyvekről, szereplőkről, a történetükről, a saját véleményemről, nézőpontomról.
Néha csak úgy jönnek a sorok, és alig bírom megállni, hogy abbahagyjam az írást, és van amikor a rengeteg gondolat egyszerűen nem áll össze egy egésszé.

Ám ma, a második ZH-időszak kellős közepén rám jött a mesélhetnék. Szeretnék Nektek bemutatni egy könyvet, amelyet a könyvfesztiváli sürgés-forgás közepette néztem ki magamnak.

Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!
Ismerkedj vele még ma!
Szerezd be most ;)

A borító.
Először a nagyra nőtt nyuszi tűnt fel. Azután észrevettem az Eiffel-tornyot a háttérben, a körülötte lévő szivecskeszerű vonalakkal. Majd a modern Diadalívet... Oh, Párizs <3
Ebből következtetve arra, hogy a történet a francia fővárosban játszódik, elég hamar az elolvasandó lista élére került ez a számomra eddig ismeretlen szerzőtől származó regény.

Az írónő.


Marie-Aude Murail 1954. május 6-án született egy Le Havre elnevezésű francia városban. Édesapja költőként, édesanyja pedig újságíróként dolgozott, így mondhatjuk: az írás a vérében van.
A Sorbonne-on eltöltött egyetemi évei alatt rengeteg rövid kisregényt jelentetett meg.
1989-ben adta ki első sorozatát, amely során Emilien Pardini tinédzser éveit követi nyomon. Ezt a regénysorozatot követték a Nils Hazard könyvek, amelyekben egy egyetemi tanár old meg rejtélyeket.
Könyvei, sorozatai nagy sikert arattak. Különböző díjakat nyert velük mind Franciaországban, mind külföldön.
2004-ben megjelent, Simple (Lakótárs kerestetik!) című regényének német fordítása elnyerte a legjobb fordítás díjat.




A történet és szereplők.
Főszereplőink a Maluri testvérpár, Barnabé és Kléber.
Barnabé, becenevén Sutyi, értelmi fogyatékos már születésétől fogva. Édesapja igen nehezen viseli fia ezen "betegségét", így egy szerinte megfelelő intézetben, a Malicroix-ban helyezi el.
Kléber az érettségi előtt áll. Annak ellenére, hogy igen helyes, és okos is, még sosem volt barátnője. Ez az egyik dolog az életében, amin változtatni szeretne.
Ám emellett elhatározza azt is, hogy kihozza bátyját az őrültek számára fenntartott létesítményből, és összeköltözik vele a nagy-nagynénikéjüknél. Bár az ötlet jó, az idős rokon mégsem bizonyul megfelelő lakótársnak, így a két fiú új apartman után néz Párizs utcáin.

A regény másik szála egy kis párizsi lakásban játszódik, ahol egy lány és három fiú lakik együtt: Aria, a barátja, Emmanuel, az öccse, Corentin, és Enzo. A négy fiatal lakásában még üresen áll két szoba, méghozzá a két legrosszabb, mivel maguknak választották ki a kis apartman legjobbjait.
Hírdetésükre egy ígéretesnek tűnő hívás érkezik egy testvérpártól, akik szeretnék megnézni a még kiadó két szobát.

Vélemény.
Az alaptörténet egy fiatal, érettségi előtt álló fiú és értelmi fogyatékos testvérének életét hivatott bemutatni.
Ám a könyv ennél sokkal több. Megtudjuk milyen nehéz is együtt élni egy „debil” ember, egy fiúval, aki a három évesek szintjén van, és a legjobb barátja egy nyúl, Pupák úr, akit mindig mindenhová magával visz. 
A történések viszont nem állnak meg egy szállnál. Amint Kléber és Sutyi új albérletbe költöznek, megismerhetjük a kis lakás lakóinak is életét, betekintést nyerhetünk életükbe.
Tetszett a könyv. Minden részlete.
Nem volt benne nagy romantika, pont annyi volt, amennyi kellett.
A két testvér, és lakótársaik kapcsolatának alakulása tökéletes alapként szolgált a könyvnek.

Igen kényes témát taglal, mégis úgy érzem, hogy bár kicsit rózsaszín köntösben, mégis jól ábrázolta. Igen, vannak emberek, akik értelmi fogyatékosok, és igen, ezek az emberek ugyanolyan értékesek, mint mi, csak annyi a különbség, hogy ők egyszerűségében látják a világot: a barátságot, a szerelmet, a gonoszságot. 

Állítólag semmi sem egyszerű, vagy talán mégis? Lehet, hogy csak mi bonyolítjuk túl a dolgokat?


Marie-Aude regénye különleges, és nemcsak írásmódja, hanem a taglalt témája miatt is.
Alig várom, hogy egy újabb könyvét olvashassam.

Ismerkedjetek meg Ti is a francia szerzőnővel, illetve Sutyi és Pupák úr kalandjaival!

Puszi,
Patyi ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése