Hosszas kihagyás után egy olyan történetet szeretnék bemutatni, ami egy számomra eddig olvasatlan írótól származik. Egy írótól, aki kicsit több, mint 10 éve jelentette meg első könyvét Papírsárkányok címen, és hatalmas sikert aratott vele.
Egy olyan könyv kerül most bemutatásra, ami igen érdekesen ábrázolja a világot, az embereket, karakterek, eseményeket.
Különleges élmény volt olvasni.
1965-ben született Kabulban, Afganisztánban. Édesapja az afgán Védelmi Minisztériumban dolgozott, édesanyja pedig tanárként tevékenykedett a fővárosban.
7 éves korában édesapja áthelyezése miatt Párizsba költöztek. Bár szándékukban állt visszaköltözni szeretett hazájukba, ezt a vágyuk az afgán háborúk megakadályozták.
Később továbbköltöztek az Egyesült Államokba, San José-ba, ahol a ma már íróként ismertté vált Khaled Hosseini először a Santa Clara Egyetem biológia, majd a Kaliforniai Egyetem általános orvos szakát végezte el.
Ezek után Los Angelesben praktizált. Bár csak 2004-ig dolgozott orvosként, a segítségnyújtás ma is élete fontos részét képezi: megalapította a "The Khaled Hosseini Foundation"-t, amely az afganisztáni emberek életét hivatott támogatni, segíteni.
A kis bemutató után, térjünk át Hosseini eddig megjelent három könyve közül az egyikre:
A történet egy számomra érdekes felütéssel kezdődik.
Később továbbköltöztek az Egyesült Államokba, San José-ba, ahol a ma már íróként ismertté vált Khaled Hosseini először a Santa Clara Egyetem biológia, majd a Kaliforniai Egyetem általános orvos szakát végezte el.
Ezek után Los Angelesben praktizált. Bár csak 2004-ig dolgozott orvosként, a segítségnyújtás ma is élete fontos részét képezi: megalapította a "The Khaled Hosseini Foundation"-t, amely az afganisztáni emberek életét hivatott támogatni, segíteni.
A kis bemutató után, térjünk át Hosseini eddig megjelent három könyve közül az egyikre:
És a hegyek visszhangozzák
Egy édesapa, becses nevén Szabúr mesél két gyermekének, Abdullah-nak és Parinak esti mesét. Egy történetet egy divről, aki elragadta a szegény faluból a kisgyerekeket. És egy apáról, aki nem adta fel a reményt, hogy újra láthatja kisfiát, akit a divnek adott, hogy megvédje többi gyermekét.
Bár az első oldalak különleges, természetfeletti lénnyel tarkított történetet mesélnek el, maga a könyv teljes mértékben a valós világban játszódik. Néha talán túl reális is.
Megismerjük egy különleges család minden tagjának történet. A legboldogabb emléküktől a legszomorúbbik, a legmegbotránkoztatóbb tettüktől a legnemesebbik.
Minden fejezet 1-1 illető, vagy néha 2, egymáshoz nagyon közel álló személy életének alakulását mutatja be.
Az első két fejezetben megismerhetjük Abdullah és Pari, a két összenőtt testvér szívszaggató elszakadásának előzményét.
A harmadik fejezet Parvana, Szabúr második feleségének életét ábrázolja a nő szemszögéből. Egy nő szemszögéből, aki egész életében gyönyörű nővére árnyékában élt. Egy nő szemszögéből, aki életének nagy részét beteg testvére ápolással töltötte. Egy nő szemszögéből, aki ugyanabba a férfiba szeretett bele, mint elképesztően szép nővére.
A negyedik fejezetben Parvana bátyja, Nabi meséli el, mik is történtek vele, amióta elhagyta húgait, és a fővárosba, Kabulba költözött. Levelében, amit barátjának szán, leírja, miként került a Vahdati házaspárhoz, milyen érzelmek fűzték a háziasszonyhoz, hogy pontosan mi is a történt a kis Parival, miután az apja, Szabúr eladta a gazdag házaspárnak. Elregéli egész életét, és utolsó kívánsága az, hogy barátja keresse fel Parit, bárhol is legyen, és mesélje el neki igaz élettörténetét.
Az ötödik fejezet főszerepjőit Nabi leveleiben még kisfiúként ismerjük meg. Timur és Idrisz mindig is testvérként tekintett egymásra. Együtt nőttek fel, és családostul költöztek az Egyesült Államokba. Amikor az afgán háborúk után visszatérnek hazájukba, látva a rombolást, Idrisz segíteni szeretne a bajbajutottakon. Timur viszont inkább a külsőségekért rajong: ő meg akarja nyerni az embereket, valamint apja kérésére visszaszerezni a most orvosok, segítségnyújtók által lakott régi otthonuk.
A hatodik fejezetben Nila Vahdati életét ismerhetjük. Egy interjú során meséli el, milyen is volt az élete, mik történtek vele.
A hetedik fejezet egy újabb családi szálat hoz napvilágra. Szabúr és Parvana gyermeke, Abdullah és Pari mostohatestvére, Ikbal és fia, Golam élete kerül terítékre.
Majd a nyolcadik fejezetben megismerkedünk Nabi levelének címzettjével, Markosz Varvarisz gyerekkorával, különleges szerelmével, Thaliával, és felnőtt életének alakulásával.
A kilencedik és egyben utolsó fejezet főszereplője pedig a könyv elején megismert Abdullah kislánya, Pari.
A könyv szerkezeti felépítése után, beszéljünk kicsit a történetről.
A családi szálak néha kuszának tűntek, de ha szántam fél percet a belegondolásra, azonnal megvilágosodtam, és már tudtam is, hogy kiről van szó. Ám Khaled Hosseini számíthatott arra, hogy a sok rokoni kapcsolat zavaró lehet, így általában kisegíti az olvasót egy-két elhintett névvel a történetfolyam során, amely visszautal egy korábbi, ismertebb, többször elhangzott szereplőre, kimentve az olvasót a lapozgatástól: "ez meg kinek a kije is?"
Hogy mi tetszett a könyvben?
Ahogy már mondtam, minden fejezet egy-egy, vagy néhol két, egymáshoz kötődő ember élettörténetét meséli el.
Ám ezek a "mesék" nem csak azt tartalmazzák, hogy: született, anyja neve, apja neve, lakóhelye, foglalkozása, felesége, gyerekei. Minden rész akár egy külön könyv is lehetne. A szereplők érzelmeiről, belső vívódásairól ír, miközben azt is bemutatja, hogyan viszonyulnak mások, a körülöttük álló személyek a dolgaikhoz.
Bár néha úgy éreztem a könyv túl reális, túl sok fájdalmas, szomorú képet mutat be, összességében mégis azt mondanám, hogy egy igen nagy hatású könyv, fontos mondanivalóval.
Annak ellenére, hogy ilyen sok rokoni kapcsolat, családi szál, és különböző emberi történet van benne, a regény fővonala a testvéri összetartozás, a testvéri szeretet, és egymáshoz tartozás volt számomra.
Abdullah és Pari kapcsolata végigvezet minket az egész történeten. Az emberek, akik bemutatásra kerülnek, valamilyen szinten mindig kötődnek hozzájuk, az életükhöz.
Az tudom csak biztosra, hogy ez a könyv... Ez a regény, könyv a javából.
Bemutatja az embereket, a fejlődésüket, a változásukat különböző történések hatására, a gondolkodásmódjuk alakulását, a testvérek, családi iránti kötődésüket.
Annyi mindent, és mégsem éreztem úgy, hogy "túl sok, elég lett volna, ha csak erről meg erről ír".
A sok életút végül összefonódik, összetalálkozik a könyv végén, keretként zárva le a történetet. Nem úgy értem ez, hogy "véletlenül" az összes szereplő egyszerre megy Olaszországba, és a találkozik a Szent Péter Bazilika előtti téren. Nem.
Úgy értem az összetalálkozást, hogy minden egyes szál, amely bemutatásra került a történetben, a sok-sok megtudott információ, értelmet nyer.
Nem volt olyan gondolatom, hogy "őt vajon miért mutatta be?"
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik kicsit komolyabb, elgondolkodtatóbb művel szeretnének megismerkedni.
Azoknak, akik szeretik, ha egy könyvnek igazi, az élethez kapcsolódó mondanivalója van.
És azoknak, akik el tudják fogadni, hogy az élet olyan, amilyen: nem mindig jó, néha lehet rossz, de attól még ez AZ élet, és így kell szeretni, így kell belőle kihoznunk a legtöbbet, a legjobbat, és a legszebbet.
És hogy pont miért ez a könyv címe?
Olvassátok el, és megtudjátok ;)
Puszi,
Patyi ;)
Bár az első oldalak különleges, természetfeletti lénnyel tarkított történetet mesélnek el, maga a könyv teljes mértékben a valós világban játszódik. Néha talán túl reális is.
Megismerjük egy különleges család minden tagjának történet. A legboldogabb emléküktől a legszomorúbbik, a legmegbotránkoztatóbb tettüktől a legnemesebbik.
Minden fejezet 1-1 illető, vagy néha 2, egymáshoz nagyon közel álló személy életének alakulását mutatja be.
Az első két fejezetben megismerhetjük Abdullah és Pari, a két összenőtt testvér szívszaggató elszakadásának előzményét.
A harmadik fejezet Parvana, Szabúr második feleségének életét ábrázolja a nő szemszögéből. Egy nő szemszögéből, aki egész életében gyönyörű nővére árnyékában élt. Egy nő szemszögéből, aki életének nagy részét beteg testvére ápolással töltötte. Egy nő szemszögéből, aki ugyanabba a férfiba szeretett bele, mint elképesztően szép nővére.
A negyedik fejezetben Parvana bátyja, Nabi meséli el, mik is történtek vele, amióta elhagyta húgait, és a fővárosba, Kabulba költözött. Levelében, amit barátjának szán, leírja, miként került a Vahdati házaspárhoz, milyen érzelmek fűzték a háziasszonyhoz, hogy pontosan mi is a történt a kis Parival, miután az apja, Szabúr eladta a gazdag házaspárnak. Elregéli egész életét, és utolsó kívánsága az, hogy barátja keresse fel Parit, bárhol is legyen, és mesélje el neki igaz élettörténetét.
Az ötödik fejezet főszerepjőit Nabi leveleiben még kisfiúként ismerjük meg. Timur és Idrisz mindig is testvérként tekintett egymásra. Együtt nőttek fel, és családostul költöztek az Egyesült Államokba. Amikor az afgán háborúk után visszatérnek hazájukba, látva a rombolást, Idrisz segíteni szeretne a bajbajutottakon. Timur viszont inkább a külsőségekért rajong: ő meg akarja nyerni az embereket, valamint apja kérésére visszaszerezni a most orvosok, segítségnyújtók által lakott régi otthonuk.
A hatodik fejezetben Nila Vahdati életét ismerhetjük. Egy interjú során meséli el, milyen is volt az élete, mik történtek vele.
A hetedik fejezet egy újabb családi szálat hoz napvilágra. Szabúr és Parvana gyermeke, Abdullah és Pari mostohatestvére, Ikbal és fia, Golam élete kerül terítékre.
Majd a nyolcadik fejezetben megismerkedünk Nabi levelének címzettjével, Markosz Varvarisz gyerekkorával, különleges szerelmével, Thaliával, és felnőtt életének alakulásával.
A kilencedik és egyben utolsó fejezet főszereplője pedig a könyv elején megismert Abdullah kislánya, Pari.
A könyv szerkezeti felépítése után, beszéljünk kicsit a történetről.
A családi szálak néha kuszának tűntek, de ha szántam fél percet a belegondolásra, azonnal megvilágosodtam, és már tudtam is, hogy kiről van szó. Ám Khaled Hosseini számíthatott arra, hogy a sok rokoni kapcsolat zavaró lehet, így általában kisegíti az olvasót egy-két elhintett névvel a történetfolyam során, amely visszautal egy korábbi, ismertebb, többször elhangzott szereplőre, kimentve az olvasót a lapozgatástól: "ez meg kinek a kije is?"
Hogy mi tetszett a könyvben?
Ahogy már mondtam, minden fejezet egy-egy, vagy néhol két, egymáshoz kötődő ember élettörténetét meséli el.
Ám ezek a "mesék" nem csak azt tartalmazzák, hogy: született, anyja neve, apja neve, lakóhelye, foglalkozása, felesége, gyerekei. Minden rész akár egy külön könyv is lehetne. A szereplők érzelmeiről, belső vívódásairól ír, miközben azt is bemutatja, hogyan viszonyulnak mások, a körülöttük álló személyek a dolgaikhoz.
Bár néha úgy éreztem a könyv túl reális, túl sok fájdalmas, szomorú képet mutat be, összességében mégis azt mondanám, hogy egy igen nagy hatású könyv, fontos mondanivalóval.
Annak ellenére, hogy ilyen sok rokoni kapcsolat, családi szál, és különböző emberi történet van benne, a regény fővonala a testvéri összetartozás, a testvéri szeretet, és egymáshoz tartozás volt számomra.
Abdullah és Pari kapcsolata végigvezet minket az egész történeten. Az emberek, akik bemutatásra kerülnek, valamilyen szinten mindig kötődnek hozzájuk, az életükhöz.
Az tudom csak biztosra, hogy ez a könyv... Ez a regény, könyv a javából.
Bemutatja az embereket, a fejlődésüket, a változásukat különböző történések hatására, a gondolkodásmódjuk alakulását, a testvérek, családi iránti kötődésüket.
Annyi mindent, és mégsem éreztem úgy, hogy "túl sok, elég lett volna, ha csak erről meg erről ír".
A sok életút végül összefonódik, összetalálkozik a könyv végén, keretként zárva le a történetet. Nem úgy értem ez, hogy "véletlenül" az összes szereplő egyszerre megy Olaszországba, és a találkozik a Szent Péter Bazilika előtti téren. Nem.
Úgy értem az összetalálkozást, hogy minden egyes szál, amely bemutatásra került a történetben, a sok-sok megtudott információ, értelmet nyer.
Nem volt olyan gondolatom, hogy "őt vajon miért mutatta be?"
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik kicsit komolyabb, elgondolkodtatóbb művel szeretnének megismerkedni.
Azoknak, akik szeretik, ha egy könyvnek igazi, az élethez kapcsolódó mondanivalója van.
És azoknak, akik el tudják fogadni, hogy az élet olyan, amilyen: nem mindig jó, néha lehet rossz, de attól még ez AZ élet, és így kell szeretni, így kell belőle kihoznunk a legtöbbet, a legjobbat, és a legszebbet.
És hogy pont miért ez a könyv címe?
Olvassátok el, és megtudjátok ;)
Puszi,
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése