2014. április 14.

Eltérve az átlagostól

Nem vagyok filmkritikus, sem Szirmai Gergely, hogy filmekről mondjak véleményt, ám ma valahogy nem tudok ellenállni a késztetésnek, hogy egy film apropóján írjak Nektek.
Félre ne értsétek a dolgot, nem azért írok róla, mert annyira fantasztikus volt a film, vagy mert épp teljesen bele vagyok zúgva a főszereplő banda egyik/mindegyik tagjába, vagy mert a mostani kedvenc számom pont ment a filmben, stb. Egyik sem igaz ezek közül.

5 fiú. Egy tehetségkutató. Egy különlegesnek mondható csoportösszerakás. Egy banda, amely híressé vált Angliában kevesebb, mint fél év alatt. 
Egy fiúcsapat, amely 2 év után hatalmas, világ körüli turnén vett részt.
Egy fiúcsapat, amit minden országban ezrek vártak sikongatva, sírva, megőrülve.
Egy fiúcsapat, amely nagyobb sikert ért el fennállásának eddig rövid ideje alatt, mint a Beatles valaha.
Egy fiúcsapat, amely igen nagyrészt a rajongóinak köszönheti fennállását, első albumát, és világhírűvé válását.

ONE DIRECTION
Igen, jól láttátok a hatalmas betűket, és a csodaképet. A film, amit megnéztem One Direction: This is us.

Mikor először láttam, hogy moziba kerülnek a fiúk, nem hittem a szememnek. Rendben, én is hallottam pár számukat addig, és nem mondanám, hogy nem tetszettek, de hogy film róluk? Miről is szólhat ez a film? 5 beképzelt srácról, akik csak úgy zsebelik be a pénzt az értük rajongó kiscsajoktól a plakátokkal, uzsisdobozokkal, meg pár koncertjükkel?
És ekkor kerestem rájuk először.


Honnan jött ez a banda?

Az öt fiú: Niall Horan, Zayn Malik, Liam Payne, Harry Styles és Louis Tomlinson 2010-ben még csak nem is ismerte egymást. Mindannyian az álmuk megvalósításáért jelentkeztek az angol X-faktor.
Az álmuk pedig az volt, hogy énekesek legyenek.
Bár Liam már egy korábbi szériába is jelentkezett, fiatal (14 éves) kora miatt Simon Cowell nem engedte tovább az élő show-ba.
A rákövetkező évben azonban minden megváltozott.
Egyéni énekesekként egyikük sem jutott be az adásba, ám épp indulás előtt egy ismeretlen férfi egyenként szólította ezt a ma már sokezer, talán több millió lány által imádott ötöst Simon Cowell-hez. Azt a lehetőséget kapták, hogy bandaként, együtt folytassák tovább az X-faktort.
A harmadik helyig jutottak.


Világhírűek

Az X-faktor után sokan kérdezték, vajon mi lesz a fiúkkal. Ők sem tudták még akkor, hogy a rajongóik már megkezdték a munkát. A One Direction fanjai elkezdtek Twitter-en beszélni a fiúkról, megosztani a fellépéseiket a híres show-ban, képeket töltöttek fel róluk és így jutott el az 5 fiatalból álló banda híre az Egyesült Királyságtól egészen Japánig.
Ahogy a film során a fiúk többször is elmondják: "nekünk vannak a legjobb rajongóink".
Elképesztő volt látni, ahogy Martin Scorsese fog velük kezet, és dícséri meg őket, valamint azt is, ahogyan Cristiano Ronaldo-val fociznak a hatalmas stadionban.

Ám bármilyen sokat is tettek értük ezek a rajongók, bármilyen sokat is köszönhet nekik a One Direction, nem tudom felfogni, hogy lehet ezt kibírni.

A filmről

A This is us során egy világkörüli turnénak lehetünk belső szemlélői.
Láthatjuk, amint a fiúk napról napra újabb és újabb országokat, államokat járnak be, több ezer rajongót üdvözölve, és még többet hátrahagyva.
Ahogyan Olaszországban, Veronában várták őket a rajongók... Nem hittem a szememben. Teljesen ellepték a teret. És ahogy Liam leengedte a kezét, elhalkultak, majd pedig felemelte, és minden egyes ember a téren eszeveszett sikítozásba, ordítozásba kezdett.
Eszméletlen volt.

Ez a jó szó erre az egészre: eszméletlen.

A fiúkról

Nem vagyok egy nagy "fanja" a mai énekeseknek. A legtöbb számomra beképzelt, öntelt egyén, akik nem érdemelnek figyelmet tőlem. Eddig őket sem méltattam figyelemre.
Örülök, hogy megnéztem a filmet, mert egy-két dologról megváltozott a véleményem.
A filmből az derül ki, hogy élvezik az életet. Folyamatosan utaznak, és bár távol vannak a családjuktól, öten olyanok egymásnak, mint a testvérek (állításuk szerint), így sosincsenek egyedül. Amikor kedvük van gördeszkáznak a leendő koncert helyén, vezetik a fura kocsikat, amiket ott találnak, elrohangálnak a rájuk vigyázó biztonsági örök elől, egymást kukában tologatják, és hasonló, fiataloktól teljesen normális dolgok.
A koncerteken nincs koreográfiájuk, mert nem szeretnek táncolni, csak állnak, sétálgatnak, néha futkározna, és integetnek, énekelnek. Vagy épp egy szál gitárral, ülve adják elő egy-egy szerelmes számukat.

És a nézők, a főleg lány rajongók, odavannak értük. Volt, aki sírt, aki hatalmas lendülettel fordult hátra, és ölelte meg a mögötte lévőt, aki táblát tartott "Zayn, Marry Me" felirattal, és még sok sorolhatnám. Egy dolog viszont közös volt bennük: mindenki énekelte a szöveget.

Összességében három dolog maradt meg bennem nagyon ebből a filmből.
Az egyik, ami minden fiú szájából egyszer elhangzott, a mi lett volna ha. Mi lett volna, ha valamelyikük nem jön el az akkori X-faktor meghallgatásra? Mi lett volna, ha valamelyikük nem társul a csapatba? Mi lett volna, ha nem vállalják el a csapatban továbbjutást?
Hiszen ők is emberek, normális emberek, akik gondolkodnak a "ha" lehetőségén. Csak néha a sok-sok rajongó láttán elfelejtjük, hogy ők is teljesen átlagos emberek, talán egy kicsit több szerencsével, mint az átlag.

A második mozzanat a koncertek és nézők száma volt. A One Direction 130 koncertet adott le, és a legnagyobb koncertjükön, Mexikó városban 65 000 ember várta őket. Még egyszer le kell írnom, mert egyszerűen hihetetlen, 65 000 ember. És mindegyik tudta a dalszövegeket!

Az utolsó, és egyben záró gondolatom pedig Liam egyik gondolatmenete volt. Arról beszélgetett a filmkészítőkkel, hogy mi a helyzet a lányokkal, a jövővel, majd ugyanez a téma feljött egy tábortűz körül is. És tudjátok mit mondott a srác, a négy legjobb barátja körében, a srác, akiért lányok milliói rajonganak, a srác, akit rengeteg másik srác hihetetlenül irigyel?
Azt mondta, hogy már várja azt, amikor ez az egész lecseng, és visszatérhet a normális élethez, megtalálja a párját, egy lányt, aki nem a nagy felhajtás miatt választja őt, összeházasodnak és gyerekeik lesznek.

Érdekes film volt. Ettől még nem leszek One Direction rajongó, de az biztos, hogy más szemmel nézek erre az öt flótásra, akikért az egész világ rajong.

Nemsokára egy könyvvel térek vissza!

Puszi,
Patyi ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése