2016. november 8.

Piros, Európa, kiborg, vagyis...?

Sorozatból sorozatba keveredem.
Bár ez manapság már nem nehéz, amennyi sorozat megjelenik a különböző kiadók gondozásában.
Most épp egy második részt kezdtem el olvasni, amit még korábban sokszor emlegetett nekem a nővérem, de valamiért nem kezdtem bele.
Aztán egyik héten, mikor épp indultam volna a suliba, és már befejeztem a megnyerő Jackson fiú kalandjait, egy újabb olvasmány után kutattam. És megtaláltam Marissa Meyer Holdbéli krónikák című sorozatának második részét.
Míg az első rész főszereplője a kiborg köntösbe bújt Hamupipőke volt, a második rész egy másik régi mesebeli karaktert állított a reflektorfénybe.

2016. november 1.

Riordan sorozatremeke

Az úgy volt, hogy elértem az utolsó fejezethez.
És nem akartam elolvasni. 
Nem akartam, hogy vége legyen, és befejeződjön a történet. 
Nem akartam lezárást.
Féltem, hogy mi lesz velem nélkülük, de tényleg.

Percy.
Annabeth.
Grover.
Tyson.
Nico.

Mindannyian az életem részévé váltak.
Minden nap új eseményeket tudtam meg kalandjaikból, és nehézségeikből, és minden nap szurkoltam nekik a továbbjutásért, a győzelemért.

Két napig csak az ágyam mellett hevert a regény, és nem olvastam. 
Pedig eddig nem telt el úgy nap, hogy ne olvastam volna. Visszaszoktam arra, hogy a metrón állva is elővettem a könyvet és olvastam. Mindegy volt, hogy csak egy megállót megyek vagy többet. Hazafelé is olvastam, miközben sétáltam.
Néha végigpásztáztam az utat "aknák" után kutatva, majd megnyugodva merültem vissza a görög mitológiával átitatott regény soraiba.

Őszinte leszek Veletek.