2018. július 18.

a Zöldmanzárdos-házról

Mostanában egyre nehezebben megy az olvasás. Ahogy esténként befekszem az ágyba, már csukódik is le a szemem. Bármilyen izgalmas is az éppen aktuális történet, nem tud sokáig ébren tartani.
Ám vannak napok, amikor egy kihívás miatt úgy döntök, mindent félredobok (főleg hétvégén) és belevágok egy-egy könyvbe. 
Például, hogy elolvassak 400 oldalt két nap alatt zöld könyvekből.
Így került a kezem közé Anne Shirley története, akivel már igen régóta ismerjük egymást a filmvászonról, de még nem sikerült megismerkedünk a róla szóló könyvek lapjain.

2018. július 10.

Emmie, én LÁTLAK!

Van egy könyv, amiről már nagyon szeretnék mesélni, nagyon szeretném tudni, hogyan alakul a befejezés, ám közben félek is, hogyan alakul a befejezés. Alig merem olvasni. És mindig kételyek között teszem le.
Ám miközben lassan, de biztosan haladok a végkifejlet felé, egy-két könyvvel pluszként megismerkedem.
Így találtam Terri Libenson rövid olvasmányára is, ami megérdemli a kiemelést.

Invisible Emmie.

Amikor elolvastam a fülszöveget, elképzeltem egy cselekményt, a bonyodalom lejátszódását és a kimenetelt is.

"Két teljesen különböző lány története. Emmie csendes, visszahúzódó, művész-hajlamú, Katie népszerű, társaságkedvelő, sportos. Életük egy napon váratlanul összefonódik, amikor egy bizonyos kínos írást tartalmazó cetli rossz kezekbe kerül…"

Ti is igen könnyen ki tudjátok találni a sztori végét, igaz?
Ha úgy gondolkodtok, ahogy én, akkor viszont nagy meglepetésben lesz részetek!