2018. július 18.

a Zöldmanzárdos-házról

Mostanában egyre nehezebben megy az olvasás. Ahogy esténként befekszem az ágyba, már csukódik is le a szemem. Bármilyen izgalmas is az éppen aktuális történet, nem tud sokáig ébren tartani.
Ám vannak napok, amikor egy kihívás miatt úgy döntök, mindent félredobok (főleg hétvégén) és belevágok egy-egy könyvbe. 
Például, hogy elolvassak 400 oldalt két nap alatt zöld könyvekből.
Így került a kezem közé Anne Shirley története, akivel már igen régóta ismerjük egymást a filmvászonról, de még nem sikerült megismerkedünk a róla szóló könyvek lapjain.

L. M. Montgomery: Anne otthonra talál 🌳

A történet egy kis falu bemutatásával indul. Avonlea hasonlít az itthoni falvakhoz: megvannak a pletykás öregasszonyok, a szomszédfigyelő rendszer, és a kedves, dolgos emberek, akik ha ki is beszélik egymást, sosem halasztanak el segítséget nyújtani.
Marilla és Matthew Cuthbert pedig - amennyire a faluban lehetséges - kettesben úgy határoz, örökbe fogad egy gyermeket. 
Így ismerkedünk meg az árva Anne Shirley-vel, akinek onnantól kezdve, hogy megjelenik a történetben, be nem áll a szája. És ez nem túlzás!
Ahogy olvastam a szóáradatait, néha azon kaptam magam, hogy félig kikapcsolt az agyam, és csak olvasom, olvasom, mint ahogy Matthew csak hallgatta, hallgatta a kislány szövegelését. Rettentő sokat tud beszélni... Rettentő sokat.

Be kell valljam, én sem vagyok piskóta. Elég rendesen tud járni a szám. Úgyhogy ezek a részek elgondolkodtattak, milyen lehet a körülöttem élőknek, amikor csak mesélek, és mesélek, és mesélek, meg még mindig mesélek. Kezdem sajnálni őket... ;)

Ám a sok beszéd ellenére is, és a hosszúra nyúlt, romantikus leírásokon túl, örülök, hogy elolvastam.
Mert jobban megismertem Anne-t, és Marillát, nagyon is megszerettem a hallgatag Matthew-t, és a versengős Gilbertet. 
A történet számomra kissé nehezen indult be, ám a végére bepörgött és az események (a korábbi haladáshoz képest) csak úgy száguldottak. Anne kislányból nagylánnyá, kis felnőtté serdült, és habár szószátyársága megmaradt, mondhatjuk, hogy szépen kikupálódott.

Örülök, hogy zöld könyv kihívásban vettem részt, és elolvastam ezt a kis regényt, 
mert számos kellemes emlékkel lettem gazdagabb.

Ismerkedjetek meg Ti is Anne történetével, lapon és a filmvásznon egyaránt!

Puszi,
Patyi ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése