2016. október 27.

Perszeusz, a megnyerő

A sorozatok megosztják az embereket.
Van, aki szereti a folytatásos regényeket, van aki ki nem állhatja őket.
Én valahol a kettő között állok.
Néha annyira üdítő elolvasni egy egyrészes irományt. Megismerni a szereplőket, megszeretni őket, együtt átélni a történéseket, amelyeknek minden egyes részére emlékszem. Mert igen.
Bármilyen szörnyen is hangzik, előfordul, hogy mire egy sorozat harmadik részéhez érek, az apró momentumok bizonyos részei elvesznek az olvasás során. Pedig lehet, hogy fontos elemei lesznek még az elkövetkezendő történéseknek. Persze, nemcsak a könyvek száma meghatározó egy sorozatban, hanem a részek között eltelt idő is.

Na de, miért is hoztam fel most ezt a témát?
Mert most egy sorozatot olvasok.
Méghozzá egy olyan sorozatot, aminél amint elolvasom az egyik részt, már veszem is kézbe a következőt. A történet néha-néha alkalmaz visszacsatolásokat a múltbeli eseményekhez, amelyekkel feleleveníti a már átélt izgalmakat, és lehetőséget ad a regény teljes egészének átlátására, élvezetére.

2016. október 7.

Amikor egy titok feltárul

Legutóbb úgy kezdtem a bevezetést, hogy minden anyummal kezdődött.
Most is kezdhetném pont így.
Hihetetlen egy nő, az biztos.
Arany keze van, vagy nem tudom, hogy csinálja.
Szóval, hozott nekem egy könyvet, ami szerinte érdekes lehet.
Ő még nem olvasta.
Kapta valahonnan.

Első gondolat?
A borítója szép.
Majd a fülszöveget is elolvastam - igen, komolyan! - és a sztori is érdekelni kezdett.

Felvittem a szobámba, de aztán valahogy elmaradt az olvasása.
Azt hiszem, helyette inkább egy Jane Austen könyvet kezdtem el, az Emmát - amit még azóta sem sikerült elolvasni, mert nem bírom Emmát. Na mindegy, ez most nem lényeges.

Aztán egyik délután, amikor épp készültem vissza az egyetemre egy rövid hétvégi otthonlét után, elkezdtem kutakodni a könyvek között.
Mit olvassak?
Mit olvassak?
Semmit nem találtam, ami megfogott volna. Aztán apum mondta, hogy ő nemrég olvasott egy jó könyvet, ami szerintem tetszene nekem.
És odaadta ugyanazt a regényt, amit anyától kaptam.

Hogy is van a dalszöveg?
Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen?
Én azt akartam, hogy csak menjen és menjen!

2016. október 3.

Perseus bemutatkozik

Minden anyummal kezdődött.
Vagyis pontosítva anyum legújabb olvasmányával. Ugyanis egy igen különleges könyvet kezdett el olvasni - állítása szerint -, ami kifejezetten emészthető stílusban tárja olvasója elé a görög mitológia kesze-kusza történeteit Kronosztól Zeuszon át egészen Dionüszosz isteni mivoltáig.

Annyit áradozott arról, hogy milyen jól meg van írva, mennyire tetszik neki a nyelvezet, és hogy szerinte a magyar mondákról is rendkívül hasznos lenne egy ilyen stílusú olvasmány...
Kíváncsi lettem.
Tudom, aki kíváncsi, hamar megöregszik. Úgyhogy gyorsan elkezdtem olvasni, mert én nagyooon hamar meg fogok öregedni.

Rick Riordan:  A villámtolvaj

Be kell valljam, engem mindig is vonzott egy kicsit a görög mitológia. Még emlékszem, amikor a gimiben kiadtak a témáról ajánlott olvasmányokat. Elolvastam őket. És ez nagy szó, mert habár olvasni szeretek, a kötelezők mégsem nyertek meg sosem. Valahogy nehezen értelmeztem őket. Ámde Kronosz története, ahogy titánból letaszított apává lett gyermekei által, akiket befalt, hogy uralmát megszilárdítsa... Azért ez már valami!
A görögök tudtak egy s mást!

Percy Jackson neve úgy vélem, már sokatoknak ismerős.