Vajon mitől lesz egy könyv jó?
Vajon hogyan választják ki, hogy megjelenjen e magyar fordításban vagy sem?
Vajon milyen szempontok alapján lesz belőle Vörös Pöttyös?
Amikor A hamis herceggel ismerkedtem, megláttam egy másik könyvet is, ami különlegesnek ígérkezett. Megtetszett a fülszövege, bár nem igazán tudtam elképzelni, hogy a leírtakból hogyan alakulhat ki izgalmas történet.
Ám mielőtt tovább haladnánk, egy kicsit megállnék a fülszöveg résznél.
Nagyon sokáig nem olvastam el a könyvek hátoldalán található leírásokat. Manapság is sokszor elkerülöm őket, mert általában a regény felének eseményeit leleplezik a leendő olvasó előtt. És így, előre lelőve a fele poént, és izgalmat, valahogy elveszik a könyv egy részét.
Az igazi megismerkedést, a felfedezést. Azt az érzést, amikor azt mondhatod: "Igen, ezt tovább kell olvasnom!"
A ma bemutatásra kerülő regény egyik pozitívuma a fülszövege.
Ugyanis a könyv kb. első 15 oldalát írja csak le! És ez annyira jó!
Igen, felfedi a történet kezdetét, de nem tárja olvasója elé a további izgalmakat, hagyja, hogy megismerkedjen velük a megfelelő időben. :)
Szóval, máris pozitív kezdettel indítunk.
És hogy mi ez a könyv?
Egy sorozat első része - bár ez szerintem senkinek sem meglepő :)
A sorozat címén nem változtattak, nem fordították le. Study.
Bevezető kötete pedig:
Maria V. Snyder: Poison Study - Méregtan
 |
| Ne hagyd ki! Megéri! Szerezd be gyorsan! ;) |
A borító
Az ok, amiért két különböző borítót is betettem igen egyszerű.
Egy kis érdekesség a kezdetekhez :)
Mindig szeretem megnézni, milyen más lehetőségek voltak egy kiadásnál.
Habár az első sem tökéletes a titokzatos, vörös köpenyt viselő lánnyal, aki egy középkori kastélybelsőhöz hasonló lépcsőn tart felfelé, ám jobban illik számomra a történethez, és az egész könyvhöz, mint a második.
Mégis. A zöldes borító, amely a magyar kiadást is díszíti elnyerte a tetszésem, és rávett, hogy elolvassam a könyvet.
Nektek melyik tetszik jobban?
A kezdetek
Egy kitalált világban találjuk magunkat, egy Ixia nevű állam területén, amely élén Ambrosius Parancsnok áll, és amely mindennapjait a Viselkedési Kódex szabályozza. Ez a bizonyos törvény szabja meg, hogy minden gyilkosságot gyilkossággal kell sújtani - a szemet szemért elv alapján.
Ám a Kódex egy olyan törvényt is magába foglal, amely alapján az épp következő halálraítéltnek kell felajánlani a Parancsok ételkóstolójának posztját.
A soron következő pedig Yelena.
Yelena nem tagadja, hogy megölte Reyadot, és amennyire ez lehetséges, emelt fővel várja a kivégzését.
Amikor egy évnyi börtön után koszosan, büdösen, meggyötörten, és valamilyen szinten beletörődötten elindul utolsó útjára a cellájából, Valek színe elé vezetik.
Valek a Parancsnok jobb keze. A személyes orgyilkosa, hogy pontos legyek. Ő segítette a Parancsnokot az állam élére - ő felelt az ellenfelek megmérgezésért, kivégzésért, azért, hogy ne okozzanak semmilyen problémát.
A béke bekövetkezte után a vezető életének megóvásáért felel, így ő tanítja be az ételkóstolókat is a feladatra. Megismerteti őket a mérgekkel, azok ízével, illatával, minden egyes ismertető jegyével.
Yelena elfogadja a kínálkozó lehetőséget, és ezáltal a Parancsnok ételkóstolójává válik.
Már maga a foglalkozás is halálos veszélyeket rejt. Ám Yelena életét más tényezők is fenyegetik.
Például Brazell, a meggyilkolt Reyad édesapja, aki Ixia egyik kerületének tábornoka, és minden forrását beveti, hogy Yelenát eltegye láb alól.
Elég érhető indokkal: nem akarja fia gyilkosát élve látni.
Emellett Valek sem piskóta! :)
Igazi mestergyilkos, aki már a megegyezés utáni első adandó alkalommal megmérgezi Yelenát a bizonyos Pillangó Porral. Erre a méregre minden reggel megkapja az ellenszert, ha jelentkezik nála, és rendesen végzi a dolgát. Ha nem kapja meg, másfél napon belül szörnyű kínok között hal meg.
Valamint az ételkóstoló betanítása is komoly veszélyeket hordoz - Yelenának minden mérget meg kell ismernie, kívülről-belülről. Az első méreg, amelyet Valek megismertet vele a Kedves.
Ha ennek a mellékhatásait túléli, folytatódik a kiképzés.
Most itt álljunk meg egy szóra.
Felkeltette már az érdeklődésetek a könyv?
Nekem már itt is nagyon tetszett!
Nézzük, hogy miért. ;)
A szereplők
Nem sokszor mondható el egy könyvről, hogy a szereplők igazi karakterek. Tudjátok vannak a szokásosak: a nagyon rosszfiúk, a nagyon helyes rosszfiúk, az eszméletlenül helyes rosszfiúk, aztán a "hihetetlenül szexi, de nem is tud róla" lányok, a "butácska, de titokban zseni" lányok, meg ilyenek.
Na, itt nem ez a helyzet!
Yelena igen erős női karakternek mondható. Vannak saját gondolatai!
Természetesen nem csak ezért, de már ez is valami.
A háttértörténetét folyamatosan ismerjük meg a regény során, elénk tárulnak mindazok a szörnyűségek, amelyek megestek vele.
Érdekes szál ez a történetben, ahogyan egyre jobban kibontakoznak előttünk az események közötti összefüggések.
Valek az igazi rosszfiú szerepét is kaphatta volna, munkájából, úgynevezett szakmájából adódóan, ám mégsem így lett. Nekem az tetszett benne a legjobban, hogy olyan jó beszólásai voltak.
Ahogy Yelenával csipkelődtek, a könyv egyik csúcspontja volt!
Bevallom őszintén, én is imádok csipkelődni, és ha valaki veszi a poént...! Annyira jó móka! :)
Igazából ők a főszereplőink. Ám egy-két mellékszereplőt is mindenképpen ki szeretnék emelni. Olyan sok mindenkit megkedveltem ebben a regényben!
Például Ari. A nagybátyó szerepében, aki mindig megvédelmezi a barátait, és kiáll értük.
Vagy Maggs. A gonosznak tűnő, igen rosszindulatú, házsártos szolgáló a régi királyi kastélyban. Bár őt megkedvelni azért nem kedveltem meg, mégis színesebbé tette a történet előrehaladtát.
Aztán ott van Janco! A kedvencem. A poénjai, a nézései, mozdulatai... Az igazi fénypont a könyvben számomra! Amint megjelent, már nem bírtam abbahagyni a mosolygást!
Az események
Semmiképp nem volt unalmas könyv!
Mindig történt valami, és a "csak előrevetítő" fülszövegnek köszönhetően meglepetések is értek.
Nem szeretném elkotyogni a jó dolgokat, a rejtélyeket, titkokat, múltbeli eseményeket, vagy épp a szerelmi szálakat, úgyhogy haladjunk is tovább az egyik leglényegesebb pontra. ;)
Értékelés
Az első, ami eszembe jutott, mikor letettem a könyvet az volt, hogy igazi Vörös Pöttyös!
Ennek a kifejezésnek minden pozitív velejárójával.
Olvasása során izgultam, hogy mi fog történni. Nem érdekelt, hogy egy fejezetnek vége lett, és már hajnal van, és aludnom kéne, csak haladtam tovább a történettel, és vártam az újabb eseményeket.
Én hajlamos vagyok a remegésre is izgulás során, és ennél a könyvnél ez újra jelentkezett, amikor egy új rejtélyre, titokra derült fény. A "jaj, anyám, mi lesz most?" érzés. Állati! :)
Aztán a kétfajta vicces jelenetek.
Amikor például Janco volt soron, vagy épp Valek és Yelena vívott szópárbajt volt, hogy felkuncogtam, vagy azon kaptam magam, hogy kicsit fáj az arcom, mert vigyorgok, mint a tejbetök. :)
Valamint, amikor azért kellett mosolyognom, mert annyira gagyi volt a történés. Előfordul az ilyen, na! De ez is egy kicsit Vörös Pöttyös vonás szerintem: a gagyi szerelmes jelenetek :)
Amikor TudjukKi bevallja, hogy szereti TudjukKit, akkor azért az poén... Vicces volt. Olyan, "ez most komoly?" érzéssel :)
Szóval eddig izgalmas, és szórakoztató.
Ami pedig a lezárását és a végét illeti...
Kifejezetten szeretem az ilyen végkifejleteket. Amikor egyszer úgy érzi az olvasó, hogy valamire választ kapott, hogy volt értelme elolvasni a könyvet, mert új tudásra tett szert, másodszor pedig izgatottan várja, hogy mit hozhat a következő kötet.
Ha egy mondattal kéne leírnom, akkor valami ilyesmi lenne:
Egy olyan élménnyel lettem gazdagabb, amely új kérdéseket vetett fel, kibővítette a látóköröm, és felcsigázott az elkövetkezendők megismerésére!
Olvassátok el, és ismerjétek meg Ti is! ;)
Puszi,
Patyi ;)
U.i.: Úúúgy örülök, hogy végre egy könyv újra ennyire tetszett! :) Tényleg igazi élmény volt az olvasása, és szívesen mondom, hogy olvassátok el, minden gagyi jelenete ellenére is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése