2019. február 25.

micsoda báj!, avagy az első Asher

A könyvek különleges szerepet töltenek be az életemben.
Olyan élethelyzetekben találnak meg, amikor nagy szükségem van rájuk, és amikor egy-egy jól irányzott üzenettel, tökéletesen megfogalmazott mondattal elgondolkodtatnak, és új irányba terelnek.
Erősen megmaradt bennem az érzés, amikor Agatha Christie-től olvastam Az óriás kenyerét, és amikor az első regényemet fejeztem be Kazuo Ishiguro tollából. De nemcsak azok a történetek is adnak valami pluszt, amiket sokan lenéznek, hiszen „gagyi romantikusok”.
Számomra sokkal többet jelentenek.

Bárki bármit mondhat Jay Asher legújabb magyarul megjelent regényére, többek között azt is, hogy szép a borítója, vagy hogy csöpögősen romantikus csalódás.
Nekem ez a karácsonyi hangulattal fűtött, megkapó borítóval megjelentett regény egy igazán kedves emlék marad, hiszen bebizonyítja, hogy a szerelem nem mindig olyan, mint a filmekben látjuk, vagy ahogy a sok egyéb romantikus regény lapjain olvassuk.
Egy varázslatos karácsonyi regény sok-sok égbetörő fenyőfával, amik rengeteg család életét teszik boldoggá.


Amikor megjelent Jay Asher tollából a Tizenhárom okom volt, nem mertem elolvasni. Hiszen tudtam, hogy mire volt a főszereplőnek tizenhárom oka, és féltem. A mai napig félek belekezdeni, mert - nem tudom, Ti hogy vagytok vele - rám minden regény igen nagy hatással van. Így amikor ezt a megjelenést felfedeztem a Könyvmolyképző honlapján, úgy éreztem, eljött az én időm.

Ez a regény egy fenyőfa árusítással foglalkozó család egyetlen lányáról szól. A család számára a hálaadás és karácsony közötti időszak a legfontosabb. Sierra édesapja és édesanyja pont egy dolgos decemberi időszakban akadtak egymásra, és szerencsére történetük boldog véget ért – házasság, gyermek, hepiend.
Ám amikor a lányuk serdülőkorba ér, és a fiúk elkezdenek érdeklődni iránta, édesapja minden tőle telhetőt megtesz, hogy eltántorítsa őket számára örökké kicsi lányától.

What Light - Micsoda fény! egy rendkívül bájos, mosolyra késztető történet, ami karácsonyi csodákat, jó poénokat, és vicces beszólásokat tartogat a lelkes olvasó számára.
Eközben pedig elgondoltatja arról, hogy ítélkezni a megfelelő információk birtokában szabad csak, mert néha a bizony egy rossz pletyka megnehezíti mások egész életét.

Amit pedig én ebből a regényből tanultam? Az a romantikus részekhez kapcsolódik... 😉
"- Hagyd a racionalitást! - szól közbe. - Az eszed nem tudja, mire van szükséged valójában."
Puszi,
Patyi ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése