Minden anyummal kezdődött.
Vagyis pontosítva anyum legújabb olvasmányával. Ugyanis egy igen különleges könyvet kezdett el olvasni - állítása szerint -, ami kifejezetten emészthető stílusban tárja olvasója elé a görög mitológia kesze-kusza történeteit Kronosztól Zeuszon át egészen Dionüszosz isteni mivoltáig.
Annyit áradozott arról, hogy milyen jól meg van írva, mennyire tetszik neki a nyelvezet, és hogy szerinte a magyar mondákról is rendkívül hasznos lenne egy ilyen stílusú olvasmány...
Kíváncsi lettem.
Tudom, aki kíváncsi, hamar megöregszik. Úgyhogy gyorsan elkezdtem olvasni, mert én nagyooon hamar meg fogok öregedni.
Rick Riordan: A villámtolvaj
Be kell valljam, engem mindig is vonzott egy kicsit a görög mitológia. Még emlékszem, amikor a gimiben kiadtak a témáról ajánlott olvasmányokat. Elolvastam őket. És ez nagy szó, mert habár olvasni szeretek, a kötelezők mégsem nyertek meg sosem. Valahogy nehezen értelmeztem őket. Ámde Kronosz története, ahogy titánból letaszított apává lett gyermekei által, akiket befalt, hogy uralmát megszilárdítsa... Azért ez már valami!
A görögök tudtak egy s mást!
Én először a könyvből készült mozifilm révén találkoztam vele, és nem igazán nyert meg magának a sztori. Mégis azt kellett konstatálnom, hogy rengeteg fiatalabb korú (főképp fiú) jön megvenni ezt a könyvet a Könyvfesztiválon vagy épp a Könyvhéten. És hogy Rick Riordan másik sorozata is igen nagy sikernek örvend.
Nem teljesen értettem, mit szeretnek rajta.
És nem is állt szándékomban kideríteni.
Egészen anyu megnyilvánulásaiig.
Maradjunk annyiban, elültette a fülemben a bogarat.
Hogy mit kell tudni a Percy Jackson sorozat első részéről?
Kérem alássan, anyunak teljes mértékben igaza volt.
A könyv nyelvezete könnyed, humoros, élvezetes. Olyan, mintha élő szóban hallgatnám, ahogy a tizenkét éves Perseus Jackson elmeséli eddigi élettörténetét.
A felütés, ahogyan kiszól az olvasóhoz, azonnal megnyert magának, és azon kaptam magam, hogy a nem bírom ki, hogy ne olvassam kicsit a metrón, habár az emberek csakúgy tolongtak, és alig tudtam úgy olvasni, hogy a könyvnek ne - meg mellesleg nekem se - essen bántódása.
Percy egy jófej, nagydumás krapek, aki szimpatikus hozzáállásával, és lezser dumájával a könyvhöz szegezett.
Ehhez hozzáadódik a kissé szerencsétlen karakter, Grover aranyossága, ahogyan minden tőle telhetőt megtesz, vagyis megpróbál megtenni legjobb barátjáért.
Valamint az eszes Annabeth csöppet nagyképű karaktere.
És ami a történet fő témáját illeti: a sokszínű görög mitológia.
A regény magában hordozza azt a rengeteg kis történetet, amelyek mindegyike a nagytudású görögöktől ered isteneikről, akik néha elkalandoztak, és amely kalandokból félvér gyermekek születtek.
Hogy mik a félvérek?
Félig emberek, félig istenek.
Hogy ez nem lehetséges?
Ez lehet, hogy így van.
Viszont ez egy remek fantasy.
Izgalmas kalandokkal.
Szimpatikus karakterekkel.
Fordulatokkal.
És igazi egyéniséggel.
Van viszont egyetlen egy dolog, amit meg kell jegyeznem.
Nem mondom, hogy negatívumként, csak ki kell írnom magamból.
Rick Riordan amerikai regényíró.
A történet Amerikában játszódik.
Ahol az olimposzi istenek laknak.
És ahol az összes létező félvér él.
Igen.
Pontosan.
Amerika a középpontban.
A megvalósult álmok országa.
Úgy bírom az amerikaiakat! Imádnak a középpontban lenni.
Szólni kéne nekik, hogy amúgy Magyarország a világ közepe, na de ... ;)
Lényeg a lényeg.
Imádtam Percy első kalandját, és már olvasom is a másodikat, ami az első pár oldal alapján hasonlóan remek, és vicces nyelvezettel, valamint nagyszabású kalandokkal teszi színesebbé a mostanában egyre hidegebb hétköznapokat.
Csak ajánlani tudom.
De komolyan!
Hamarosan újra jelentkezem.
Puszi,
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése