Sulijegyzetekből Nyitótánc

Nemrég újra belefutottam egy Aranymosásos regénybe. Emlékeztek még a pályázatra? A kezdetekkor írtam néhány beküldött írásról, köztük Tavi Kata: Sulijegyzetek című művéről.
Már akkor nagyon tetszett, amikor még csak egy fejezetet ismertem, ám ma már három fejezetre bővült a repertoár. Igazán nem is tudom szavakba önteni, hogy mit gondolok erről a könyvről. Már az első rész is teljesen beszippantott, azonnal tovább akartam olvasni. És most még ez a kettő? Egyszerűen hihetetlenül jók!
Hogy mi az okom arra, hogy erről meséljek? A könyv ősszel meg fog jelenni a Könyvmolyképző Kiadónál Nyitótánc címen.


Először is idézzük fel együtt a kis történetet!

Gimnázium? Új épület. Idegen osztálytársak. Rettegett matek. Ismeretlen második nyelv. Kémia vegyületek. Fizikai kísérletek. Tánctörténeti ismeretek. Kosaras fenegyerekek.

A rengeteg félelem ellenére Kárpáti Lilla elmondhatja magáról, hogy élete álmát valósítja meg a középiskolában: táncosnak tanul. A kissé különc, mégis szeretnivaló osztálytársak, illetve az óvodai „szerelem-félesége”, a kosaras Krisztián szórakoztatóvá, néha idegtépővé, fárasztóvá, és feledhetetlenné teszik mindennapjait.

Ahogy már említettem, eddig három fejezet látta meg a napvilágot. Az írónő blogján az első kettőt teljesen megszerkesztett formában olvashatjátok, míg az Aranymosás pályázat honlapján az eredeti iromány olvasható. Egy-két különbség található bennük, ám ami a legfontosabb: a megnyerő írói stílus mindegyiken átüt.
Legszívesebben ez lenne a következő olvasmányom! (Miért nem jelent még meg?!)

Az előző bejegyzésben meséltem az egyik kedvenc részemről, a hipermarket könyvespolcánál játszódó jelenetről. Ez semmit sem veszített a népszerűségéből az én szememben, ám a harmadik fejezetben is lett egy kedvenc részem: Krisztián tollkérése! :) Minden egyes mondatnál mosolyra húzódott a szám az olvasás közben, ám ennél a jelenetnél már vigyorogtam. Azokról meg még nem is beszéltem, amikor hangosan felröhögtem! :)

Ha egy mondatban kéne ajánlom, azt hiszem valami ilyesmit mondanék:

Egy üdítő, szórakoztató, magával ragadó történet, amelyben a 14 éves Kárpáti Lilla középiskolai éveinek pozitív és negatív élményeinek elmesélésére vetemedik. Egy Vörös Pöttyös fiatalos, vicces, elgondolkodtató, letehetetlen írói stílussal fűszerezve!

Oké, eggyel több mondat, de ez is túl tömör, annyi mindent tudnék még mondani... :)

Azt pedig ki sem tudom fejezni, hogy mennyire örülök annak, hogy az Aranymosás pályázat lektorai is felismerték ennek a romantikus regénynek a nagyszerűségét!

És végül térjünk a lényegre:
Ismerkedjetek meg Ti is Tavi Kata történetével és várjuk együtt a megjelenést!
Nem fogjátok megbánni! ;)

Puszi,

Patyi ;)