2013. szeptember 3.

Egy kis boldogsághormon

Mindenki életében történnek olyan dolgok, amelyektől úgy érezzük, egy részünk elveszett. Valahol a hosszú úton, amely az életünk, rengeteget nyerünk, de majdnem annyit veszítünk is. Sokszor nehéz feldolgozni az eseményeket, és legszívesebben elmenekülnénk a valóság elől.
Nekem már kétszer történt ilyen esemény az életemben, amely elől elbújtam volna, amelynél legszívesebben visszaforgattam volna az idő kerekét.
Már egy ideje könyvet sem tudtam fogni a kezembe. És nem azért, mert nem volt egy darab sem a közelemben. Egyszerűen nem ment. Akárhányszor a kezembe fogtam egyet, és elkezdtem olvasni, az agyam kattogni kezdett minden máson, csak a regényre nem tudtam figyelni.
Aztán megkezdődött az iskola, mint mindenkinek. Nekem is voltak/vannak vele gondjaim. Főleg a kiiratkozással az előző sulimból. A mostani pedig még azért zavaros, mert új. Majd belejövök!
Az első hetekben valahogy vissza kell rázódni az iskolás mindennapokba. Ma reggel még a tévében is ezt hallgattam, amikor ébredezni próbáltam, több-kevesebb sikerrel.
Na de, már ezer éve meséltem újabb könyvről, és nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig várattalak Titeket!

Az a könyv, amely valamennyire vissza tudott húzni a merengésből, a folyamatos rossz gondolatoktól, és a szomorú egyhangúságból Sarah Addison Allen egyik csodaszép regénye. Bár még nem értem a végére, de attól csapjunk bele a lecsóba!

Most biztos akartam lenni benne, hogy jó lesz a könyv, amit elolvasok, így meglestem a fülszöveget. Az alapján megtudhatjuk, hogy a főszereplőnk, Josey Cirrini egy kisváros lakója, amelyet az édesapja virágoztatott fel. Amíg ő sötét hajú és szemű, világos bőrrel, az édesanyja egy igazi déli szépség, amelyet általában hangoztat is.
A szomorúság elől az édességben találja meg hű társát, és fel is halmoz belőle rengeteget a titkos szekrényében. Ám egyik reggel egy különös jövevényt talál a rejtekhelyen. A városka egy rossz hírben álló lakosa költözött be oda átázott ruhákban.
Della Lee megjelenése a színfolt a történetben, ugyanis bár Josey nem veszi észre, folyamatosan segíti a lányt, és egyengeti az útját.

Ami engem meglepett az a másik női szereplő, Chloé története. Nem gondoltam, hogy lesz még egy szál a történetben. Hogy róla mit kell tudni? Szó szerint vonzza a könyveket. A regények, legyenek romantikusak, klasszikusok vagy épp kalandtörténetek, mindig akkor jelennek meg előtte, amikor szüksége van rájuk. Bárcsak ilyen könnyű lenne könyvhöz jutni! :)
És hogy ki a titokzatos adományozó? Vagy az egész varázslat?

Úgy vélem, az egész történetet átszövi egy kicsit a varázslat. Nem úgy, hogy vannak fogtündérek, meg kis manók, hanem a szellemiségében.

Sarah Addison Allen könyve nemcsak a gyönyörű borító vagy épp az édességről árulkodó címe miatt fogott meg.
Bár, ahogy már mondtam, még nem olvastam el a könyvet, Josey karaktere az elejétől kezdve felkeltette a figyelmemet. Szerintem a legtöbb ember szeretne megfelelni a szüleinek, és szeretné, ha figyelnének rá. Josey pont ilyen. Kiskorában, hogy magára hívja elhidegült szülei figyelmét, hatalmas hisztiket csapott. Ám az édesapja halála után valami megváltozott benne. A régen okozott fájdalmakat mind el akarta tüntetni.
Így bármit is kér tőle az anyja, Margaret, ő megteszi. A napirendjét teljes mértékben az anyja állítja össze, aki meg van győződve róla, hogy Josey-nak minden megadatott, ami neki nem. Az biztos, hogy nem egy igazi anyatípust láthatunk benne, ám remélem megtudjuk majd miért olyan, amilyen.



De térjünk át a fiúkra kicsit!
Három komolyabb férfi szereplő is van a regényben: Adam, Jake és Julian. Mindhármuk egy külön kategóriába sorolható, érdekes háttértörténetekkel, amelyek szerethetővé, izgalmassá, és valamilyen szinten elgondolkodtatóvá teszik Sarah Addison Allen regényét.

Hogy mi a tömör véleményem? Egy szerethető, kedves, elgondolkodtató, az élet problémáit ábrázoló regény, amelyet az eddigi olvasás alapján ajánlanék elolvasásra.
Engem kihúzott a szomorúságból.

A következő bejegyzéssel, ígérem, nem várok ennyit. Köszönöm, hogy még most is nézegetitek a blogot! <3

Puszi,
Patyi ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése