Harc a természettel a józan észért

Mostanában nem sok időm jutott az olvasásra.

Nem tudom, miért.

Készültem a feladataimra, szervezkedtem, és mire estére hazakerültem, már olyan fáradt voltam, hogy nem volt erőm bekapcsolni a gépemet, és a szerkesztést olvasgatni.

Aztán ma felébredtem, és úgy éreztem, Ennyi volt! Nem bírom tovább! El kell olvasnom a hátralévő oldalakat!

Még majdnem a könyv fele hátravolt, mégis befejeztem.

És nem bántam meg.

Becca Fitzpatrick: 

Black Ice - Tükörjég

A történet a wyomingi hegyekben játszódik, ahol Britt és legjobb barátnője, Korbie a tavaszi szünetet tervezik eltölteni.

Eleinte Britt csak azért választotta Idlewilde-ot a szünidő helyszínének, hogy élete első szerelmével, Korbie bátyjával, Calvin-nal tölthesse a szabadnapokat. Ám a közös napok igen kínosnak ígérkeznek a durva szakítás után - Calvin egyetemre ment, majd telefonon szakított a lánnyal.

A könyv már Britt és Calvin első találkozásakor megnyert magának, ugyanis nem bírtam visszafojtani a hangos nevetést, ahogyan Britt próbált trükközni az exe előtt, hogy menőnek és teljesen "továbblépettnek" mutassa magát.

"– Akkor nincs állandó barátnőd? – Nem bírtam ránézni, de mérhetetlenül büszke voltam magamra, amiért sikerült teljesen hétköznapi hangnemben megkérdezni. Azt mondtam magamnak, nem érdekel, mi a válasza; sőt, ha továbblépett, az szabad utat jelent a számomra, hogy én is kövessem a példáját.

– Miért? – bökött meg. – Neked van barátod?

– Hát persze.

– Aha, hát persze – horkantott. – Korbie elmondta volna.

Nem hátráltam meg; titokzatosan felvontam a szemöldökömet.

– Hiszed vagy sem, vannak dolgok, amiket Korbie nem árul el neked.

Calvin homloka ráncba szaladt.

– Ki az? – kérdezte idegesen; láttam rajta, hogy gondolkodik, higgyen-e nekem.

Egy hazugságot úgy lehet jóvátenni, hogy nem tetézzük. Én mégis megtettem.

– Nem ismered. Nemrég költözött ide."

Aztán megjelenik Mason. A kiszemelt álpasi, aki igen megfelelőnek bizonyul a feladatra: magas, izmos, helyes, jófej. (Ilyen pasi nekem is eljátszhatná az álpasi szerepét... Hupsz:))

Ám minden rosszra fordul, amikor Britt és Korbie elindul Idlewilde felé a hegyre és viharba kerül. Az autó egy darabig bírja a megpróbáltatásokat, majd feladja a működést, rákényszerítve a lányokat, hogy menedék után nézzenek.

Hosszú séta után, melyet a jeges szélben, és hatalmas hóesésben tesznek meg, megérkeznek egy kunyhóhoz. Az ajtót két férfi nyitja ki, és az egyikük nem más, mint a titokzatos álpasi, Mason.

A történet bonyodalma itt kezdődik meg, ugyanis Mason és társa, Shaun foglyul ejtik a két lányt, és Britt hazugságának köszönhetően, mely szerint úgy ismeri a helyet, akár a tenyerét, arra kényszerítik, vezessék le őket a hegyről.
Britt egy kisebb hazugsággal megmenti Korbie-t a több órás meneteléstől az akkor már szakadó hóban, és fagyban, így egyedüli túszként indul el a két bűnöző társaságában az elhagyatott kunyhóból.

Becca Fitzpatrick regénye igen izgalmas főszállal rendelkezik.
Britt az egész történet során fejlődik, alakul, megérik a főhősnő szerepére.
Amíg a regény elején egy olyan lányt ismerünk meg, aki mindenben az édesapjára, valamint a bátyjára támaszkodik, ahogy haladunk előre a történetben egyre magabiztosabb lesz. Kiállja a kitartás és bátorság próbáját, miközben minden percben az életéért küzd.

Mason karakterén sokáig nem tudtam kiigazodni - nem tudtam, hogy most ő akkor jó-e, vagy éppen rossz, esetleg ő a főnök a bűnöző kettősben, vagy a háttérbe húzódó második.

Maga a történet nemcsak arról számol be Britt szemszögén keresztül, hogyan is próbálja meg levezetni a lány a két törvényen kívülit a hegyről, hanem arról is, milyen lelki megpróbáltatásokat él meg az út során - hogyan éli meg a vonzódást egyik fogvatartója iránt, miközben magam sem tudja: a Stockholm-szindróma jelentkezik nála, vagy valódi érzéseket táplál egy bűnöző iránt?

És a karakterek megismerésén, folyamatos fejlődésén és alakulásán túl még egy krimi szálat is kapott a regény, amely az egészet még izgalmasabbá teszi. Folyamatosan éberen tartott, próbáltam én is összerakni a kockákat, a történéseket. Rájönni, mégis kinek hihetek, kinek nem.
Kiben bízhatok, kiben nem.

Becca Fitzpatrick írói stílusa már a Csit, csitt sorozatban is tetszett, ám ez a könyv bár teljesen másfajta megközelítést kívánt az írónőtől, csak megerősített abban, hogy érdemes az Ő munkáit olvasni.
Bevallom, voltak olyan szakaszok, amikor úgy éreztem, tudom, mi fog történni, ám ennek ellenére is élveztem az olvasást. Nagyon is!

Ajánlom elolvasásra Nektek!
Nekem tetszett!
Végre egy könyv, ami igazi kikapcsolódást jelentett, amikor leültem olvasni - egész reggeltől délutánig olvastam, de fel sem tűnt, mennyire eltelt az idő, annyira beszippantott és magával ragadott.

Oh, ahogy itt mondják: most happy vagyok!
Puszi,
Patyi ;)