2015. november 13.

Amikor a gonosz felemelkedik!

Már amikor elkezdtem olvasni, magával ragadott. Valamiért mégis abbamaradt az olvasása.
Az elfoglaltságok miatt talán.
A tény miatt, hogy most már tíz óra különbséggel kell megbirkózni.

Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy tegnap elővettem kis Kindlem, és elkezdtem olvasni.
És aztán csak olvastam.
Olvastam.
Amikor az ágy kényelmetlenné vált, lefeküdtem a földre.
Amikor a föld elkezdte nyomni a hátam, visszaültem az ágyra.
Amikor az ülés sem volt az igazi, újra lefeküdtem az ágyra.
És ez a körforgás ment egy darabig.



Marie Lu: The Rose Society

Adelina Amouteru történetének folytatása végre megjelent októberben és én azonnal le is csaptam rá.
Ez regény elképesztő hatással volt rám!

Végig éreztem magamban azt a kettősséget, amit Adelina főszereplősége okozott.
Mert egy könyvben az olvasó általában a főszereplővel azonosul, nem igaz?
Ebben az esetben ez nehezen ment. És talán nem is kellett, hogy menjen.

Adelinában rejtőzik egyfajta sötétség, harag, félelem, amely a gondolkodásmódjában tökéletesen tükröződik. Magával ránt a mélybe, ha nem figyelsz magadra eléggé.

Elgondolkoztat, hogy most akkor amit tesz az jó vagy rossz dolog e.
Elgondolkoztat, hogy akkor mégis most mi is a fontosabb.
Elgondolkoztat minden egyes percben.

Egyszer a rettegés fog el,
majd a harag gyullad fel bennem,
később a megbánás, hogy egyetértettem Adelina gondolkodásával,
aztán a felismerés, hogy igenis igaza volt.

A Young Elites végén Adelina és Violetta egy tragikus kimenetel után magára marad. A Rose Society Adelina azon törekvését követi nyomon, hogy visszavágjon azoknak, akik elvettek tőle mindent, akik a sötétségbe taszították. 
A bosszú áll élete középpontjában.
A harag viszi előre.

De vajon mi lesz akkor, ha eléri a bosszút?
Ha minden harag, mi előre viszi értelmetlennek bizonyul?
Vajon a hatalom a fontosabb, vagy a kialakított kapcsolatok?
A bizalmat ki lehet még építeni, vagy örökre elveszett?

The Rose Society.
Egy könyv, ami egyszerűen...!
Szavakkal leírhatatlan!
Olyan WÁÓ élmény, amilyet mostanában nem éltem.
Alig tudok elszakadni tőle.
Mikor felkeltem is ezen agyaltam.
Ez a könyv...!

Marie Lu legjobb írása!
De komolyan!

Olvassátok el!
Megéri!
Ezer százalékosan!

WÁÓ!
KEDVENC!

Puszi,
Patyi ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése