Még erősen él az emlékeimben az első rész befejezése, mikor rájöttem, hogy még januárig kell várnom a folytatásra. Úgy éreztem, az a majdnem kettő hónap, amit ki kell bírnom, csigalassúsággal fog telni. És mi lesz, ha addigra annyira más történetet olvasok, hogy nem tudok igazán visszarázódni ebbe a kalandba?
Aztán elérkezett 2019. január 8-a.
És elmúlt.
Habár tisztában voltam vele, hogy a második rész megjelent, nem mertem belekezdeni. Még hátra volt pár szigorlat, amiket le szerettem volna tudni előtte.
Jól tettem.
Tündérfölde semmit nem változott: teli intrikákkal, titkokkal és kétértelmű mondatokkal. Sosem tudni, kiben lehet megbízni, és bár a tündérek nem tudnak hazudni, a szavakkal mesterien játszanak.
Egy önkéntes száműzetés, mikor egy halandó lány arra vállalkozik, hogy minden erejével megvédi családját, és szeretett kisöccsét. Sosem tudni, ki áll mellette, ki van mellette, hogy kiben bízhat meg. A körmönfont mondatok, a kegyetlen megmozdulások nem hagynak más lehetőséget: csak magában bízhat.
Az első rész idegtépő függő vége után kíváncsian vártam, mit tartogat még Holly Black az olvasóiszámára. Hogyan lehetne ezt a történetet fokozni? Lehetséges egyáltalán? Milyen izgalmakra számíthatok?
De igazából időm sem volt azon gondolkodni, mi következhet egy-egy eseményből, szóváltásból vagy megnyilvánulásból, mert csak úgy pörögtek a történések! Jude figyelme sosem lankadhat, ahogy az enyém sem tudott olvasás közben. Újabb váratlan események és fordulatok követték egymást. A gyomrom összeszorult, majd a szívem nagyot dobbant, utána aggódtam, mérges lettem, később rettegtem. És végig reménykedtem.
Reménykedtem abban, hogy történhet valami jó.
Hogy Madoc minden ellenére szeretheti Jude-ot.
Hogy Taryn ki fog békülni ikertestvérével.
Hogy Locke igazán szereti a menyasszonyát.
Hogy Cardannak van szíve.
Hogy Vivi képes megvédeni Oak-ot.
Hogy Jude megtalálja a megoldást az egy év és egy napos határidő utánra.
Remény.
Lehet, naív vagyok, hogy ennyi mindenben reménykedtem.
Néhány reményem út közben szertefoszlott,
néhány azonban beteljesült.
Élveztem a karaterfejlődést, a történetvonalat, az események alakulását, a vicces megszólalásokat, amik kicsit könnyítettek a feszült hangulaton.
 |
| Jude Duarte 💥 by Monica Borg Forrás: https://twitter.com/monicaaborg/status/1079756591258206208 |
Valamint rájöttem, hogy rendkívül érdekel, mit gondolnak mások. Olyan szívesen belehallgattam volna párszor Cardan fejébe, miközben Jude-dal beszélt, már lehet, hogy nem tud hazudni, mégis… A kedvenc szereplőm ebből a részből minden kétséget kizáróan Cardan. A kegyetlen herceg. Szeretem a sokszínűségét, a kiismerhetetlenségét, a szeleburdiságát. Bárcsak ne ő lenne az a bizonyos Wicked King.
"I nod and am halfway through the crowd when I realize two things: One, he gave me an order; and two, I obeyed it."
Alig tudtam letenni a könyvet, legszívesebben le sem tettem volna!
Egyik este a szüleim elvitték a kutyát sétálni. Majdnem egy órát távol voltak, de mikor visszaértek, engem ugyanott találtak – a díványon betakarózva, kezemben a könyvvel. Az egyetlen különbség annyi volt, hogy már kicsit kevesebb tea volt mellettem a bögrében.
Aki olvasta A kegyetlen herceget, annak talán kár is mondani,
hogy ki ne hagyja a második részt!
De azért:
olvassátok el!
Megéri!
Puszi,
Patyi
U.i.: Azt is nagyon élveztem, hogy különleges, régies angol szavakat használt az írónő, ezáltal egzotikusabbá téve az egész légkört. Jaj, nagyon élveztem! Mikor jön már a következő rész?! ;)
 |
| Jude & Cardan - kedvenc kép! 💛 by Melanie Bourgeois Forrás: http://meliescribbles.tumblr.com/post/176031856211/cardan-and-jude-card |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése