Arrébb kell tennem.
Túl közel van hozzám.
Nem akarom, hogy a közelemben legyen, amikor elalszom.
Egyszerűen, ahogy a könyv a látószögembe kerül, furcsa érzés fog el. A gyomrom összeszorul, és gombócot érzek a torkomban is.
Pedig, hogy őszinte legyek, eddig bármilyen könyvet olvastam, nem tudtam nélküle aludni. Mielőtt álomra hajtottam volna a fejem, még pár oldalon keresztül álmodoztam egy másik világban, majd fejem mellett a könyv borítóival lezárt mesevilággal együtt pihentem én is. Ám amikor első este a fejem mellé teszem ezt a regényt, nem tudok elaludni. Egyre arrébb és arrébb húzódom, amíg már majdnem leesek a saját ágyamról.
A kis asztalra teszem nem messze tőlem, a szélére. De ott sem jó. Mintha érezném azt a furcsa kisugárzást, amit már azóta, hogy a könyvesboltban a kezembe vettem.
Amikor beléptem a boltba, azonnal egy adott polc felé vettem az irányt, ám végül segítséget kértem az eladóktól, és egyikük, hosszas töprengésem megtörve, és engem kisegítve, rámutatott erre a könyvre.
- Ez tetszeni fog! - mondta teljes bizonyossággal.
Már az első lapokon érződött számomra az a furcsa atmoszféra, ami körüllengi az írást. Valahogy magához köt, miközben legszívesebben letenném, és eldugnám valahova távolra. Ne is lássam.
Szégyellem magam, hogy őszinte legyek.
Szégyellem, hogy ilyen érzéseim vannak ezzel a regénnyel kapcsolatban.
Szégyellem, hogy több oldal elolvasása után sem tudom szeretettel olvasni ezt a művet.
Szégyellem, hogy azt kell mondanom, nem merem olvasni ezt a könyvet.
Félek a végkifejlettől, habár ismerem azt.
David Ebershoff: A dán lány
Be kell valljam, magamtól nem érdeklődtem volna egy ilyen témájú könyv iránt most. Valami olyanra vágytam, ami motivál, ami felvidít, és segít elkalandoznom más tájakra, különleges világokba.
Akkor mégis minek vetted meg? kérdezhetnétek, és én néznék rátok kukán. Mert a helyzet az, hogy valami belső késztetésre vettem meg. Úgy éreztem, meg kell vennem, meg kell ismernem.
Mégis.
Alig tudok hozzáfogni az olvasásához.
Pár oldal után, már nem is igazán értem, hogy most ki kicsoda, ki kivel van, és ki kiben van. Nem értem, Einar mégis mit szeretne, mit gondol, és azt sem, Greta hogy bírja mindezt.
Először a mozifilm előzetesével találkoztam. Eddie Redmayne félelmetes színészi játéka egyszerre taglózott le arra sarkallva, hogy nézzem meg a filmet, és rettentett el, hogy megnézzem azt.
Kettős érzelmek dúlnak bennem.
Ahogy a főszereplő férfiban, Einarban is.
Einar korában nem az a kérdés, milyen életet akarsz/szeretnél élni, hanem hogy a világ milyen életet szab ki számodra. Állítólag az emberek szabadok, de mégsem. Vannak határok, amiket nem szabad átlépni.
Greta, a megértő feleség, aki minden rebellis megmozdulást éljenez, támogat az életükben. Különleges múltjával, szomorú emlékeivel megismerkedni megtiszteltetés az olvasó számára, ám bennem mégis kétségeket ébreszt az, ahogy a kialakult szituációval bánik.
Hogy képes ezt elviselni?
Én már teljesen belekavarodtam az első pár oldalon is, pedig neki át is kellett élni.
Érdekes, ahogy most írom e sorokat, egyre nagyobb motiváltságot érzek arra, hogy továbbolvassam a regényt.
Mert, ha belegondolok, az egész mű alapja egyfajta kétely.
Kétely abban, hogy az ember lehet-e önmaga a világban.
Mennyi mindennel kell szembenéznünk, hogy felvállaljuk önmagunk! Az a rengeteg csúfolás, bántás, sértés... Mindenki átesik ezen, és karaktere folyamatosan erősödik általuk, személyisége fejlődésnek indul.
De mi van akkor, ha már legkisebb korodtól elnyomják benned igazi énedet? Ha nem teheted azt, amit szeretnél, úgy, ahogy te szeretnéd?
Én nem tudnám elviselni, ha korlátoznának.
Ahogy Einar sem.
Csak nehéz dolog kibújni abból a burokból, melyet éveken át épített maga köré.
Nehéz kibújni és kiállni a nagyközönség elé.
Ami pedig Lilit illeti, nagyon különleges személyiség. Egy csinos, félénk fiatal hölgy. De vajon készen áll arra a harcra, ami előtte áll?
Biztosan.
Mivel ez a könyv is miatta született.
David Eberhoff remekül fogja meg a történet alapját. A lényeget.
A regényben olyan környezetet teremt... Nem találom rá a szavakat. Mert igen, a könyvet távol tartom magamtól, mert egy részem fél tőle, attól mit tartogat még számomra. Ám közben pedig felcsigázza az érdeklődésem, mert Einar és Lili, valamint Greta is olyan személyek, akiket megéri megismerni, akikre fel lehet nézni, hisz oly tiszteletre méltóak.
Ez a téma feldolgozásra érdemes, ebben biztos vagyok.
Ahogy azt is tudom, hogy David Eberhoff a regény első felében nagyon jól elkapta a fonalat, és azt a stílust, amivel egy ilyen nem mindennapi, különleges, zavarba ejtő, és néhol ijesztő történetet el lehet mesélni.
Kíváncsi vagyok, milyen lesz a vége.
Hogyan bírom majd.
Mert este nem merem olvasni, furcsa érzés mások ily belsőséges gondolataival, intim gondjaival zárni a napot.
Úgyhogy napfényben olvasgatom. Haladok előre, és csak kapkodom a levegőt. Mert néha elakad a lélegzetem. Hisz nem értem mi történik. Nem értem, hogy bírják ezt. Nem tudom felfogni, mekkora lelki erő is kell ahhoz, hogy ezt valaki átélje, túlélje, és merjen cselekedni.
Különleges olvasmány.
Nem vidít fel, nem nyugtat meg.
Ám elgondolkoztat.
Új látásmódokat tár elém.
És értékes személyeket.
Szóval, az eddigi tapasztalatok alapján, ez a regény kifejezetten nehéz olvasmány, ám megéri vele "harcba szállni". Mert úgy érzem, a mondanivalója egy örök életre szóló tanítás lesz.
Puszi,
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése