2015. február 7.

Böszörményi Gyula, A KEDVENC

Nem épp a legelőnyösebb dolog az iskolakezdés első hetében lebetegedni. Minden fontos infóból kimaradni, és írogatni, hogy lécci-lécci, mondjátok már el mi volt.
Ám miután az idegeskedés helyett inkább a gyógyulásra kezdtem koncentrálni, rájöttem, hogy számomra mi a lehető legjobb kúra a világon: napi minimum 300 oldal olvasás! :)

Személyes kúrám során ismerkedtem meg egy könyvvel, ami nagy hatást gyakorolt rám.
Nem azért, mert olyan a mondanivalója, amin még napokig gondolkodik és töpreng az ember.
Nem azért, mert olyan lényeket tartalmazott, amikről még eddig sosem hallottam, és az elolvasás után még mindig a képzeletemben éltek.
Nem azért, mert egy olyan különleges világot teremtett meg, amivel még életemben nem találkoztam.

A regény sok szempontból hétköznapi volt.
A régi nagy Magyarország területén játszódik. Marosvásárhelyen és Budapesten.
Szereplői mindennapi emberek, akik valamilyen szempontból még sem mindennapiak, ha már íródott róluk egy könyv.
A történet pedig az 1900-as években "foglal helyet".

Akkor mégis mi benne a nagyság? Mitől jó? Mitől mondom azt, hogy ez a könyv minden ember kezében meg kéne, hogy forduljon? Hogy szerintem tizennégy éves kortól akármeddig olvashatja bárki?

A könyv igaz eseményeket dolgoz fel, kicsit színesítve, kicsit érdekesebbé, különlegesebbé téve.
De minden igaz.
A szereplők, akikkel megismerkedünk, létező személyek voltak az 1900-as évek Magyarországában. Ugyanúgy élték a mindennapjaikat, mint mi a mai világban. Szerettek, dolgoztak, laktak, éltek. És most eme nagyszerű regény lapjain kelnek újra életre.

Amikor megláttam a könyv borítóját, azonnal megtetszett. Eleve szeretem a régi könyveket, és ez a régiesített borító azonnal felkeltette az érdeklődésem. Aztán elolvastam a könyv címét...
Hm-hm. Érdekes.
Aztán megláttam, hogy Vörös Pöttyös.
Majd pedig az írója nevét olvastam el.

Böszörményi Gyulától nemrég olvastam egy könyvet. A Lúzer Rádió, Budapest című jó kedélyű, családias történetet, amivel azonnal a kedvenc írók csapatába került nálam.
Ám nem tudtam összehozni a Lúzer Rádiót a Vörös Pöttyös gondolattal.
Egy olyan könyvsorozattal, amiben általában valami természetfölötti jelenik meg, vagy valami nagyon különleges emberi tulajdonság, és sokszor csöpögnek a lapjai a sok romantika miatt.

Böszörményi Gyula regénye új színt, és egy teljesen új színvonalat hozott a sorozatba, amit szerintem érdemes lenne a könyvkiadónak megtartani.

Na de mégis... Mitől ennyire jó ez a könyv?
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
Vedd meg, vedd meg, vedd meg! 100% garancia!

1. A nyelvezet.
Amint elkezdtem olvasni a könyvet, máris magába szippantott. 
Az ízes nyelvhasználat, az előkerülő régies szavak, amelyek értelmezése ma már magyarázatra szorult az oldalak alján, azonnal visszarepítik az olvasót abba az évszázadba, abba a századfordulóba. Kétség sem fér hozzá, hogy ott vagyunk, ahol a fejezet elején állítják. 1896-ban, vagy épp 1900-ban.

2. A leírások.
A történet különleges atmoszféráját az is adja, ahogyan az egyes szavakat, jelzőket, főneveket az író egymás mellé pakolja.
A még ma is álló helyszínek akkori állapotának bemutatása, érzékeltetése.
Az, ahogyan Marosvásárhely utcáin járunk-kelünk a könyv lapjain.
Valamint ahogyan a már akkor is hatalmas főváros útjain lépkedünk, a konflisokra, és nagytiszteletű arisztokratákra csodálkozva.

3. A történetszál.
Ízig-vérig krimi.
Egy fiatal leány elrablásával kezdődik a történet, amint azt a cím is sejteti.
Ám ez nem minden!
Pontosan kit rabolnak el? Kik? Hogyan? És miért?
Rengeteg kérdés merül fel, amelyekre a válaszokat folyamatosan csepegteti az író az olvasók számára.
Véget nem érő izgalmak, nagyívű fordulatok, feltáruló családi titkok.

Hangay Emília azért utazik Budapestre a Millenium éve után négy évvel, hogy fényt derítsen nővére eltűnésének titkára. Hogy egy utolsó reményszálba kapaszkodva talán megtalálja szeretett testvérét.
Bár nagynénje és unokabátyja segítségére nem számíthat, nem adja fel a reményt, hogy valamilyen nyomot találjon. Szerencsétlenségében szerencsét lel, és megismerkedik a pesti közeg egyik legelismertebb, független nyomozójával: Ambrózy báróval.

Ambrózy báró útmutatásával különböző, nem mindennapi bűncselekményeket ismerhetünk meg, amelyek feltárásra szorulnak. Az biztos, hogy a bárónak nincs egyszerű dolga. Nemcsak egy érthetetlen gyilkosságra kell fényt derítenie az akadékoskodó rendőrök gyűrűjében, hanem egy fiatal lányt is kordában kell tartania, ami nem könnyű feladat.

Érdekessége a könyvnek, hogy a megjelenő bűncselekmények mind megtörténtek valamilyen formában a valóságban, csak Böszörményi Gyula kicsit átformálta őket, vagy épp esetleges áldozatukat.

4. A szereplők.
El sem lehet képzelni ez a regény mekkora kutató munkával járhatott. Már a megtörtént bűncselekmények beemelése a történetbe is nagy falat lehetett, ám ami számomra a legjobb volt a regényben, az még nagyobb munkát rejt.
A mellékszereplők léte. 
Minden szereplő, aki valamilyen szinten megjelenik a történetben valós személy. Megtudhatjuk mikor éltek, hol születtek meg, hol hunytak el, hol éltek, mi volt a foglalkozásuk. 
Megismerhetjük Őket. A mindennapi embereket. Árus postamester, a Tébolyda főorvosát, vagy épp az Ambrózy villa háziasszonyát, Agáta mamát.
Enélkül a könyv nélkül valószínűleg sosem hallottam volna róluk, ami nagy-nagy kár lett volna.
Örülök, hogy megismerhettem legalább a nevüket, és életük néhány részletét.

5. Igazi csoda!
Nekem ez a regény olyan felüdülés volt!
Egyszerűen szavakba önteni is nehezen tudom, mennyire hihetetlenül jó regény! Egy igazi csoda!
Ezúton is köszönöm Böszörményi Gyulának, hogy megírta ezt a történetet!
Sosem gondoltam volna, hogy egy Vörös Pöttyös regény kapcsán fogok tőle újra olvasni. Ám minden elképzelésemet felülmúlta ez a történet.

Semmi sem lehet tökéletes, tudom. Mégis... 
Ez a regény számomra úgy tetszik, ahogy van. Semmin nem változtatnék benne.
Tetszenek a különleges karakterek. Hogy mindenki gondolkodásmódját kicsit megismerteti, hogy senki sem fekete vagy fehér, hogy valahogy a történet részének érzem magam, bármilyen régi időben is játszódik az egész. Hogy végig úgy éreztem, a történet a szemem előtt játszódik, és meg sem lepődtem volna, ha a szereplők kilépnek a lapokról és rám köszönnek.
Tetszenek a krimis szálak. Hogy izgalmas bűnügyeket tár az olvasó elé, és hagyja, hogy elkalandozzon, hogy saját megoldásokat találjon ki az adott esetekre. Hogy nem szab meg egy irányt, hanem határtalan messzeséget biztosít a képzeletnek.

Tetszik benne minden, az egész!
Mindenkinek ajánlom!
Vegyétek meg, vegyétek ki, kérjétek kölcsön! A lényeg, hogy olvassátok el!

100%-osan megéri!
Erre 100%-osan igaz a Jó könyv garancia!
Böszörményi Gyula. Leányrablás Budapesten. <3

Puszi,
Patyi ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)