Az Adventi blogturné ezen állomásán egy sorozat utolsó részét szeretném bemutatni Nektek. Ha esetleg nem ismernétek a sorozatot, vagy még csak a könyvtárban láttátok, az első rész rövid ismertetéséhez kattintsatok ide!
Szóval az ajánlott könyvem egy trilógia bejező kötete. Egy történet vége, amely a jövőben játszódik. Szereplői fiatal suhancokból érett, magabiztos és megbízható felnőttekké váltak a történet sodrásával.
 |
| Egy kihagyhatatlan lezárás! Ne maradj le róla Te se! Szerezd be most! |
Helyszín: Amerikai Köztársaság, Kolóniák, Antarktika
Év: 2132
Történet:
Azt hiszem minden olvasó emlékszik a második kötet szomorú, megrendítő és elgondolkodtató végkimenetelére, amely amellett, hogy nagy űrt hagyott maga után, tökéletes bevezetése volt a harmadik résznek.
Day és June történetét színesítik a külön-külön és közösen átélt kalandok, az egymás iránt érzett barátságuk, szerelmük bonyodalmas szálai, a családtagjaikért, szeretteikért vívott harcok érzelmes leírásai, és az idő múlásával egyre változó személyiségük is.
Day elköltözött öccsével, Eden-nel, hogy miközben mindkettőjüket a megfelelő gyógymódoknak vetik alá, valamennyire távol is legyen June-tól. Ám a fizikai elszakadás nem jelent lelki elszakadást is. A visszatérő álmok, a gyógyszerként felírt drog által előidézett látomások során mindig látja a lányt, akinek egyszer kimondta, hogy szereti, ám sosem tudta meg June érzéseit.
Egy telefonhívás viszont mindent megváltoztat. Visszatér Denverbe.
Eközben June próbálja elsajátítani mindazt, amire a Szenátus vezetőjeként szüksége lehet. A hét minden napján újabb és újabb könyvhalmokat kell átolvasnia, majd szóról-szóra megtanulnia. Különböző üléseken, tárgyalásokon vesz részt Anden-nel és a másik két jelölttel, amelyek igen unalmasnak bizonyulnak.
Ám egyik este, amikor az Első Polgár hívatlanul megjelenik a lakásában, és arra kéri, hogy hívja fel Day-t, minden megváltozik.
A Kolóniák támadásra készül az Amerikai Köztársaság ellen, és úgy tűnik csak egyetlen egy ember, pontosabban egy gyerek tudja megállítani a katasztrófát: Eden.
Vajon Day megengedi, hogy Eden-t újabb kísérleteknek vessék alá?
A Kolóniák megállítására tényleg nincs más lehetőség?
És milyen lesz az újabb találkozás Day és June számára több hónapnyi távollét után?
Ami pedig a legfontosabb: mennyi ideje van még hátra Day-nek? Van esély a gyógyulásra, vagy már minden remény elveszett?
Azt hiszem minden olvasó emlékszik a második kötet szomorú, megrendítő és elgondolkodtató végkimenetelére, amely amellett, hogy nagy űrt hagyott maga után, tökéletes bevezetése volt a harmadik résznek.
Day és June történetét színesítik a külön-külön és közösen átélt kalandok, az egymás iránt érzett barátságuk, szerelmük bonyodalmas szálai, a családtagjaikért, szeretteikért vívott harcok érzelmes leírásai, és az idő múlásával egyre változó személyiségük is.
Day elköltözött öccsével, Eden-nel, hogy miközben mindkettőjüket a megfelelő gyógymódoknak vetik alá, valamennyire távol is legyen June-tól. Ám a fizikai elszakadás nem jelent lelki elszakadást is. A visszatérő álmok, a gyógyszerként felírt drog által előidézett látomások során mindig látja a lányt, akinek egyszer kimondta, hogy szereti, ám sosem tudta meg June érzéseit.
Egy telefonhívás viszont mindent megváltoztat. Visszatér Denverbe.
Eközben June próbálja elsajátítani mindazt, amire a Szenátus vezetőjeként szüksége lehet. A hét minden napján újabb és újabb könyvhalmokat kell átolvasnia, majd szóról-szóra megtanulnia. Különböző üléseken, tárgyalásokon vesz részt Anden-nel és a másik két jelölttel, amelyek igen unalmasnak bizonyulnak.
Ám egyik este, amikor az Első Polgár hívatlanul megjelenik a lakásában, és arra kéri, hogy hívja fel Day-t, minden megváltozik.
A Kolóniák támadásra készül az Amerikai Köztársaság ellen, és úgy tűnik csak egyetlen egy ember, pontosabban egy gyerek tudja megállítani a katasztrófát: Eden.
Vajon Day megengedi, hogy Eden-t újabb kísérleteknek vessék alá?
A Kolóniák megállítására tényleg nincs más lehetőség?
És milyen lesz az újabb találkozás Day és June számára több hónapnyi távollét után?
Ami pedig a legfontosabb: mennyi ideje van még hátra Day-nek? Van esély a gyógyulásra, vagy már minden remény elveszett?
Szereplők:
"I'm dying, I don't have many days left - my mind is slowly falling apart, and so is my strength. But I do have enough strength for one thing. I have enough time to take one final step."
"I'm so unused to his touch that this embrace sends an overwhelming wave of heat through my body. I close my eyes, collapse against his chest, and savor it. ... I've forgotten how right it feels to be in his arms."
Tessa
"She looks different now. Calmer. Older. She's also gotten a good bit taller, and her once-round baby face has leaned out. Weird to see."
Day
"I'm dying, I don't have many days left - my mind is slowly falling apart, and so is my strength. But I do have enough strength for one thing. I have enough time to take one final step."
June
"I'm so unused to his touch that this embrace sends an overwhelming wave of heat through my body. I close my eyes, collapse against his chest, and savor it. ... I've forgotten how right it feels to be in his arms."
Tessa
"She looks different now. Calmer. Older. She's also gotten a good bit taller, and her once-round baby face has leaned out. Weird to see."
Eden
Day öccse, az egykori Wing család legkisebb tagja.
Thomas, Jameson ezredes
Anden
Az Amerikai Köztársaság Első Polgára
Kedvenc:
Bár Ollie még mindig szerepel a történetben, és ugyanolyan kedves karakter, mint az első két részben, ebben a kötetben, ha választanom kell egy kedvencet, azt mondanám Eden az.
Egy kisfiú, aki rengeteg megmérettetésen esett át, aki túlélte a köztársasági kísérleteket és aki azok után, amiket az állam tett vele, még mindig hazafiként viselkedik a legnehezebb órákban, és kitart bátyja és megmentője mellett, és minden erejével támogatja őt útja során.
Értékelés:
Mint mindhárom kötet, ez a rész is June és Day szemszögéből íródott.
Ebben a kötetben szerintem igen jól látszik, hogy szereplőink az első rész óta mennyit változtak mind a gondolkodásukban, az értékrendszerükben, mind a kinézetükben (a másik szereplő leírása alapján). Az idő haladtával ők is rájönnek arra, hogy mi az igazán fontos az életben, hogy mi az amiért megéri harcolni, és amiért harcolni kell.
A könyv már az első oldalon megfog. Nincs hosszú felvezetés, azonnal "belecsapunk a lecsóba". Az első telefonhívás, majd az első találkozás, az első beszélgetés... Mindkét szemszögből letaglózó érzelmeket, és visszahúzódó, mégis a másik figyelmére áhítozó gondolatokat takarnak.
Pozitívum: Számomra az egész könyv egy pozitívum. A kialakított világkép; az újabb földrajzi helyszínek megismerése; a fejlettebb világ leírása, bemutatása; a régi szereplők történetének igaz oldalának megismerése; a félreértések tisztázódása. Ez a kötet sok tekintetben egy igazi lezáró mű lett, ami egyrészt pozitívum is, ám kicsit mégis negatívum, mivel így már igen valószínű, hogy Day és June története ezzel véget ért.
Negatívum: A vége. Igen, már megint a vége. Amikor elolvastam... Nem is tudom kifejezni mit éreztem. Egyrészt a gyomrom, ami már eleve össze volt szorulva, még jobban összeszorult. Vártam volna, hogy még jöjjön a következő fejezet, a következő oldal, vagy talán még egy boldogító mondat, de nem.
Másrészt viszont ezzel a befejezéssel Marie Lu meghagyta a lehetőséget az olvasóknak a történet továbbgondolására, arra, hogy a saját kényünk-kedvünk szerint gondoljuk végig ezt a lehengerlő történet.
Egy befejezés, amely megkoronázza a sorozatot.
Egy befejezés, amely mosolyt csal az arcodra, és könnyeket a szemedbe.
Egy befejezés, amely lehetőséget ad az újrakezdésre.
Egy befejezés, amelyre mindig emlékezni fogsz!
Olvasd el Te is Marie Lu trilógiáját, és csatlakozz Day és June mellé az otthonért, és a szeretteikért vívott harcban!
Puszi,
Patyi ;)
U.i.: A blogturné következő állomását holnap, azaz december 16-án olvashatjátok ezen a blogon: http://kulturkukac.blogspot.hu/. :)
U.i.2.: A vizsgaidőszak miatt most kb sajnos egy hónapnyi szünetre kell számítanotok a blogon, de amint olvasok valamit, Veletek osztom meg először! :) Ha pedig addig nem találkoznánk: Kellemes Ünnepeket, és Boldog Új Évet Mindenkinek! :)
Köszönöm az elolvasást! :)
Ebben a kötetben szerintem igen jól látszik, hogy szereplőink az első rész óta mennyit változtak mind a gondolkodásukban, az értékrendszerükben, mind a kinézetükben (a másik szereplő leírása alapján). Az idő haladtával ők is rájönnek arra, hogy mi az igazán fontos az életben, hogy mi az amiért megéri harcolni, és amiért harcolni kell.
A könyv már az első oldalon megfog. Nincs hosszú felvezetés, azonnal "belecsapunk a lecsóba". Az első telefonhívás, majd az első találkozás, az első beszélgetés... Mindkét szemszögből letaglózó érzelmeket, és visszahúzódó, mégis a másik figyelmére áhítozó gondolatokat takarnak.
Pozitívum: Számomra az egész könyv egy pozitívum. A kialakított világkép; az újabb földrajzi helyszínek megismerése; a fejlettebb világ leírása, bemutatása; a régi szereplők történetének igaz oldalának megismerése; a félreértések tisztázódása. Ez a kötet sok tekintetben egy igazi lezáró mű lett, ami egyrészt pozitívum is, ám kicsit mégis negatívum, mivel így már igen valószínű, hogy Day és June története ezzel véget ért.
Negatívum: A vége. Igen, már megint a vége. Amikor elolvastam... Nem is tudom kifejezni mit éreztem. Egyrészt a gyomrom, ami már eleve össze volt szorulva, még jobban összeszorult. Vártam volna, hogy még jöjjön a következő fejezet, a következő oldal, vagy talán még egy boldogító mondat, de nem.
Másrészt viszont ezzel a befejezéssel Marie Lu meghagyta a lehetőséget az olvasóknak a történet továbbgondolására, arra, hogy a saját kényünk-kedvünk szerint gondoljuk végig ezt a lehengerlő történet.
Egy befejezés, amely megkoronázza a sorozatot.
Egy befejezés, amely mosolyt csal az arcodra, és könnyeket a szemedbe.
Egy befejezés, amely lehetőséget ad az újrakezdésre.
Egy befejezés, amelyre mindig emlékezni fogsz!
Olvasd el Te is Marie Lu trilógiáját, és csatlakozz Day és June mellé az otthonért, és a szeretteikért vívott harcban!
Puszi,
Patyi ;)
U.i.: A blogturné következő állomását holnap, azaz december 16-án olvashatjátok ezen a blogon: http://kulturkukac.blogspot.hu/. :)
U.i.2.: A vizsgaidőszak miatt most kb sajnos egy hónapnyi szünetre kell számítanotok a blogon, de amint olvasok valamit, Veletek osztom meg először! :) Ha pedig addig nem találkoznánk: Kellemes Ünnepeket, és Boldog Új Évet Mindenkinek! :)
Köszönöm az elolvasást! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése