2013. december 1.

Egy Bajnok születése 1/3

Elérkezett hát ez a nap is.
Sok sorozatot olvastam már. Együtt éltem át a szereplőkkel az izgalmakat, a félelmeket, a vicces sztorikat, a szerelmi félreértéseket, a szomorú híreket. Ez a sorozat mégis valamiben különbözik. Talán többet kellett rá várnom? Nem tudom.
Bár az első két részt magyarul olvastam, a harmadik és egyben a trilógia befejező kötetét már angolul kezdtem el, miután 2013. november 5-én megjelent.
Mára már a kezembe foghatom, olvashatom, forgathatom, fellapozhatom. :)

Életem első blogturnéjára ezzel a könyvvel jelentkeztem, ám úgy gondolom ez a sorozat több bejegyzést ér meg egynél. Annyi érzés kavarog bennem már az olvasás előttről, amelyeket egy írásba nem lehet, és nem is érdemes belesűríteni. 
Az én "mesélésem" közben, és a végső, december 15-ei értékelésre várva pedig olvashatjátok a többi blogger adventi könyvajánlásait a fa alá. Az elsőt például itt:

Most pedig szeretnélek titeket meginvitálni, hogy éljük át együtt Day és June kalandjait, megpróbáltatásait, boldog és szomorú pillanatait Marie Lu tollából, a Champion oldalain át! :)

Olvasd el, és merülj el Te is
Marie Lu letehetetlen trilógiájában!
Féltem belekezdeni. Féltem, hogy tényleg vége lesz. És vajon milyen lesz ez a befejezés? Boldog? Szomorú? Egyáltalán lesz igazi vége? Már akkor görcsbe szorul a gyomrom, hacsak arra gondolok, hogy egyszer véget ér. Egyszer viszont sajnos mindennek vége szakad, csak késleltetni lehet a bekövetkeztét.
Úgyhogy erőt vettem magamon, és elkezdtem az olvasást.

Nem állok távol az igazságtól, ha azt írom, hogy amint kinyitottam magába szippantott. Mintha nem is telt volna el az a kicsivel több, mint négy hónap a Prodigy olvasása óta.

Ott éreztem magam Day-jel, ahogy az utcán sétál. Ahogy visszagondol az eddig történetekre, mennyi mindent élt át Tessával, Andennel és June-nal. Visszakapta az öccsét, ám mindezért nagy árat kellett fizetnie.

Az, hogy Marie Lu tehetséges író, nem a megfelelő kifejezés. Bár még csak az első 14 oldalt, az első Day fejezetet olvastam el, legszívesebben le se tettem volna. De most türtőztetem magam. Vagyis nagyon erősen próbálkozom.

Legszívesebben egy ültömben elolvasnám, viszont akkor biztos sajnálnám, hogy hamar vége lett. Micsoda ördögi kör!


Majd a nagy "visszatérés" után, már következik is June fejezete.

Nyolc hónap telt el a második kötet záró epizódja óta. Nyolc hónapja nem hallottak egymásról a szereplőink, ám egy különleges alkalom mégis összehozza őket.
Egy telefonhívás. Ennyi kellett ahhoz, hogy a lélegzetem elakadjon, a gyomrom még jobban összeszoruljon, és várjam a válaszokat, a következő megszólalást.

Hogy mi a beszélgetés témája? Egy meghívás. San Francisco-ba.


Day és June kapcsolata a sorozat során igen különlegesen alakul. Azt hiszem, nem én vagyok az egyedüli, aki azt várja, hogy végre összejöjjenek, hogy megvallják egymásnak az érzéseiket, amiket mi végig olvashatunk, átérezhetünk.

Vajon mi olyan nehéz abban, hogy megnyíljanak egymás előtt?
Dayt a betegsége tartja vissza ettől. A tudat, hogy az orvosok pár hónapot adnak még neki. A tudat, hogy nem tudná boldoggá tenni a lányt, aki az Első Polgár üdvöskéje. A tudat, hogy egy olyan lány iránt érez vonzalmat, aki az édesanyja haláláért felelős, aki azt a kormányt szolgálta, amelyik tönkretette az ő életét.
Ebből már nem nehéz megmagyarázni June kettős érzelmeit. Mégis hogyan tudna szerelmet vallani egy olyan fiúnak, akinek feldúlta az életét, akitől elvette az édesanyját?


Ám, ahogyan az Marie Lu-tól elvárható a történet tovább bonyolódik.
Lefolytatják Thomas és Jameson ezredes tárgyalását, mely során a vád nemcsak Metias megölése, hanem az Anden elleni merénylet megszervezése is.

Fény derül Metias halálának minden körülményére, a teljes igazságra.

Megtudhatjuk mi történt Tessával, amióta elváltak Day-jel.

A könyv minden szereplője fontos szerepet játszik a történet alakulásában, akármilyen minőségben is volt régen, és jelenik meg most. Minden perce izgalmas, sosem ül le a cselekmény.
100 oldal után is jól látszódik, hogy ez a rész méltó befejezésül fog szolgálni a trilógiának! :)


Puszi,
Patyi ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése