2013. november 28.

Kiválasztott, beavatott, majd lázadó?

Sokféleképpen találkozom könyvekkel a mindennapok során: az utcán, a metróban, az aluljáróban, az e-bookom képernyővédőjén, illetve persze a moly.hu-n az ajánlások között. Ám most mégis kicsit más miatt kezdtem el a legújabb olvasmányom.
Egy trailer miatt.
Amikor megláttam a könyv "based on" trailer-jét, úgy éreztem, meg kell szereznem, el kell olvasnom. Azonnal meg is rendeltem, és kevesebb, mint egy hétre rá, már mentem is a Westendbe átvenni a csomagom.
A várakozási idő alatt pedig rákerestem kicsit az írónőre, illetve különböző képekre, hogy legyen majd mivel díszíteni a bejegyzésem :)


A könyv írója Veronica Roth. Ezek után nem nehéz kitalálni, miről fogok mesélni, mivel ez az írónő legelső megjelent műve.

Már a kép alapján is egy kedves, életvidám, pozitív személyiségnek találtam, amit a további érdeklődésem csak megerősített.
Veronica Roth most 25 éves, és már három New York Times best seller regény írójaként ismeri a világ.
Első könyvét 2010-ben írta, 22 évesen, ami meglepő sikert aratott az olvasóközönség körében. Ez volt a Divergent - A beavatott című regény, amely egy trilógia első része.
Veronica amellett, hogy sikeres könyveket ír, és ennek köszönhetően folyamatosan járja a világot, saját blogot is vezet, amelyet itt érhettek el, ha kicsit jobban meg szeretnétek ismerni ezt a sugárzó személyiséget: http://veronicarothbooks.blogspot.hu/.

Akkor lépjünk át a könyv megismerésére! ;)

Ez lenne az a trailer, ami arra késztetett, hogy elolvassam a könyvet.
Sokan mondják, hogy ez az Éhezők Viadala egy átírt változata, és ez nekem is megfordult a fejemben. Ám, ha belegondolunk, akkor minden jövőbeli utópiát ábrázoló regény ezentúl hasonlítható akár az Éhezők Viadalához, akár Marie Lu: Legenda című könyvéhez és innentől kezdve akár a Beavatotthoz is.

A regény alapjául egy teljesen új rendszer szolgál.
A régi kor emberei úgy gondolták, az emberiség egyes tulajdonságai miatt kezd el mindig háborúzni. Ezek pedig: gyávaság, műveletlenség, önzés, hazugság és gorombaság. Így kialakítottak öt csoportot, amelyekbe az embereket felosztották.
Bátrak. Műveltek. Önfeláldozók. Őszinték. Barátságosak.
A törvények alapján a diákok 16 éves korukig szüleik csoportjának tagjait képezik. Ám, ha elérik ezt a kort, egy kiválasztási procedúrán mennek végig.
A kiválasztás azt jelenti, hogy egy szimuláció révén, amit a Műveltek fejlesztettek ki, fényt derítenek arra, ki melyik csoportba tartozik igazán.
A szimuláció során a beavatatlanok bekerülnek egy szobába, ahol egy asztalon egy darab sajt, illetve egy kés található. Majd egyszer csak megjelenik egy morgó, dühös kutya.
Ha az illető Bátor, a kést fogja meg. Ha Barátságos, a sajtot. (Nem tudom pontosan egy Művelt mit csinál, de ő biztosan tudja, hogy egy "harapós kedvében lévő" kutyát hogyan lehet a legjobban lenyugtatni.)
Ha egyik sem, új feladatot kap, újabb szimulációban. Akkor egy buszon találja magát, ahol egy férfi megkérdezi, ismeri e az újságban látható férfit. Ha elmondja az igazat, bárkit lát is azon a képen, akkor Őszinte. Ha a képen látható személyt ismeri, és megvédi őt, akkor Önfeláldozó.
Ez viszont csak egyfajta szimuláció, és soha senki sem beszélhet a kiválasztásról. Így egyetlen egy ember sem tudja, mire is számíthat.
A kiválasztás után pedig jön a beavatási ceremónia, amely során a 16 éves beavatatlanok kiválasztják csoportjukat. Ám mindenkinek saját döntése melyik csoportot választja: a kiválasztási procedúra  csak megerősítésként szolgál.

Beatrice Prior az Önfeláldozók csoportjába tartozik. Szülei és bátyja teljes mértékben meg is felelnek e csoport elvárásainak, mindig mások érdekeit tartják szem előtt, ám Beatrice nem tud teljesen beilleszkedni ebbe a légkörbe.
Amikor eljön a kiválasztási procedúra napja, reméli megtudhatja melyik csoportba tartozik valójában, melyik az a csoport, amelyben igazán önmaga lehet.

Ám a dolgok mégsem úgy alakulnak, ahogy reméli. A szimulációból felébredve, a "vizsgát" felügyelő nő ijedt arcát látja meg először. Amikor megkérdezi, mi történt, a nő elnézést kér, és ki megy a szobából.
Beatrice próbálja megőrizni a nyugalmát. Vajon mit csinálhatott rosszul? Lehet itt egyáltalán valamit is rosszul csinálni?

Amikor a felügyelő visszajön, suttogva mondja el neki, hogy ő nem más, mint egy Elfajzott. Vagyis nem lehet pontosan megmondani, melyik csoportba tartozik. Az viszont biztos, hogy nem az Őszintékhez és a Barátságosakhoz. Majd még hozzáteszi, hogy ezt soha, senkinek ne mondja el, mert veszélybe kerülhet az élete, és hazaküldi.

Beatrice először nem ért semmit. Hazafelé tartva a hosszú, kátyús úton folyamatosan azon jár az esze, mit jelenthet az, hogy Elfajzott? Ez jó vagy rossz dolog? Nyilvánvalóan rossz, ha a felügyelő ennyire kiborult tőle. És még az édesanyjának sem mondhatja el?

A kiválasztási procedúra utáni napon elérkezik a beavatási ceremónia napja, amely során minden egyes beavatatlan megvágja egyik kezét, majd a választott csoportot szimbolizáló edénybe csöpögteti vérét.

Beatrice-nak dönteni kell: Bátor lesz vagy Önfeláldozó marad? Folytatni akarja a megszokott, unalmas mindennapjait, amelyek során minden egyes percét pontosan szabályozzák a csoport előírt szabályai, vagy egy kalandosabb életre vágyik, izgalmakkal, félelmetes ugrásokkal?

A férfi főszereplőnk neve Négyes.

A nevének eredete szerintem egy jól kitalált részlete a regénynek, ám mivel nem épp az elején derül ki, így el kell olvasnotok a könyvet, hogy ez megtudjátok ;)
Inkább térjünk át a műben betöltött szerepére.

Négyes kapja meg feladatként a Bátrak beavatottainak kiképzését. A beavatási ceremónia után minden csoport egy saját beavatást vezényel le, amely a Bátrak esetében három szakaszra bomlik: a test megerősítése, a lélek felkészítése, és a test és lélek együttes megmérettetése.

Ám a Bátrak sem olyanok már, mint a rendszer megalkotása idején. A könyvbeli időkben már sokkal többre tartják az erőszakos, könyörtelen vezetőket, mint a valódi bátorsággal rendelkezőket. A legfiatalabb vezető, Eric is a könyörtelenek csoportjába tartozik, amely tulajdonságát szívesen fitogtatja is. Négyes vele ellentétben a valódi bátorságban hisz. Mivel a bátorság jele nem az erőfitogtatás, a legnagyobb bátorság kiállni önmagunk, és társaink mellett.


Még bemutathatnék sok szereplőt, ám inkább azt szeretném a csöpke bemutató után elmondani, hogy mi tetszett a könyvben és mi nem.

Pozitívum:
A megteremtett világ, a rendszer jól ábrázolt elemei, részletei. A történet egy olyan világképet ábrázol, amelynek kialakulása talán lehetséges lehet. Mindenki a tökéletességre törekszik, nem igaz? Ez is egy tökéletes rendszernek indult, és talán az is marad. Az emberek tartoznak valahová, és meg van a folyamatosan munkájuk is. A Bátrak a határokat védik, a Műveltek tanítanak, az Önfeláldozók vezetik a kormányt, az Őszinték jó ügyvédek, bírók, a Barátságosak a mindennapok elviselhetőségéért felelősek. Mi lehet egy ilyen rendszerben a hiba?

Bár maga az Elfajzott kifejezés igazán nem tetszik nekem, valamiért túl negatív jelentéssel bír számomra, az elgondolás tetszik. Mert miért is kéne egy csoportba tartozni? Mért ne lehetne valaki egyszer Bátor, Önfeláldozó és Barátságos?
Vajon a mindennapokhoz nem szükséges egy általános képesség arra, hogy valaki barátságos legyen? Ahhoz, hogy mindennap kikeljünk az ágyból, nem szükséges egyfajta bátorság?

Beatrice gondolkodásmódja. Ritka az olyan regény, aminél a főszereplő elméletei, elgondolásai egyeznek az olvasóéval. Számomra Veronica Roth tökéletes megalkotta Beatrice karakterét. Sok mindenben járt "egy rugóra az agyunk". Megértettem az érveit, és azt, hogyan érez.

Négyes karaktere magában egy pozitívum szerintem. Tetszett a könyvben betöltött szerepe.

Negatívum:
Nekem a szerelmi jeleneteket kicsit eltúlzottak, néhol túl gyerekesek, pár helyen pedig egyszerűen csak furák voltak. Nem mondom, hogy nem kell bele szerelmi jelenet, ám valami komolyabbra számítottam abból kiindulva, hogy mindkét szereplő milyen művelt gondolkodással rendelkezik.

A vége felé már kicsit idegesítő volt mindig azt olvasni, hogy: Elfajzott vagyok.

Még egy dolog, ami nem a könyv, hanem a magyar kiadó negatívuma: a kiadás. Az én kötetemben ugyanis nagyon sok elütési, elírási hiba, valamint nem épp magyaros kifejezés található. Arról nem is beszélve, hogy a hátsó borítón található fülszöveget elgépelték.


Úgy a könyvről egészében azt mondanám, hogy ez úgy el van találva!
Az első háromszáz-háromszázötven oldalt alig tudtam letevés nélkül végigolvasni, izgultam, hogy mi lesz, mi fog kiderülni, mi lesz a legközelebbi próba feladata. A történet remekül van felépítve, ha az izgalmi szinteket nézzük.
Ám a háromszázötvenedik oldal után volt egy kisebb "leülés" nekem a történetben, bár visszatekintve úgy vélem, csak én fáradtam el kicsit, mivel a történet utána is izgalmas volt. A vége kicsit nekem elsietettnek tűnt olvasás közben, viszont azt azért nem mondanám rá, hogy rossz volt.
Ami a végében tetszett az az, hogy a történet egy része lezáródott, és félig-meddig nyugodtan tudtam letenni a kötetet, azzal a tudattal, hogy el fogom olvasni a második részt is, amint lehetőségem nyílik rá.

Szóval.
Veronica Roth igazán megnyerő könyvet alkotott! Még Apukám is beleolvasott a könyv első két fejezetébe és jónak vélte az írásmódot, az elbeszéléseket, és az elképzelt jövőképet. :)

Szerintem ez inkább egy lányos könyv, illetve olyan fiúknak ajánlom, akik nem kapnak gutaütést a szerelmi jelenetektől! :)

Puszi,
Patyi ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése