2014. szeptember 16.

Non-stop könyvesbolt kódolt könyvekkel?

A mai bejegyzés felépítése a következő lesz:
- íróbemutató
- spoiler-mentes könyvbemutató
- SPOILERES értékelés.

Mindenki addig olvasson, amíg kedve tartja ;)

Part 1.
Íróbemutató.

Robin Sloan.

Az e képen somolygó-mosolygó férfiú  Detroitban látott napvilágot. 
Majd miközben Michiganben tanult közgazdaságtant, társalapítóként részt vett egy irodalmi magazin, az Oats kiadásaiban

Munkahelyein általában olyan elméletek kidolgozásával foglalkozott, amelyek a média jövőjét kutatták

Első és eddig egyetlen könyvmegjelenését a blogján kezdte el írni, ahol rövid történetnek indult. 
Később azonban egy egész kiadást megtöltő regényt lett belőle.
A könyv pedig nem más, mint:


Part 2.
Spoiler-mentes könyvbemutató.

Penumbra úr non-stop könyvesboltja
.

Clay Jannon.

Egy, a gazdasági válság hatására állását vesztett férfiú.
Az ő szemszögéből ismerhetjük meg e különleges történetet.

Clay leginkább honlaptervezéssel foglalkozott eddig, valamint a foglalkoztató cég Twitter oldalának hangja volt, ahogy ő meséli.
Ám jött a nagy bumm, és mindennek annyi lett.

Ma már, végső elkeseredésében az utcán járva is az álláshirdetéseket lesi. Habár nem épp ez a legbiztonságosabb mód egy jó állás levadászására.
Aztán, egy sztriptíz bár melletti bolton akad meg a szeme.

Penumbra úr non-stop könyvesboltja.

Betér a kis üzlethelyiségbe, mely kívülről elhagyatottnak tűnik, belül pedig olyan, mint egy teljesen normális könyvesbolt, az oldalára állítva.
Magasba vesző polcok borítják a falakat. Alig lehet mai könyveket találni, csak pár nem túl régi megjelenés árválkodik a legelső polcokon.

Aztán Clay megismerkedik az öreg Penumbrával, aki kicsit leül elbeszélgetni a fiúval, majd a különös állásinterjút egyetlen kérdéssel zárja:
"De tud-e létrát mászni?"

És ő tudott.
Így övé lett az állás, vagyis a könyvesbolt éjszakai eladójává vált.

A könyvesboltba azonban alig járnak vevők, csak néha toppan be egy-két nagyon furcsa szerzet, és a Clay által elnevezett Hátsó Fertályból kér könyvet.
Ezeket a könyveket, Penumbra úr kikötése miatt, nem nyithatja ki.
Ám látszik rajtuk, hogy különlegesek.

Aztán egy napon Clayt legyőzi a kiváncsiság, és kinyit egyet a tiltott könyvek közül.
Az irat kódolt. Egy szót se érteni belőle.

Na de miért érdeklődnek ezek iránt a fura-szerzet kölcsönzőik?
Ha délután is alig van vevő, csak a Hátsó Fertály kölcsönzői, mégis miből tartja fent magát ez a kis létesítmény?

Sok kérdés merül fel Clay-ben, és ahogy egyre jobban és jobban belemászik az előtte rejlő titkokba, még több kérdésre lel.

Egy titkos társaság.
Egy tökéletes regény, egy különleges harmadik kötet.
Egy rejtély, melyet még a Google programozói is képtelenek megoldani.

Egy titok, amely felfedésre vár.


Part 3.
Csöppet SPOILERES értékelés

(Ha nem olvasnád tovább, tudd, nem volt ez rossz könyv: megismerkedés a GOOGLE-lel, egy betűtípus eredetével, egy titkos társasággal, és persze egy kedves öregúrral.)

Az első ajánlásom a könyvhöz az lenne, hogy ha megtehetitek olvassátok angolul.
Bár én magyarul olvastam a könyvet, amíg eme bejegyzés írására készültem, beleolvastam az eredeti műbe is, megismerkedtem az eredeti nyelvezettel, szöveggel.
Úgy sokkal jobban tetszett, élvezetesebb volt olvasni.

Akkor hát, az értékelés.

Összességében tetszett a könyv, úgy gondolom, hogy ajánlom azoknak, akik egy rejtélyekkel teli könyvre vágynak, melyben szerepet kap a GOOGLE, a 3D-s képvilág, a Geritsoon betűtípus, és egy Grumble nevű hekker is.

Sok dolog van ebben a regényben, ami miatt azt mondanám, hogy jó. 
Clay és Kat is szimpatikusak volt.
Ahogyan megkedveltem Penumbrát is.

A kedvenc szereplőm Neel, Clay legjobb barátja volt, aki saját cégének útját egyengeti, miközben segít kibogozni a titokzatos rejtélyt, amely a könyvesboltot övezi.

Maga a rejtély is tetszett.
A kódolt könyvek.
A titkos társaság, amely a megfejtésükkel foglalkozott.
A bekötöttek és kötetlenek gondolata.

Akkor mégis mi hiányzott?
A csattanó.
Valahogy nekem nem igazán "jött be" a vége első olvasásra.
Úgy éreztem, hogy ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni. Sokkal nagyobb csattanó lehetett volna, nagyobb izgalmak, nagyobb ... "wow-affect".

Ami pedig a "mi történt ezután" részt illeti... Túl "happy" volt nekem. Minden klappol, minden rózsaszín, minden nagyon jó és kész.

Ennek ellenére jó kis könyv volt.
Nem bántam meg, hogy elolvastam, semmiképp.

Nagyon sokat megtudtam a GOOGLE világáról, a belső felépítéséről, a dolgozóiról.
Sok újat tanultam a könyvkiadásról is, a betűtípusokról.
Valamint sokat tanultam a programozásról is.
Mindig meglepődök, hogy egy számítógép mennyi mindenre képes, ha valaki megfelelően tudja használni. :)


Szóval, ennyi lett volna mára.
Köszönöm szépen a figyelmeteket!

Nemsokára találkozunk ;)
Addig is: jó lapozgatását!

Puszi,
Patyi ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése