2015. június 30.

Saint Anything - Névtelen védőszentem

Sarah Dessen a kedvenc íróim közé tartozik.
Akármely regényét olvastam, mindig elérte, hogy bármennyire is különbözött a világlátásom, a szemlélet-, és gondolkodásmódom a történet főszereplőjéétől, mégis meg akarjam ismerni azt a másfajta hozzáállást, azt az újfajta gondolatmenetet.

Számomra az olvasás egyfajta menedéket nyújt minden egyes alkalommal.
Ezt nem mondanám menekülésnek a világ elől, sem a mindennapi problémák elől, inkább úgy fogalmaznék: számomra az olvasás megnyugvást jelentő menedék, egy zug, ahová elbújhatok, ha a világ épp túl goromba, vagy épp nekem nincs kedvem a világhoz.

Sarah Dessen eddigi összes műve színt hozott a világomba, és felderítette a napomat.
Nem egyszerűen magukkal ragadtak, és boldoggá tettek az olvasás során, hanem tovább ösztönöztek a cselekvésre.
Ösztönöztek arra, hogy ne féljek valami újba belekezdeni.
Ösztönöztek arra, hogy felálljak és menjek tovább, hogy haladjak előre, és sose adjam fel az álmaimat.

Mert minden egyes regénye komolyabb és mélyebb mondanivalóval bír, mint az elsőre látszik.
Ahogyan a legújabb története is, amely egy gyönyörű májusi napon jelent meg, és ahogyan vártam, nem okozott csalódást, sőt!

Hagyj mutassak be Nektek egy regényt, amely egyszerűen úgy jó, ahogy van.



Sarah Dessen: Saint Anything

A borító
Számomra ez az egyszerű, de nagyszerű borító megfelelője. Mert, amint elolvasod a könyvet, tudni fogod, mit jelent a körhinta.
Minden egyes alkalommal mosolyt csal az arcomra, ha ránézek.

A történet
A Stanford család élete egyik legnehezebb napját éli meg, amikor legidősebb fiukat, Peytont börtönbüntetésre ítélik egy szörnyű éjszaka történtek folytán.

Peyton sosem volt igazi mintagyerek, ám amint idősödött, úgy sokszorozódtak a problémák is: engedetlenség, alkohol, drog, ittas vezetés, és még sorolhatnám, de nem akarom.
Bár az egész család mellette állt, és próbáltak neki segíteni, és úgy tűnt, minden a helyére rázódhat, egy este alatt minden remény romba dőlt.
Peyton egy barátjával enyhe kifejezéssel élve "kirúgott a hámból", majd mindezek után hajnali kettő órakor autóba ült.
Elütött egy kisfiút.

David Ibarra.

Ez az a név, amit sosem fog elfelejteni a család.
És ez az a név, amelyen Sydney minden egyes nap töri a fejét.
A név, amelyhez bár húsvér ember még nem kötődik a gondolataiban, mégis minden nap a gondolataiba férkőzik.

Az interneten már minden oldalt ismer a fiúról.
Mert van rengeteg.
A saját oldala, valamint olyan honlapok, amelyek adományokat próbálnak gyűjteni neki a baleset után, mely a tehetség kisfiút, aki mindig is híres sportoló akart lenni, tolószékbe kényszerítették.

A főszereplők Sydney.
Peyton kishúga.
A Stanford család legifjabb sarja.
És véleménye szerint a legláthatatlanabb is.
Éltanuló, kedves barátokkal, nem bulizik, nem iszik, mindig engedelmes.
Igazi mintagyerek.

De vajon ez elegendő?
Életnek lehet nevezni azt, ha minden nap azon rágódik mi lehet egy kisfiúval, akit soha életében nem látott?
Életnek lehet nevezni azt, ha minden reggel bűntudattal a szívében kel fel?
Életnek lehet nevezni azt, ha nincs kivel megossza a gondolatait, a legbensőbb félelmeit, mindazt, amitől retteg?
Életnek lehet nevezni azt?

Sok megpróbáltatás után, és a család anyagi helyzetének állapotát figyelembe véve Sydney úgy határoz, hogy átiratkozik másik iskolába, ami jóval kevesebb költséggel jár.
És ez lesz az a döntése, ami mindenben változást hoz.

Ugyanis az első igen szörnyű nap után megismerkedik felfedezni a Chatham család kis pizzázóját, ahol megismerkedik Laylával és a bátyjával, Mac-kel.

A regény számomra
Sokszor nehéz megfogalmaznom, hogy egy könyv mit is jelentett nekem. Hogy hogyan éltem meg a végét, a tényt, hogy befejeződött egy újabb szeretetre méltó mű.
Sarah Dessen könyvei mindig tartogatnak mögöttes jelentéseket is, és ez most sem maradt el.

Van, hogy úgy érezzük teljesen egyedül vagyunk a világban. Hogy láthatatlanok vagyunk azok számára, akik nekünk fontosak.
És így érez Sydney is.
Magába zárja az érzelmeit, nem meri igazán megmutatni a valódi énjét másoknak.

E regény számomra a család, barátság, és szeretet erejét mutatja be.
Olvasója elé tárja, hogy mindenütt vannak gondok.
Mindenütt vannak apró és nagy problémák, amelyek megoldásra várnak, kérdések, amelyek válaszokért esedeznek.
A lényeg, hogy felismerjük: nem vagyunk egyedül és lehetünk önmagunk.
Mert, amint felvállalod önmagad, amint ki tudsz állni magadért, és el mered mondani a gondolataid már megvagy mentve egy mumustól.
És ezek után a többivel már nem kell egyedül harcba szállnod.

Ha lehetne, a csillagokig magasztalnám ezt a regényt, mert annyira tetszett, hogy szavakba önteni nem tudom.
Talán, ha azt mondom, hogy egy szinten van Böszörményi Gyula Leányrablás Budapesten című remekével, jobban megértitek az érzéseimet vele kapcsolatban.
Mert bár teljesen különbözik a két regény műfajilag, mégis ugyanolyan tökéletes, ahogy vannak.
Számomra legalábbis azok.

Olvassátok el Ti is a Saint Anything című regényt, vagy egy Sarah Dessen művet, mert MEGÉRI!
Száz százalékosan megéri!

Puszi,
és legyen szép napotok,
Patyi ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése