Egy szerelem tizennégy szemszöge

Már a regény címe is azzal kecsegtetett, hogy most valami mást fogok átélni, mint eddig.

Most valami izgalmasabbat talán?

Vagy milliószor romantikusabbat?

Esetleg drasztikusabbat, mint ezelőtt?

Nem tudtam.

Ám, amikor elolvastam a részletet, amit az eBookom ingyenesen engedett, úgy éreztem, el szeretném olvasni ezt a kicsit szeleburdinak tűnő könyvet, amely egy szerelem történetét meséli el.

A csavar annyi, hogy e kibontakozó szerelmet nem a pár két tagjától ismerhetjük meg, hanem mindenki mástól, aki körülöttük él: a barátaiktól, a buszsofőrtől, a Starbucks egyik dolgozójától, vagy épp egy padtól vagy mókustól.

Sandy Hall: A Little Something Different

Mentségemre szóljon, az eBook fekete-fehér kijelzőjén nem tűnt ennyire romantikusnak ez a borító.

Lényeg a lényeg, hogy egy szerelmi történetet ismerhetünk meg pontosan 14 szemszögből.

Mint a későbbiekben kiderült számomra, Sandy Hall eleinte több mint húsz szemszöget írt e kedves kis sztorinak, amely bár a szívembe lopta magát.
.

Plusz érdekesség még, hogy maga a regény hat nap alatt készült el - ennyi időre volt szüksége Sandynek a megírásához.
Bár eleinte attól féltem, ez a könyv egy negatívuma lesz, Sandy Hall első regénye igen összeszedett cselekményszállal rendelkezik.

Történetünk két főszereplője Lea és Gabe, akiket úgy tűnik az Isten is egymásnak teremtett.

És ez mindenkinek fel is tűnik, kivéve őket.

Bár érdeklődnek egymás iránt, Gabe személyes okokból nem mer közeledni a lány felé, miközben Lea minden félénkségét félretéve igyekszik beszélgetést kezdeményezni a fiúval.

Ám van az a pont, amikor már nem elegendő a távoli megfigyelés, az elmélkedés, álmodozás arról, mi lett volna, ha.

Van, amikor lépni kell, és tenni valamit azért, hogy a szerelem megtaláljon minket, és elragadjon. 

Van, amikor nem elegendő csak ülni, és visszafogottan merengeni az áhított illető után.

Nem szeretném túl nagy dobra verni eme kis történet olvasását.

Azért tetszett, mert újdonság volt számomra ennyi szemszögből olvasni (, mivel még nem vettem rá magam a Trónok harca olvasására - tudom, szörnyű vagyok!).

Kellemes időtöltés volt.

Örültem, hogy megismerhettem a kis mókust, az öreg padot, és gondolkodásmódjuk, Ingát és Victort, valamint minden egyes szereplőt, akik szemszögéből végigélhettem a kapcsolat kibontakozását.
Nem sokszor adatik meg a lehetőség az életemben, hogy egy pad gondolatait olvashassam. A mókus pedig annyira találó volt!
Sosem volt problémám a szereplők váltakozásával, mert mindenkinek önálló hangja volt a regényben, saját stílusa.

Igen, tudom, elképesztően női regény, ám én mégis örülök, hogy elolvastam.

Szeleburdiságával, romantikus beállítottságával és minden apró gagyiságával együtt: tetszett! :)

Ha egy kedves regényre vágytok, amely megmelengeti a szíveteket és mosolyt csal az arcotokra, akkor ajánlom olvasásra! :)

Puszi,

Patya