Valahogy nem tudtam ráállni az olvasásra.
A szemeim átfutottak a sorok felett, miközben a gondolataim elkalandoztak teljesen más helyekre: a próbákon kezdtem el gondolkodni, a bemutatkozó cikken, amit írnom kellett egy itteni újságba, vagy épp az előadáson, melyet jövőhéten tartok az Árpád otthonban.
Egy könyv sem tudott igazán lekötni, pedig minden nap próbáltam olvasni egy keveset.
Mégsem ment úgy, mint szokott.
Nem volt meg az az érzés, amikor a könyv teljes mértékben magába szippant, és együtt izgulok a szereplőkkel a történéseken, együtt nevetek és sírok is velük akár.
Aztán úgy döntöttem, új könyvet kell vennem.
Egy regényt, mely írója már korábban a szívembe lopta magát.
Egy történetet, ami biztosan nem okoz csalódást.
Egy sorozat befejező részét, melyet már igen régóta el szeretnék olvasni.
Először csak a Sample olvasmányt töltöttem le kis E-bookomra.
Este kilenc volt, mikor elkezdtem olvasni, és amint véget ért az ingyenes részlet, azonnal megvettem az egész regényt, és olvastam is tovább.
Csak olvastam, és olvastam Isla történetét, amely ugyanúgy Párizsban játszódik, mint Annáé.
Amiben ugyanúgy megjelenik a Notre Dame égbemagasodó alakja, mint Anna elmesélésében.
Amibe ugyanúgy beleszerettem, mint Anna kötetébe.
Isla and the happily ever after
Habár még csak az első ötven oldal környékén járok a regényben, mégis biztosan állítom: Stephanie Perkins újra nagyot alkotott.
Isla karaktere azonnal átüt a lapokon. Különleges stílusával, tekervényes gondolkodásával gyorsan megkedveltem, és érdeklődővé váltam a története iránt.
Legjobb barátja, Kurt is színesíti a regény folyását, miközben mindennapi berögződött rutinjának néhány változáson kell átesnie.
És aztán ott van Josh, akinek a legjobb barátja nem más, mint Étienne St. Clair. Szerintem nem szükséges részleteznem, micsoda eksztázisba kerültem, amikor Anna szerelmének neve megemlítésre került, ezáltal összekötve a két könyv történéseit.
Ami pedig az egészben a legeslegjobb, hogy a regény teljesen lefoglal. Jó, néha még előre ugrik a szemem egy-két sort, ám csak azért, hogy hamarabb megtudjam, mi is fog történni.
Egyszerűen oda meg vissza vagyok!
Úgy hiszem, ez a regény hatalmas kedvenc lesz!
Bár őszintén szólva, már most annak tartom. :)
Stephanie Perkins Anna és a francia csók története még ma is élesen él az emlékezetemben: éjszaka kezdtem el olvasni, és le sem tudtam tenni egészen reggelig. Minden fejezetet úgy fejeztem be, hogy Na, csak még egyet! és ez így ment tovább egész este.
Nem bántam meg egyáltalán, hogy fent maradtam miatta, és napfelkeltéig olvastam
.
Aztán Anyum egy második kötetet kapott szerkesztésre, és érdeklődött, ismerem e esetleg az elsőt, és van e kedvem segíteni neki a munkában. Amint megláttam a regényt a kezében, nem volt kérdéses a válaszom: Lola and the boy next door. Perkins újra nagy hatást gyakorolt rám!
Hogy hogy lehet egy sorozat ennyire jó?
Hogy hogy imádhatok ennyire egy romantikus trilógiát?
Nem szoktam annyira oda lenni a nagy love-storykért, ám ezek a regények mások. Van bennük valami különleges, valami varázslatos, ami többé teszik őket.
Ami kihozza belőlem az igazi Stephanie Perkins rajongót, és az igazi könyvmolyt!
Ismerkedjetek meg Ti is ezekkel a regényekkel, mert mindenképp megéri! :)
És amint elolvastam, mesélem is, milyen volt a befejező kötet! ;)
Puszi,
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése