Megkezdődött a ZH-időszak. Nektek hogy megy? Én elvagyok vele, ám nagyon jól meglennék nélküle is! ;) Emiatt van az, hogy csak most jutottam el az újabb bejegyzésig.
Úgy vélem, ez a könyv inkább belevaló fiúknak szól, akik szeretik a minden szempontból elképzelt történeteket, illetve a görög mitológiában is érdekeltek valamilyen szinten. A könyv annyira nem fogott meg. Olvastatja magát, annyira nagy hatást mégsem gyakorolt rám, mint pár korábbi olvasmányom.
Mindenek előtt viszont szeretném bemutatni a könyv íróját: Kevin Hearne-t.
Kevin Hearne egy igazi Star Wars rajongó, és emellett már kiskora óta képregény rajongó. Az első Star Wars film megjelenése után sokszor volt, hogy ő Jedit, Beagle kutyája pedig egy Wookiee-t alakított az otthoni játékok során.
Képregények iránti szeretete az egyetemen sem múlt el. Az iskolaújság képregényrovatának szerkesztője, illetve az egész lap tördelője volt. Ekkor kezdett bele első regényébe, Ken Kesey egyik könyvének hatására. Bár a történetet sosem fejezte be, mondhatjuk, hogy innen indult az akkor még mindenki számára ismeretlen író karrierje.
Első regényét hat évébe telt összehoznia Az út Cibolába címmel, ami sosem jelent meg.
Következő regénye egy epic fantasy-nak indult. Elküldte sok kiadónak, ám csak egy jelzett vissza: az viszont kevesebb, mint két héten belül. Azt mondták, hogy tetszik nekik, és jelentkezni fognak.
Ez a hír, azon kívül, hogy megért egy konyhában táncolást :), fellelkesítette az írásban is.
Egy web képregénybe kezdett bele, ami egy a földdel és az állatokkal is kommunikálni tudó druidáról szólt. Amikor egy versenyre akart jelentkezni történetével, rájött, hogy nem akar megválni a szereplőitől: megírta Atticus és Oberon történetét.
Az írás úgy ment, mint a karikacsapás és 11 hónap elteltével már küldte is a kéziratokat a kiadóknak. Szerencsére, egy kiadó felfigyelt különös történetére.
Így jelent meg a Vasdruida Krónikáinak első kötete, Hounded - Üldöztetve címmel.
A könyv két főszereplője tehát a régóta a világon élő druida, Atticus és társa, a farkaskutya, Oberon.
Kevin Hearne művében elegyednek a vámpírok, tündérek, görög istenek, római istenek, trollok és mindenféle más különleges lények is. Mielőtt még azt hinnétek, hogy nem tetszett ez a könyv, el is mondom, hogy mi tetszett benne!
Pozitívumnak tartom az ősi mitológia beemelését a történetbe. Manapság a legtöbb, tinédzsereknek és fiatal felnőtteknek szóló regény tele van mindenféle természetfeletti lényekkel, akik vagy ellenállhatatlanul helyesek, vagy épp először gonosznak tűnnek, de végül "sipsupsz" megjavulnak, ellenkező esetben végig gonoszak maradnak, és persze ehhez csúnyák is, és visszataszítóak.
Szóval, ez a könyv nem ilyen.
A főszereplőnk, Atticus egy igen jelentőségteljes kórt megélt druida, méghozzá az utolsó. A druidák nem varázslók, vagy épp boszorkányok, és nem is természetfeletti lények. A druidák magával a Földdel, a természettel állnak kapcsolatban, ebből nyerik az energiájukat.
Nekem ez az elképzelés felkeltette az érdeklődésemet.
Az már egy másik dolog, hogy miért is Vasdruida Atticus, ám nem szeretnék minden titkot feltárni előttetek ;)
A kedvenc szereplőm a történetben Oberon, Atticus hű társa. Amellett, hogy véleményem szerint Kevin Hearne nagyon jól ábrázolja a kutya jellemét, Oberon poénjai üde színfoltjai a történetnek.
A két főszereplőn kívül viszont nagyon sok mellékszereplővel is megismerkedhetünk. Ott van például az idős özvegy, akit Atticus kisegít a kertészkedéssel, vagy éppen a druida boltjában dolgozó segéd, és persze a különböző istenségek, és ellenségek, akik meglátogatják főhősünket.
Összességében, ha egy néhány tekintetben misztikus, történelmi eseményekben gazdag, közelharcokkal teli, igazi belevaló regényre vágytok, akkor olvassátok el Kevin Hearne sorozatának legelső könyvét, és alkossatok róla Ti is véleményt! ;)
Puszi,
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése