Az Időtlen szerelem trilógia második kötete: Zafírkék.
A címből kiindulva ebben a kötetben a Zafírral, vagyis Lucy Montrose-zal kéne megismerkednünk. Én viszont inkább úgy látom, hogy az ez a címe, mert Lucy indítja el az egész történetet... :)
A mű elején azonnal egy olyan titokra derül fény, amely segít egy-két dolgot megértenünk. Lucy és Paul de Villiers ugyanis egyik időutazásuk alkalmával szemtanúja volt, hogy Saint Germain gróf megölte a saját ősét. De mégis miért? Mi jó származott ebből? Hm.
Na de hol is hagytuk abba? Oh, igen!
Miután Gideon és Gwendolyn megmenekültek 1912-ben Lucy és Paul elől, egy templomban bújtak el, ahol Gideon egyszer csak megcsókolta a lányt.
Ám nem sokáig élvezhetjük ezt a pillanatot, mivel amellett, hogy tovább kell menniük, megzavarja őket, pontosabban Gwendolynt egy vízköpő démon, Xemerius.
Elindulnak hát az Őrzőkhöz, de amint odaérnek minden elromlik. Gideon Gwendolynt gyanúsítja meg azzal, hogy odahívta Lady Tilney-hez Lucyt és Pault.
Gwendolyn nem érti (ahogy én sem) , hogy miért csinálja ezt a fiú hirtelen... Mi változott meg a templom óta?
Az elapszálás során legalább lesz min töprengeni. 1948-ba küldik, ahol az unalmas egyedüllét helyett, egy látogató várja: Lucas Montrose, a nagyapja. Egy szövetség köttetik unoka és nagyapja között, hogy megfejtsék a Zöld lovas titkát, illetve Lucy és Paul inditékait a kronográf ellopására.
A történet mindeközben egyre csak bonyolódik és bonyolódik. Gideont egy veszélymentes időutazáson megtámadják. Megjelenik Raphael, Gideon öccse. Mr. Bernhard segít megfejteni a Zöld lovas titkát, de az újabb érthetetlen kódot rejt.
De ki támadhatta meg Gideon? A fiú látta az egyik támadóját: Gwendolynt. Mégis hogy került a lány abba az időbe?
Mit rejhet a megtalált kód? Milyen érdekességeket rejt majd a soirée? Miért akar Saint Germain gróf négyszemközt beszélni Gwendolynnal? Mi egyáltalán a holló hatalma? Hogyan érez Gideon Gwendolyn iránt ezek után?
Annyi kérdésem lenne még! Bár egy-kettőre választ kapunk, a nagyja megmarad, és csak tovább bővül a lista.
Mégis... Ez a regény is fordulatokban gazdag, gyönyörűek a leírások, és a szerelmi szál szó szerint idegtépő. A több új szereplő sem, sőt! Xemerius viccei nélkül talán nem is lenne igazi a történet! Raphael nélkül pedig sok minden rejtve maradna.
Őszintén szólva szerintem a véleményemet úgy tudom a legjobban kifejteni, ha elmondom nektek rám milyen hatással is voltak a könyv különböző részei. Az elején izgultam, hogy mi fog kiderülni. Xemerius jelenetein nagyokat nevettem. Saint Germain gróftól libabőrös lettem. Gideon említésére összeszorult a mellkasam, miközben reménykedtem, hogy bevallja az érzelmeit Gwennek. A soirée-n énekelni és táncolni támadt kedvem, de csak egy darabig persze... :) Lord Alastair feltűnésénél mérges lettem. És még persze sorolhatnám... :)
A lényeg tehát, hogy teljesen bele tudtam magam élni, habár végig zakatolt az agyam és próbálta kirakni a kirakós darabjait.
Úgy vélem rengeteg kérdésre kell választ adni a harmadik és egyben utolsó kötetnek, a Smaragzöldnek.
Remélem ez is olyan jó lesz, mint a többi! :)
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése