2017. március 12.

Egy eb-adta történetről

Amikor először láttam ezt a könyvet, nem igazán fogott meg.

Arany Pöttyös létére gyerekes, és számomra akkor még kissé értelmetlen borítója nem keltett bennem "ezt el kell olvasnom" érzést.
Aztán moziba szerettünk volna menni.
És valamilyen oknál fogva megnéztük a könyv alapján készült film beharangozóját. Habár tisztában vagyok vele, hogy egy film sosem pontosan olyan, mint a könyv, hogy vannak változtatások, méghozzá néha igen nagyok, mégis...

Tudtam, hogy ez a regény az elolvasandó könyvek listájára kell, hogy kerüljön.
Így mozi helyett, bele is kezdtem.

Most pedig, a könyv befejezése után, nem tudom, hol és mégis hogyan kezdjem soraim, amelyekkel ösztönözhetnélek Titeket arra, hogy elolvassátok ezt a művet.
Mert hogy érdemes.
Mindenképpen érdemes.

W. Bruce Cameron: Egy kutya négy élete

A dog's purpose. 
Áll az angol borítón.
"Egy kutya életcélja". 
Talán így lehetne a legpontosabban lefordítani.
És ez nagyon jól összefoglalja, miről szól e könyv.

Megismerkedünk egy kiskutyával, aki a saját szemén keresztül mutatja be számunkra, milyen is kutyának lenni. 
Hogyan is lát egy kutya minket, embereket, vagy épp egyéb házi kedvenceink, például a macskákat.
Azért abban egyetértettem a kutyával, hogy a macskák igen nagy önbecsüléssel, vagy inkább csökönyösséggel megáldott lények, akiket nem lehet csak úgy ugráltatni, vagy épp simogatni.

Tóbi,
Bailey,
Ellie,
és Cimbi.

A négy kutya, akivel a regény során megismerkedünk.
Négy különböző fajtájú eb, akik tudják, hogy az életben igazából egyetlen fontos dolog van, egyetlen dolog, amely boldoggá teheti az embereket életük végéig.
A szeretet.

Nagyon csöpögősen hangzik, igaz?
Ám nem az.
Kevesektől kaptam annyi feltétel nélküli szeretetet, mint a kutyáinktól.
Nem izgulnak felesleges dolgokon, nem aggódják túl az életüket, "csak" szeretnek minket.

A kutyák hihetetlenek.
Mindig odafigyelnek ránk.
Támogatnak minket.
Mellettünk állnak, vagy épp ülnek, vagy fekszenek :) a legnehezebb perceinkben,
és megérzik, ha szükségünk van rájuk.
Egy kutya családtag.
Egy nővér, bátyj, vagy épp öcsi, hugica.

W. Bruce Cameron könyvében megismerkedünk egy ártatlan kistestvérrel, egy örök baráttal, egy védelmezővel és egy hűséges társsal.

Négy történet.
Rengeteg érzelem.
Elgondolkodtató gondolatok.
És egy végkifejlet.

Ez a regény nemcsak egyszerű szórakoztató irodalom, hanem egyfajta bemutató
Hiszen feltárja a kóbor kutyák nehéz sorsát, félelmeiket, miközben tudtunkra adja, hogy egy kutya milyen sokat változtat egy család életén - okoz nehézségeket, de ezeket emlékezetes történésekkel kompenzálja -, valamint elénk tárja egy szolgálatra kész eb mindennapjait, és egy hűséges barát fáradhatatlan hitét, bizalmát.
Bemutatja azonban a különböző gazda típusokat is, és megpróbálja felhívni a figyelmet az ivartalanítás fontosságára, a tenyésztés szörnyűségeire, a felelőtlen kutyavásárlás hátulütőire.

Egyszerre nevel, megnevettet, megsirat és elgondolkodtat.
Ám (egy-két értékelést elolvasva mindenképp szeretném megemlíteni) arról nem szabad megfeledkezni, hogy egy kutya élete sem piskóta.
Merthogy mi, emberek sem vagyunk egyszerű esetek.

Összességében, én kissé szomorúan tettem le ezt a könyvet, mégsem emiatt marad emlékezetes olvasmány.
Őszinte leszek.
Amióta elkezdtem olvasni, sokkal hosszabb ideig simogatom a kutyámat, miközben gügyögök neki arról, mennyire imádjuk, és milyen jó kutya.
Nem mintha eddig nem simogattam volna minden nap többször, vagy nem hajoltam volna oda hozzá, majdnem puszit nyomva a homlokára, azt suttogva, "szeretünk ám!". Ám a regény olvasása közben annyit olvastam a bemutatott kutyák érzelmeiről, gondolatairól, hogy most úgy érzem, ennél is sokkal többet érdemel a mi kis szőrcsimbókunk.

Hiszen nélküle nem lenne ugyanolyan az életünk.
Hazaérve nem várna örömteli ugatás, és ugrálás.
Reggelente nem köszöntene senki ilyen odaadással.
Nem lenne, aki az egészségünkre odafigyelve, naponta megsétáltatna minket.
És nem lenne, aki emlékeztetne minket arra, hogy minden rosszban van valami jó.

Szerintem remek könyv.
Érdemes elolvasni.
De komolyan.



Puszi,
Patyi ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése