2018. november 26.

Lola - második felvonás

Vannak történetek, melyek halk kuncogásra késztetnek.
Vannak történetek, amik felvillanyoznak.
Vannak történetek, amikbe egyszerűen szerelmes lesz az ember.
Vannak történetek, melyek visszarepítenek a múltba.

Anna Oliphant végzős évében azt hittem átéltem a legmélyebb hullámvölgyeket, és legmagasabb hullámhegyeket, ám megismerkedtem Lola Nolannel.

Egy lánnyal, aki nap nap után teljesen új oldalát mutatja meg a világnak. A színek és parókák dominálta mindennapok azonban felborulnak, amikor a szomszédba új család költözik. Pontosan, egy család visszaköltözik.

Ti hogy álltok az első nagy szerelemmel?
No, és az első nagy csalódással?
Az érzéssel, amikor minden levegő kiszorul a tüdőből.
Amikor mintha minden összeomlana.
Mintha tényleg darabokra törne az ember szíve,
és hirtelen úgy érzi, egy rémálomba került, ahonnan nincs menekvés?

Bennem nagyon megmaradt az első szerelem szomorú vége,
ahogyan sírva rohantam hazafelé, és a szobámba érve ráeszméltem,
hogy minden rá emlékeztet:
az ajándékok, a közös képek, a versei az asztalomon.
Nem akartam őket.
Úgy éreztem, elárultak.
Rettentő csalódott és mérges voltam egyaránt.
Napokig nem tudtam normálisan aludni,
és igazi filmjelenetbe illő módon próbáltam a túlságosan is vékony ablakpárkányra kucorogni.
Mire nagy nehezen elhelyezkedtem, rá kellett jönnöm, hogy nincs túl sok látnivaló az utcánkon, így végül pár perc pityergés után lekászálódtam.

Stephanie Perkins: Lola és a szomszéd srác

Lola Nolan életében is van egy fejezet, amiről nem szívesen mesél.
Egy fejezet az első nagy szerelemről,
és az első nagy csalódásról.
Egy fejezet a reményről, és a reménytelen jövőről.

Érzelmek kálváriája ez a könyv,
és én minden egyes percét teljes átéléssel olvastam.
Ez a regény nem csak az első igaz szerelemről szól,
hanem szakításról, egymásra találásról, elválásról, barátságról,
családról, testvéri szeretetről, boldog házasságról,
és még sok minden másról.
Sokkal több, mint egy egyszerű szerelmi történet.

Mert aki azt mondja, a szerelem egyszerű, szerintem téved.
Beleszeretni valakibe lehet könnyű.
Lehet gyors, mint a villámcsapás, vagy kialakulhat lassan, fokozatosan,  míg egy olyan melengető, az arcra mosolyt csaló érzelem társul már az illető nevének említésére is, amely az összetartozást jelképezi. Mert nem mindenki ég elolthatatlan lánggal, nem minden szerelem illik hollywoodi filmekbe. Minden szerelem egyedi, különleges, és más. Csak fel kell tudni ismerni, és nem szabad tőle félni.

"- Szerinted könnyűnek kell lennie? - vékonyodik el a hangom. - Csak akkor működik?
- NEM. Illetve igen, de… néha adódnak… bizonyos körülmények. Amik megnehezítik. Egy időre. De azután az érintettek leküzdik azokat a … körülményeket… és…- Szóval hiszel a második esélyben?Ajkamba harapok.- Másodikban, harmadikban negyedikben. Ahány csak kell. Ameddig csak kell. Ha a megfelelő személyről van szó – teszi hozzá. "

Vajon Lola elég bátor hozzá, hogy szembenézzen a múltbeli sérelmekkel,
ezáltal megteremtve az esélyt a boldog jövőre?

Tévedni emberi dolog.
Így nincs baj, ha még nem ismered Lolát,
gyorsan pótold be ezt a kis űrt a lelkedben.
Mert megismerni őt, a tehetséges alkotóművészt, egy élmény.

Boldog vagyok, hogy ismerem ezt a mesés történetet,
és hogy újra rátaláltam.

Puszi,
Patyi ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése