2013. június 21.

Az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem vannak olyan személyek az életemben, akik nagyon megfognak. Kíváncsi vagyok arra, hogyan lettek olyanok, amilyenek, hogyan állták ki az élet próbáit, amelyek folyamatosan nehezítették és szomorították életüket, hogyan lettek olyan nagy és kiemelkedő személyiségek.
Az első ilyen, számomra különleges és elgondolkodtató személy Édith Piaf volt. Anyumék nézték épp a róla készült filmet, amikor becsatlakoztam a közös családi mozizásba. Már csak az utolsó 20 percet láttam, ha jól emlékszem, de az is nagyon megfogott. El kezdett kattogni az agyam: Hol született? Mi volt az eredeti neve? Hogy fedezték fel? Volt igaz szerelem az életében? Volt egyszer is igazán boldog? Mi motiválta az élete során? És még sorolhatnám a kérdéseket, de mivel nem róla akarok most mesélni nektek, ezért ezt most későbbre halasztom. :)
Nem sok ember volt még, aki igazán felkeltette az érdeklődésemet, aki arra késztetett, hogy járjak utána élete minden egyes kis részletének. A második, és egyben eddig a legutolsó személy, aki ilyen az Abraham Lincoln.
Ha azt mondom Abraham Lincoln, mindenki maga elé tudja képelni a magas, szakállas, és magas-kalapos úriembert, aki nemcsak az Amerikai Egyesült Államok elnökeként vált ismertté, hanem azáltal is, hogy bevezette az Alkotmányba a 13. cikkelyt, vagyis a rabszolgaság eltörlését. Végigharcolt és megnyert egy polgárháborút. Lehet, hogy nem volt a csatatéren, nem segített a harcban fizikailag, de mindvégig ott állt a katonák, hadvezérek, hadnagyok mögött támogatóként, aki nélkül a harc nem lett volna ugyanolyan sikeres. Megmentett több millió embert attól, hogy tovább kelljen szenvednünk a rabszolgasorban. Lehet, hogy sok embert feláldozott mindezért, sok mindenkinek meg kellett halnia, hogy ez az álom, az egyenlőség régóta dédelgetett álma valóra váljon. Neki mégis sikerült ezt elérnie! És ezt nem egy hivatalból érte el, ahol egész nap csak a papírok fölé görnyedt. Őt tényleg az amerikai emberek érdekelték, az emberek, nem a fehérek vagy a feketék. Mindenkit egyenlőnek kezelt, ahogy annak lennie kellett. Segített nekik, meghallgatta a bajaikat, gondjaikat, kétségeiket, anélkül, hogy épp kinevette volna őket, vagy azt éreztette volna velük, hogy ügyük számára nem fontos. És szerintem ez volt az egyik legnagyobb érdeme: a törődés. Kiváló szónok, megnyerő beszédíró, magabiztos kiállású egyéniség és még sorolhatnám azokat az erényeket, amiket sokan ismerünk. 

Hogy ez az ember, hogyan lett az, aki?
Szegénysorból indult el, fiatalkorában elvesztette anyját, nővérét, és egy öccsét is. Ő mégis talpra állt, méghozzá nem akárhogy! Egy igazi történelmi személyiség lett, akit ha lehetséges, mindenkinek meg kellene ismernie! Sokat tanulhatna tőle a mai ember is attól még, hogy majdnem 150 év választott el minket egymástól. Nem tudom, hogyan csinálta, hogyan volt képes egy nemzetet ilyen szinten kormányozni, és ilyen megbecsülést szerezni úgy, hogy közben apa és férj volt, hadvezér és kormányfő. De megmutatta, hogy bár legtöbbször azt hisszük a cél a legfontosabb, hogy csak azt lássuk lobogni a szemünk előtt, soha nem szabad elfelejtenünk, hogy az odavezető út még talán fontosabb, mint a végcél. Mert ha fel akarsz jutni a dombtetőre, az célnak megfelel, de mi történik, ha az odavezető úton egy mocsárba esel, vagy épp lápba érkezel? A célhoz vezető út nem egyenes, és kikövezett, vagy mai példával élve lebetonozott. Nekünk kell megépíteni azt az utat, lebetonozni azt, és bíznunk benne, hogy épp jó irányba haladunk a munkálatainkkal, kis szakaszokkal, de magabiztosan a célunk felé.
Tudjátok, hogy ennek a nagylelkű, nagytudású, nagyrabecsült, és több száz más "nagy"-gyal kezdődő szóval illethető embert hogyan érte a halál? Nem tudom, hogy ezt mivel érdemelte ki. Hogyan lehet, hogy pont neki, aki az egész világot átformáló változást hozott létre, tett lehetővé, így kell meghalnia? Abraham Lincolnt egy április 15-ei napon, pontosan 1865-ben, meggyilkolták. Az Alkotmány-módosítás elfogadása után nem sokkal ment feleségével, Mary-vel egy felüdítő előadásra, amin egy akkoriban híresnek mondható színész fejbe lőtte. Bár próbálták megmenti, másnap reggel 7 óra után nem sokkal eltávozott az élők sorából.
Nem értem az egészet. Miért kellett ezt csinálnia? Az elvei miatt erre vetemedni?
Azt hiszem, ezt sosem fogom megérteni. Ám az tény, hogy ha nagyon akarnám, akkor sem tudnám megmondani Abraham Lincoln gyilkosának nevét, viszont magát Lincoln-t az egész világ ismeri!
Ez azért jelent valamit, nem?
És hogy ezek a gondolatok honnan erednek? Nemrégiben el kezdtem olvasni Seth Grahame-Smith könyvét. 

Abraham Lincoln, a vámpírvadász
Eleinte a könyv nagyon tetszett. Igazából emiatt kezdtem el jobban érdeklődni Abe Lincoln élettörténete, életútja iránt is. Az elején nagyon sok életrajzi elemmel találkozhatunk. Megtudhatjuk, hogyan telt a gyerekkora, ami bevallom őszintén, engem nagyon lesújtott. Fiatal korában elvesztette még kisgyermek öccsét, majd édesanyját, nővérét, és később, sajnos, a szerelemben sem volt épp szerencsés. Bár, ha próbálom a pozitív oldalát nézni a dolognak, legalább megismerte élete szerelmét. Csak túl kevés ideje jutott arra, hogy ezt ki is élvezze.
Maga a könyv Abraham Lincoln egy titkos életét tárja fel, amely során vámpírok után kutat, és levadássza őket. A cél, ami hajtja, a vámpírok kiírtása, és ezért is kezd el küzdeni, a könyv szerint, a rabszolgatartás ellen. Mivel a vámpírok, a gyenge rabszolgákat azért veszik meg, hogy az eleségeik legyenek.
Véleményem szerint ez a történet hihetetlenül jól ki van találva, és fel van építve. Már most tudom, hogy amint a végére érek, el fogok olvasni egy Abraham Lincoln önéletrajzot, hogy tudjam Seth Grahame-Smith mennyi valós, és valótlan információt állított a könyvében.
És az alapötlet? Szerintem szenzációs. Kinek juthatna eszébe ilyen? És amilyen módon alátámasztja az egészet, már majdnem el is hiszi az ember. Nekem eddig nagyon tetszik, most tartok körülbelül a felénél.
Jól láthatjátok, hogy ez végre nem egy Vörös Pöttyös könyv, és nem is valami tiniknek szóló történetecske, hanem egy komolyabbnak számító mű. Úgy gondolom, hogy ha valaki nem ítéli el a vámpíros történeteket, annak tetszene ez a könyv. Még talán annak is, aki nem bírja a vámpírokat. Ahogy anyuméknak mesélek részleteket a könyvből néha, elég fura érzés kiejteni azt a szót, hogy vámpír. Ti nem éreztétek még ezt? Főleg Abraham Lincoln neve mellett. Ám ahogy a könyvet olvasom, egyáltalán nem zavar, sőt, már majdnem, hogy természetesnek tudom venni ezt a kifejezést.


Ami viszont nálam negatívumként szolgál a könyv mellett, az pont maga a könyv. Hogy Abraham Lincoln vámpírvadász volt. Azt hiszem ez kicsit furcsa kijelentés, nem? Jó a könyv, de mégis negatívum? Tegnap este, apummal megnéztük a Lincoln című filmet. Engem nagyon megfogott. A bejegyzés elején írt gondolatok mint onnan származnak. Ahogy már említettem, engem nagyon megfogott Lincoln, és a filmet nézve úgy éreztem, hogy egy ilyen kaliberű embert vámpírvadásznak beállítani, hogy is mondjam... nem túl szép dolog.
A könyv nagyon tetszik, szívesen olvastam eddig minden nap, de ma valahogy még nem tudtam rávenni magam. Valamilyen szinten ez is egy emléket állít az Amerikai Egyesült Államok 16. elnökének, de mégis most úgy érzem, hogy ez nem olyan fajta emlék, amelyet megérdemel.
Még túlságosan a hatása alatt vagyok a tegnapi filmnek szerintem. :)
Összességében tehát: Én mindenképpen meg akarom ismerni Abraham Lincoln valódi történetét is e könyvnek köszönhetően. A történet izgalmas, figyelemre méltó. Nincs teletömve vámpíros sztorikkal, ami szerintem nem is baj.
Mindenképp ajánlom idősebbek figyelmébe is. Azt nem gondolom, hogy 13-14 évesen ilyen könyvet kéne olvasni, mert ahhoz szerintem egy kicsit kemény, volt néhány fejezet, ami engem eléggé megrázott lelkileg, de természetesen nem én döntöm el, mit olvassatok.
Viszont ajánlom elolvasásra :)

Engem megfogott!
Patyi ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése